Reiter László

helytörténész

Ismét gyászol Balassagyarmat! Életének 81. évében, 2010. február 2-án örökre távozott közülünk a város hűséges krónikása, eseményeinek közismert és szeretett fotósa, Reiter László.

Élete és tevékenysége ezer szállal kötődött szülővárosához, Balassagyarmathoz. Itt végezte iskoláit, itt talált magának munkát és hivatást a Gyógyszertárközpontban, melynek nyugdíjazásáig megbecsült munkatársa volt, és itt kezdte el, majd folytatta szinte haláláig a helytörténeti kutatásokat, amely számára már nem csupán hobbi, hanem szinte létszükséglet lett.

Nem hinném, hogy lenne Balassagyarmatnak olyan polgára, aki ne ismerte volna őt vagy ne találkozott volna vele valahol, valamilyen rendezvényen vagy eseményen, vagy esetleg csak úgy, a városban sétálva. Jól felismerhető volt a kezében szorongatott vagy esetleg a vállán lógó fényképezőgépéről, amellyel számtalan felvételt készített a városról, az itt élő emberekről, a kisebb vagy nagyobb rendezvényekről, összejövetelekről. Hűséges krónikása volt az eseményeknek, olyan krónikása, aki tudatosan vállalta a kor dokumentálásának nehéz és fáradtságos feladatát. Sok tízezer darabos fényképgyűjteménye, melyet az elmúlt években áldozatos munkával digitalizált és tett hozzáférhetővé a Honismereti Kör és ezáltal minden érdeklődő számára, olyan kordokumentum, amely kimeríthetetlen tárháza lesz a jövőben a város múltjával foglalkozó minden kutatónak és történésznek.

Rövid megemlékezésünkben két összeállításra szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét, melyeket Vas Ágnes, a Helytörténeti Kör titkára bocsátott a rendelkezésünkre. Az elsőben Reiter Lászlónak a Honismereti Körben elhangzott előadásait gyűjtötte össze, a másodikban pedig a Balassagyarmati Honismereti Híradóban megjelent publikációit.

Nem tisztem és feladatom Laci bácsi életpályájának bemutatása, tevékenységének értékelése. Remélem, ezt majd megteszik azok, akik közelebbről figyelhették munkásságát. Én csupán kedves ismerősének tartom magam, aki családja révén is jól ismerte őt, akivel oly gyakran volt szerencsém találkozni a különböző rendezvényeken. Ilyenkor mindig nagy szeretettel üdvözöltük egymást és jóízűen elbeszélgettünk legújabb élményeiről, a közelmúltban készített képeiről vagy csak úgy általában az életről. Ezek a találkozások az elmúlt időszakban, betegsége miatt el-elmaradoztak, de ha mégis összefutottunk valahol, az öröm még fokozottabb volt.

A szomorú hír ma reggel érkezett, de sajnos nem teljesen váratlanul, mivel állapota romlásáról már édesanyám révén értesültem. E pár sorral szeretnék még utoljára tisztelegni az emléke előtt és erre kérni mindenkit, aki olvassa e sorokat!

Drága Laci bácsi, nyugodj békében! Emléked örökké a szívünkben él!

Budapest, 2010. február 3.

Közreadja: Deák Ottó

Reiter László temetéséről a Gyászjelentés itt tekinthető meg! A temetésen elhangzott búcsúztatót itt olvashatják.