Jobbágy Károlyné sz. András Katalin

1927 ­ 2023

 

Elhunyt Jobbágy Károlyné sz. András Katalin, aki 1927-ben született polgári családban. Fiatal édesanyja Kolozsvárról menekült családostól Trianon után. Édesapja önkéntesként megjárta az olasz frontot (irodalmi ihletésű naplójából könyv is készült), de lánya születésekor már állami tisztviselőként dolgozott.

Érdeklődő, értelmes, szorgalmas, nagyon olvasott fiatal lányként élte át a II. világháborút, és az utána következő nehézségek miatt (egyedüli pénzkereső volt a családban), csak estin tudta elvégezni - kiváló eredménnyel - az egyetemen a magyar-történelem szakot.

1955-ben került a Budapesti Radnóti Miklós Gimnáziumba, ahol egészen nyugdíjazásáig dolgozott. Rendkívüli, elhivatott tanár volt, tanítványai tisztelték és szerették, sokan máig is csak miatta emlékeznek jószívvel a középiskolás évekre.

Szociológiai és néprajzi érdeklődése révén falukutató táborokat szervezett diákjainak, kárpátaljai fiatalokat segített nyaranta, Apáczai díjából Radnóti szobrot vásárolt az iskolájának, diák színpadot, szavalóversenyt szervezett, aktív, érdeklődő, a tanítványaiért élő, ugyanakkor igazi tudós tanár volt, aki tankönyveket írt, és állandóan képezte magát, hogy a legjobbat tudja nyújtani a felnövekvő generációnak.

Jobbágy Károly költővel, Balassagyarmat díszpolgárával 1961-ben kötött házasságot. Költészetét életében és halála után is nagyra értékelte és szakmailag is támogatta. Ő volt első olvasója és bírálója verseinek, szerkesztője a posztumusz kötetek többségének. Nagy szeretetben, egymás iránti tiszteletben éltek a költő 1998-as haláláig, utána pedig mindenféle lehetséges módon gondozta irodalmi örökségét, valamint a balassagyarmati székhelyű Jobbágy Károly Alapítványt.

 

 

Forrás: Csach Gabor/facebook