Megkésett búcsú Nyéki Lajos Tanár úrtól!

Előzmény.

A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium 1957-ben érettségizett IV.a. osztályának egykori diákjai rendszeresen találkoznak Budapesten, hogy beszélgessenek egymással, emlékezzenek egykori társaikra, tanáraikra, kedves iskolájukra és városukra Balassagyarmatra.

Egy ilyen összejövetelen, 2008 nyarán kaptuk a szomorú hírt, hogy volt magyar tanárunk és osztályfőnökünk, a Párizsban élő Nyéki Lajos tanár úr elhunyt.

Motto: emberi sorsok sokfélék lehetnek, emberség csak egy fajta van.

Nemrégiben az interneten kóboroltam és rábukkantam Balassagyarmatért Baráti Kör lapjára és azon belül a "Halottaink" címre kattintva, a dolog természetéből következően kicsit szomorú hangulatban a névsort olvasva még szomorúbban állapítottam meg, hogy Nyéki Lajos tanár úr elhunytáról senki sem emlékezett meg.

Mint egykori diákja úgy gondoltam, hogy készítek egy, sajnos korántsem teljes, nagyon szubjektív írást, amelyben a tanár úrra emlékezem. A teljességre a dolog természeténél fogva nem törekedhettem - nagy időtávolság -, a tisztességes elfogultságot pedig úgy általában a tanáraim és így Nyéki tanár úr iránti tiszteletem is indokolja.

A Balassi Bálint gimnázium diákja és egyúttal a fiú diákotthon lakója - vidéki fiú lévén - 1953 őszén lettem. Jó társaság verődött akkor össze a gimnázium I.a tiszta fiú real osztályába.

Az összeszokás és a betyárbecsület tisztelete annyira jól sikerült már az első félévben, hogy egy feltehetően diákcsínynek induló esemény következtében - osztálytermi vaskályhánk szénnel való túladagolása miatt olyan korom és füst felleggel sikerült elárasztani az osztálytermet, hogy - a soron következő matematika órát nem lehetett megtartani. Ebből a matematika tanárnőnk világbotrányt csinált, amelynek következtében kissé labilis idegrendszerű akkori osztályfőnökünk - most már kedves emlékű Hollósy tanár úr - néhány pofon kiosztásával próbálta szóra bírni - sikertelenül - az osztályt, hogy nevezze meg azt, aki a füstöt generálta. No, ebből még nagyobb botrány lett, a tanár urat leváltották az osztályfőnökségről, mi pedig új osztályfőnököt kaptunk még évközben, Nyéki Lajos tanár úr személyében.

Hát így találkoztunk, én és az osztály Nyéki tanár úrral, aki aztán osztályfőnökünk és magyar tanárunk maradt egészen a harmadik év befejezéséig. Annyit tudtunk az új fiatal magyar és francia szakos tanár úrról, hogy gyarmati születésű és ő is a Balassiban végzett. Az egyébként kellemes hangulatú óráin tapasztaltuk, hogy néha szórakozott a tanár úr és egyesek közülünk tudni vélték, hogy szerelmes és emiatt olykor elmereng az órán. Persze annak is híre ment, hogy kedvence a francia nyelv és már akkor jelentek meg folyóiratban - emlékezetem szerint Lafontaine - versfordításai. Erre persze mi is nagyon büszkék voltunk és dicsekedtünk vele, hogy nekünk milyen menő osztályfőnökünk és magyar tanárunk van. Aztán a negyedik évben 1956 kora őszén arról értesültünk, hogy a tanár úr már nincs Balassagyarmaton, nekünk pedig új osztályfőnökünk lett a felejthetetlen emlékű Dr. Kiss Gyula matematika tanár úr személyében. Aztán következett 1956 októbere, a forradalom, amelyet később csak ellenforradalomként volt szabad emlegetni. A hosszú kényszerszünet miatt még a tanév normális befejezése és így az érettségink lebonyolítása is veszélybe kerülhetett volna, de nem így történt.

A gimnáziumba visszatérve még 1956-ban értesültünk róla, hogy Nyéki Lajos tanár úr is - mint sokan - elhagyta az országot és Franciaországban telepedett le.

A IV.a diákjai pedig új osztályfőnökük - Dr. Kiss Gyula - vezetésével 1957 kora nyarán valamennyien sikeres érettségi vizsgát tettek. Ezt követően szétszóródott az a jó kis társaság. Hosszú évekre megszakadt a közvetlen kapcsolat a volt osztálytársak között is és Nyéki tanár úrról is csak partikuláris hírek érkeztek kihez-kihez.

Múltak az évek, az egykori IV.a tanulói felett is szállt az idő, olykor megszerveztek találkozókat, majd elkövetkezett egy nevezetes dátum: 2000. május 27.

A 2000. évben ünnepelte gimnáziumunk alapításának 100. évfordulóját és ebből az alkalomból néhány agilis osztálytársunk maturánk 43. évfordulójára megszervezett egy osztálytalálkozót is, amelyre meghívtuk a Párizsban élő Nyéki Lajos egykori osztályfőnökünket.

Lajos bácsi elfogadta meghívásunkat, eljött és egy nagyon kellemes napot és estét töltöttünk együtt. Az alábbiakban közlök néhány képet erről az összejövetelről.

Lajos bácsi a vacsorán egykori diákjai között (2000.május 27-én)	Lajos bácsi virágot helyez el Németh Béla történelem tanárunk sírján (2000. május 27-én)
Ezt az emléklapot készítettük éretté nyilvánításunk 43. évfordulóján	Lajos bácsi Párizsból küldött körlevele

Megvolt hát a nagy találkozás egykori osztályfőnökünkkel, 44 év eltelte után.

Úgy láttam, úgy éreztem, Lajos bácsi nagyon örült és boldog volt.

Ezt Párizsba való visszatérte után volt diákjainak küldött körlevelében is kifejezte.

Ezt a találkozást nem sokkal követően 2002-ben megszerveztünk egy újabb találkozót éretté nyilvánításunk 45. évfordulójára, amelyre ismételten meghívtuk Lajos bácsit. Azonban ide már csak a következő levél érkezett Barna Laci osztálytársunk címére.

Éreztük, hogy a baj elég nagy lehet, mert egészségi állapotára már 2000-ben is panaszkodott.

Az osztály jelenlévő tagjai aláírásával az alanti levelet küldtük neki.

Sajnálatos módon egészségi állapota azonban nem javult, ezt a Párizsból hozzánk is eljutó hírekből, valamint osztálytársunk, Bacskó Józsi beszámolójából is megtudtuk, aki meglátogatta őt párizsi otthonában. Lajos bácsi nagyon beteg volt, el volt keseredve állapota felett, olyasmi is felmerült, hogy haza jönne és itthon keresne ellátást (segítséggel). Ez azonban nem jött létre. Utolsó stációként 2008 nyarán érkezett a hír, Lajos bácsi örökre itt hagyott minket. Isten veled Lajos bácsi ! Kedves, megnyerő személyiséged örökre megőrizzük emlékezetünkben.

Nyéki Lajos tanár úr szakmai munkájának és életművének értékelésére nem vagyok sem alkalmas, sem hivatott, ide kattintva erről a kedves olvasó bővebb információt kaphat.

Az 1957-ben érettségizett IV.a osztály öregdiákjai nevében is: Terman Béla