Árpád sínautóbusszal Kassára

Gyorsan elkeltek a helyek a Nosztalgia Kft. és Gere József MÁV forgalmi csomóponti vezető szervezte különleges vonatkirándulásra, az Árpád sínautóbuszra, amely Balassagyarmat-Kassa között közlekedve szállította a 64 főnyi érdeklődőt egy igen meleg nyári napon, 2015. június 6-án.

Az érdeklődés oka nemcsak a közvetlen vasúti közforgalomban aligha hozzáférhető útvonal megtétele volt, hanem maga a szállítás eszköze, a sínautóbusz is.

A sínautóbuszok gyártása a magyar járműipar egykori eredményeit dicséri, különös tekintettel Jendrassik György vasúti dízelmotorjára. Az első főpróbára 1934-ben került sor, a Budapest-Bécs távolságot egy győri megállóval 2 óra 58 perc alatt tette meg az egykocsis szerelvény. A mai railjet - igaz, nyolc megállóval -– menetideje 3 óra 2 perc ugyanezen a szakaszon.

A 202 KW teljesítményű dízelmotor sík pályán 128 km/h sebességre képes, többek között az áramvonalas kialakítás, a kényelmes ülőhelyek, a műszaki megbízhatóság is okai voltak, hogy a sínautóbuszból itthonra 7 darabot, külföldre 215 darabot gyártottak.

A háború alatt a hazai kocsikból több elpusztult, vagy éppen a szomszédos országokba került, az egy megmaradt 1973-ig szállított utasokat, majd 1987-ben, eredeti állapotában felújították. A MÁV Nosztalgia kft üzemelteti a 80 éves motorkocsit, amely az első prototípusra emlékeztetve Árpád névre keresztelődött.

Az útvonal és időpont választása egyformán sikeres volt, hiszen a Nemzeti Összetartozás Napjának közelsége, vagy kevésbé ünnepélyesen kifejezve, a trianoni országvesztés június 4-i évfordulója a kassai útra valóban alkalmas volt.

Balassagyarmatról, a Felvidékről, Budapestről, de az országos más pontjairól is érkező kirándulók és vasútszerelmesek kora hajnalban indultak el Szécsény-Ipolytarnóc felé, majd Losonc-Fülek-Pelsőc-Rozsnyó-Szepsi érintésével a sínautóbusz 10.30 után gördült be a kassai pályaudvarra.

Az Ipoly-menti zsombékos tájak, a folyó kanyarulatai, a közeli-távoli falvak, templomok is elég látnivalót nyújtottak,

Pipacsmező a vonatablakból

nemkülönben a Gömöri-karszt hegyei, völgyei, tavai, történelmi településeink várai, így Fülek, vagy a tűzvész óta új tetőzetet kapó Krasznahorka.

Krasznahorka vára, a tűzvész miatti csupasz domboldallal

De tényekkel is szembesülhettünk. Igaz, az közismert volt, hogy a Balassagyarmat-Ipolytarnóc vonalon a pálya minősége kisebb sebességet és egyfajta "billegő" utazási állapotot jelent, ami még Losoncig is kitart, ezt követően azonban Kassáig 80 km/h-ra nőtt a sebességünk, és a büfé sörei sem kerültek veszélybe.

A szlovák vasút láthatóan gondot helyez a mellékvonalak állapotára is, de nemcsak arra. Irigykedve nézhettem, hogy még a szocreál épületek vasúti állomásai is lehetnek kívül-belül rendezettebbek, mint sok magyar társuk, azt is, hogy gyorsjárású vonatoknak kellett időként előnyt adnunk, vagy éppen azt, hogy Kassán bőven lehetett látni emeletes vasúti kocsikat is, igaz, azok nem a mellékvonalakon közlekednek. A kassai pályaudvar egyébként európai színvonalú, ha elkészül az előtte lévő tér és a városban éppen felújítás alatt álló villamoshálózati rendszer, akkor valóban kiváló infrastruktúra áll majd a helyiek rendelkezésre.

A csoport első útja azonban a kassai repülőtér közlekedési múzeumába vezetett, ahol különböző hangárokban tekinthettük meg a polgári és katonai repülés során használt repülőgépek változatos típusait. Az alaposabb tanulmányozást nehezítette, hogy a szlovák szöveget nem, vagy alig-alig kísérte "más" világnyelvi kiegészítés, az egykori történelmi státuszból adódó magyar kapcsolódások részletezésének hiányát viszont könnyen megérthettük a szlovák nyelvből is. A repülők, harci eszközök mellett egy külön hangárban a Ford T modelljétől kezdve a szlovák kormány által állami protokollra használt BMW-ig, gépjárművek, motorok sora volt látható, érdekes egyveleget alkotva.

Kassa egy része most éppen a budai közlekedési felújítások állapotát idézi, azonban maga a városmag, a Szent Erzsébet dóm, a sétáló utcák környéke már megújult, ráadásul egyfajta polgári miliőt nyújtva, sugallva.

Kassa 2013-ban volt Európa kulturális fővárosa, ekkora befejeződött a dóm hosszú évekig tartó felújítása. Így fantasztikus szépségében látható a gótikus székesegyház, amelyet a millenniumra Steindl Imre tervei alapján renováltak, amely a szakralitáson túl, a magyar történelem számos emlékének is a tárháza.

Az egyházi-történelmi kapcsolódásnak példája lehet a kassai születésű, a nyilas rémuralom vértanújának, Salkaházi Sára apácának szobra, de természetesen megtekintettük a Rákóczi kriptát és Dr. Czimbalmos házaspár révén koszorú került a vezérlő fejedelem sírjára is, Csábi István pedig szép verssel emlékezett.

A csoport látogatást tett II. Rákóczi Ferenc törökországi száműzetésére utaló, 1943-ban épült Rodostó házban is, ahol a Himnusz eléneklésével a városi program is lezárult.

A visszautazás során, a későn lenyugvó napnak köszönhetően még egyszer megcsodálhattuk a fenséges tájakat, az Árpád motorkocsi pedig 21.00 óra után pár perccel, menetrendjének megfelelően megérkezett kiinduló állomására, a történelmi Magyarország egykori megyeszékhelyére, Balassagyarmatra.

2015. június

Összeállította és fotók: Nagy László

Forrás: Gere József: A MÁV Árpád típusú gyorssínautóbuszainak rövid története c. írás