A halál, bármilyen fájdalmas is, életünk része, a veszteség, amelyet egy embertársunk távozása okoz, pótolhatatlan.
A halálhírek mindig sokkolják az embert, emlékezésre, számvetésre késztetik. Mit tudok az eltávozottról, milyen volt vele a kapcsolatom, megtettem-e mindent életében, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül gondolhassak vissza rá?
Bár a halálhír szinte mindenkinek fájdalmat és szomorúságot okoz, nem tarthatjuk tőle távol magunkat. Családi, baráti, ismerősi körökben sajnos egyre gyakoribbak az ilyen hírek, és fokozottan igaz ez, ha tágabb környezetünket, lakóközösségünket vagy kedves városunkat vizsgáljuk.
Ezt a rovatot nagyon szerettük volna távol tartani honlapunktól. Jobb lenne csupa kellemes, örömteli, boldogságot okozó hírről beszámolni. De nem tehetjük meg, mert az élet magával hozza a halált, az örömöt követi a bánat, a jó híreket időnként elnyomják a rosszak.
Emlékezzünk hát azokról, akik személyes sorsukkal, életükkel oly sok szállal kötődtek Balassagyarmathoz. Emlékezzünk rájuk és ne feledjük el őket, mert megérdemlik mindannyiunk szeretetét és tiszteletét. És reméljük, hogy újabb megemlékezésekkel csak nagyon sokára (talán soha sem...) kell jelentkeznünk...