Elhunyt Terman Béla 1939-2021 Terman
Béla 1939-ban Romhányban született, a balassagyarmati Balassi Bálint
Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. Tanárai között voltak a nagygeneráció
jelesei, többek között Németh Béla, Dr. Szabó Károly, Dobó József. Felsőfokú
tanulmányokat a budapesti Műszaki Egyetemen folytatott, villamosmérnökként
szerzett diplomát. Szakmai
pályafutását a Tungsramnál kezdte és folytatta, tanzániai kiküldetéséről
honlapunkon hosszabb írásban is beszámolt, de a Helytörténeti Gyűjteményben,
a Csillagházban is tartott erről előadást. Közismert volt irodalomszeretete,
Ady Endre költészete szó szerint megigézte. Számos
alkalommal, írásban, előadásaiban tett tanúbizonyságot Nógrádhoz, de
leginkább szülőfalujához, Romhányhoz való ragaszkodásáról. Bélát
évekkel ezelőtt támadta meg a kór, amit akkor szervezete jobbára legyűrt.
Panaszai az utóbbi pár hétben erősödtek, egyre gyengébb lett. 2021.
december 10-én, Budapesten érte a halál. Temetéséről
való döntése is bizonyítja a szülőföldhöz való ragaszkodását, végső
nyugvóhelye a romhányi temető lesz. Terman Béla temetése 2021.
december 22-én, 11.00 órakor Romhányban, a "Falusi" temetőben lesz. * Barátok
voltunk, vagy csak a nógrádi lokálpatriótát látta bennem, az írogató embert,
akiről gyorsan kiderítette, hogy a világról vallott nézeteink szinte
megegyeznek? Ha
szigorú vagyok ez ügyben, azt állíthatom, a barátságot jól megalapoztuk, de a
tartós építkezéshez elfogyott az erő és az idő. Immár végérvényesen. Nem
voltunk egy korosztály, hiszen majdnem másfél évtized választott el
bennünket, valójában a közös alma materből, a Balassi gimnáziumból induló,
Párizsba került neves nyelvész kapcsán kerültünk egymással ismeretségbe. 2009-ben
Nyéki Lajosról írt nekem egy levélben, erről akkortájt így emlékeztem meg a
honlapunkra írott cikkben: Néha-néha a jelen
honlap szerkesztőjének is jut sikerélmény, az élet a kétségeket alkalmanként
pozitívan cáfolja, vajh' olvassák-e a megjelenteket, sikerül-e kapcsolatokat,
volt ismeretségeket létrehozni, megújítani a nagy virtualitásban. Béla
révén azután megismerkedhettem gimnáziumi osztálytársaival, akik a fővárosban
rendszeresen találkoztak, az összejövetelek motorja Argay
Gyula mellett Terman Béla volt. A járvány megérkeztéig
félévente megtartott találkozóknak rendszeres
meghívottja lehettem, osztálya, sőt az évfolyama összetartásában mindig
kitartóan jeleskedett. Béla
szerethető, kedvelhető, közvetlen, őszinte és megbízható személyiség volt, de
valójában könnyű volt vele jól megtalálni a hangot. A mi közös hangunk tehát
gyorsan kialakult, amelyhez a jó alapot egykori szűkebb pátriánk, Nógrádhoz
való kötődés jelentette. Béláról rögtön kiderült, hogy hűségesen szereti
Romhányt, első felkérésemre elvállalta, hogy honlapunk számára megírja
gyermekkori emlékeit szülőfalujáról. "A nosztalgia:
honvágy, sóvárgás, vágyakozás távoli, elveszett, elmúlt dolog után" – írta még 2009-ben, de ha volt
is erős nosztalgiája, őt a realitásérzék is jellemezte, a maga választotta
életút, a fővárosi munkahely felülírta a hazatérés lehetőségét. Különös,
de mérnöki képzettsége ellenére az irodalom, a történelem mélyen
foglalkoztatta. Több
jelét adta ennek. Szívesen és jól írt, olvasmányosan, gördülékenyen. A Sziszegő karbidlámpa
c. írása szintén a fiatalkort idézte fel, tanzániai kiküldetésének benyomásait
is közölhettük, sajnos ez csak torzóként maradt meg. 2014-ben vetítettképes
előadásban számolt be erről az egzotikus utazásáról
a Csillagházban, ugyanott, ahol majd három évvel később Ady Endre költészetének
szeretetéről vall. A
költőt a balassis tanár, Dr. Szabó Károly hozta közel hozzá, olyannyira, hogy
mérnök létére szinte irodalomtörténészi mélységben megismerte műveit,
életútját. Otthonában jelentős Ady könyvgyűjteménnyel is rendelkezett. Az
irodalom mellett a történelem, a közélet is foglalkoztatta. Gyengém
Erdély és Ady költészete – mondta gyakorta magáról, de a többi
elszakított országrész hiánya is – a realitások figyelembevétele mellett –
erősen foglalkoztatta. Feleségével,
Icával mindig örömmel csatlakoztak közös autóbuszos utazásainkhoz, Erdély, Kárpátalja,
Felvidék,
majd a kassai különvonatozás során sok kellemes órát, napot
töltöttünk együtt. A
közélet dolgai iránt mindig is érzékeny volt, de kiállását szigorúan a
jobbítás szándéka vezérelte. Baráti Körünk bármilyen kezdeményezését – igaz,
oszlopos tagunk volt – támogatóan fogadta, érthetően, hiszen azok alapvetően
a megyéhez, így áttételesen szeretett szülőfalujához, Romhányhoz is
kapcsolódtak. Vasútmentő
javaslatainkat elsőre pártolta, és utolsó személyes találkozásunkként még
részt vett a balassagyarmati Városházán 2021. október 27-én megtartott
Ipoly-völgyi vasúti
konferencián. Szomorúan fogadta, hogy éppen Romhány az, aki nem állt ki a
megszüntetett Diósjenő-Romhány vasúti szakasz újranyitásáért.
Nem késlekedett, levelet írt települése polgármesterének, gondolja át
szándékait. A választ – ha érkezik – immár nélküle olvashatjuk. Több
éve kezdődött súlyos betegsége ellenére a sors megadta számára, hogy még az
idei év őszén is felkereshesse a családi „birtokokat”, a nógrádi vár
mellettit és a siófokit. Szerette és ragaszkodott a természethez. Ismét
egy igaz, jó embert veszítettünk el, részvétünk a családnak, szeretteinek,
megnyugvást kívánunk az immár megváltoztathatatlanban. * 2021. december összeállította:
Nagy László |