Elhunyt

 

Terman Béla

 

 

 

1939-2021

 

 

Terman Béla 1939-ban Romhányban született, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. Tanárai között voltak a nagygeneráció jelesei, többek között Németh Béla, Dr. Szabó Károly, Dobó József.

 

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Műszaki Egyetemen folytatott, villamosmérnökként szerzett diplomát.

 

Szakmai pályafutását a Tungsramnál kezdte és folytatta, tanzániai kiküldetéséről honlapunkon hosszabb írásban is beszámolt, de a Helytörténeti Gyűjteményben, a Csillagházban is tartott erről előadást. Közismert volt irodalomszeretete, Ady Endre költészete szó szerint megigézte.

 

Számos alkalommal, írásban, előadásaiban tett tanúbizonyságot Nógrádhoz, de leginkább szülőfalujához, Romhányhoz való ragaszkodásáról.

 

Bélát évekkel ezelőtt támadta meg a kór, amit akkor szervezete jobbára legyűrt. Panaszai az utóbbi pár hétben erősödtek, egyre gyengébb lett.

 

2021. december 10-én, Budapesten érte a halál.

 

Temetéséről való döntése is bizonyítja a szülőföldhöz való ragaszkodását, végső nyugvóhelye a romhányi temető lesz.

 

Terman Béla temetése 2021. december 22-én, 11.00 órakor Romhányban, a "Falusi" temetőben lesz.

 

 

*

 

 

Barátok voltunk, vagy csak a nógrádi lokálpatriótát látta bennem, az írogató embert, akiről gyorsan kiderítette, hogy a világról vallott nézeteink szinte megegyeznek?

 

Ha szigorú vagyok ez ügyben, azt állíthatom, a barátságot jól megalapoztuk, de a tartós építkezéshez elfogyott az erő és az idő. Immár végérvényesen.

 

Nem voltunk egy korosztály, hiszen majdnem másfél évtized választott el bennünket, valójában a közös alma materből, a Balassi gimnáziumból induló, Párizsba került neves nyelvész kapcsán kerültünk egymással ismeretségbe.

 

2009-ben Nyéki Lajosról írt nekem egy levélben, erről akkortájt így emlékeztem meg a honlapunkra írott cikkben:

 

Néha-néha a jelen honlap szerkesztőjének is jut sikerélmény, az élet a kétségeket alkalmanként pozitívan cáfolja, vajh' olvassák-e a megjelenteket, sikerül-e kapcsolatokat, volt ismeretségeket létrehozni, megújítani a nagy virtualitásban.

 

Béla révén azután megismerkedhettem gimnáziumi osztálytársaival, akik a fővárosban rendszeresen találkoztak, az összejövetelek motorja Argay Gyula mellett Terman Béla volt. A járvány megérkeztéig félévente megtartott találkozóknak rendszeres meghívottja lehettem, osztálya, sőt az évfolyama összetartásában mindig kitartóan jeleskedett.

 

Béla szerethető, kedvelhető, közvetlen, őszinte és megbízható személyiség volt, de valójában könnyű volt vele jól megtalálni a hangot. A mi közös hangunk tehát gyorsan kialakult, amelyhez a jó alapot egykori szűkebb pátriánk, Nógrádhoz való kötődés jelentette. Béláról rögtön kiderült, hogy hűségesen szereti Romhányt, első felkérésemre elvállalta, hogy honlapunk számára megírja gyermekkori emlékeit szülőfalujáról.

 

"A nosztalgia: honvágy, sóvárgás, vágyakozás távoli, elveszett, elmúlt dolog után" – írta még 2009-ben, de ha volt is erős nosztalgiája, őt a realitásérzék is jellemezte, a maga választotta életút, a fővárosi munkahely felülírta a hazatérés lehetőségét.

 

Különös, de mérnöki képzettsége ellenére az irodalom, a történelem mélyen foglalkoztatta.

 

Több jelét adta ennek. Szívesen és jól írt, olvasmányosan, gördülékenyen. A Sziszegő karbidlámpa c. írása szintén a fiatalkort idézte fel, tanzániai kiküldetésének benyomásait is közölhettük, sajnos ez csak torzóként maradt meg. 2014-ben vetítettképes előadásban számolt be erről az egzotikus utazásáról a Csillagházban, ugyanott, ahol majd három évvel később Ady Endre költészetének szeretetéről vall.

A költőt a balassis tanár, Dr. Szabó Károly hozta közel hozzá, olyannyira, hogy mérnök létére szinte irodalomtörténészi mélységben megismerte műveit, életútját. Otthonában jelentős Ady könyvgyűjteménnyel is rendelkezett.

 

Az irodalom mellett a történelem, a közélet is foglalkoztatta.  Gyengém Erdély és Ady költészete – mondta gyakorta magáról, de a többi elszakított országrész hiánya is – a realitások figyelembevétele mellett – erősen foglalkoztatta.

 

Feleségével, Icával mindig örömmel csatlakoztak közös autóbuszos utazásainkhoz, Erdély, Kárpátalja, Felvidék, majd a kassai különvonatozás során sok kellemes órát, napot töltöttünk együtt.

 

A közélet dolgai iránt mindig is érzékeny volt, de kiállását szigorúan a jobbítás szándéka vezérelte. Baráti Körünk bármilyen kezdeményezését – igaz, oszlopos tagunk volt – támogatóan fogadta, érthetően, hiszen azok alapvetően a megyéhez, így áttételesen szeretett szülőfalujához, Romhányhoz is kapcsolódtak.

 

Vasútmentő javaslatainkat elsőre pártolta, és utolsó személyes találkozásunkként még részt vett a balassagyarmati Városházán 2021. október 27-én megtartott Ipoly-völgyi vasúti konferencián. Szomorúan fogadta, hogy éppen Romhány az, aki nem állt ki a megszüntetett Diósjenő-Romhány vasúti szakasz újranyitásáért. Nem késlekedett, levelet írt települése polgármesterének, gondolja át szándékait. A választ – ha érkezik – immár nélküle olvashatjuk.

 

Több éve kezdődött súlyos betegsége ellenére a sors megadta számára, hogy még az idei év őszén is felkereshesse a családi „birtokokat”, a nógrádi vár mellettit és a siófokit. Szerette és ragaszkodott a természethez.

 

Ismét egy igaz, jó embert veszítettünk el, részvétünk a családnak, szeretteinek, megnyugvást kívánunk az immár megváltoztathatatlanban.

 

*

 

 

2021. december

 

összeállította: Nagy László