Reiter László 1929. április 4-én látta meg a
napvilágot Balassagyarmaton. Tizenegy éves korában, kisgyermekként elveszítette
édesanyját, így az I. világháborúban hadirokkanttá vált édesapa nevelte fel őt
és bátyját. A polgári iskola elvégzése után a Gál nyomdába szegődött inasnak.
Ismereteinek bővítése érdekében beiratkozott egy ötéves szakmai tanfolyamra,
melyet másfél esztendő után félbeszakított a második világégés. A háború után laboránsnak jelentkezett Rebmann Rókus patikájába. 1950-ben, az államosítást
követően került a Gyógyszertár Vállalathoz, ahol áruátvevőként kezdte pályáját.
Letette az asszisztensi, később a drogista mestervizsgát Budapesten. E
képzettséggel különféle álláshelyeket töltött be. Előbb folyadék-vegyszer
részlegvezetői, majd 1962-től 1989 júniusáig, nyugdíjazásáig központi
raktárvezetői beosztásban dolgozott. Munkájában precíz, megbízható, mindenkori
vezetői elégedettek voltak tevékenységével.
Reiter László élete során
minden körülmények között azt gondolta, s a mai napig szent meggyőződéssel
vallja, hogy az ember múltjában gyökerezik jövője, a társadalmak vagy egyes
társadalmi csoportok jelene és jövője egymástól soha el nem választható
egységet alkot. Talán e gondolkodásmód inspirálta arra, hogy az elmúlt
évtizedek alatt szinte folyamatosan történelmi, helytörténeti kutatásokat
végezzen. Az 1960-as évektől gyógyszerész- és patikatörténeti kutatásai során számos
vidéki, ódon patikáról gyűjtött dokumentumokat, fényképeket. Nem csak
Balassagyarmat levéltárának volt rendszeres vendége, ismerték nevét a megye és
az ország más közgyűjteményeiben is. Kutatásairól az országos
gyógyszerésztörténeti konferenciákon tartott előadásokkal, szakfolyóiratokban,
hírlapokban megjelent cikkekkel, ismeretterjesztő előadásokkal adott hírt a
szakmai és a szélesebb nyilvánosságnak. 1980-ban országos I. díjat kapott
Nógrád megye gyógyszerész történelméről írott munkája. Az írásos dokumentumok
mellett igyekezett minden fellelhető tárgyi emléket összegyűjteni a történeti
írások hitelességének alátámasztására, így hozta létre az egykori Rebmann-féle patika megmaradt tárgyaiból, restaurált
berendezéseiből a nógrádi szakmatörténeti kiállítást, amely a kilencvenes
években megszűnt megyei gyógyszertárközpontból (Colonia
Pharma) átkerülve a Madách Imre Városi Könyvtár
Helytörténeti Gyűjteményének kiállításait gyarapítja. Ugyancsak átható
szenvedéllyel végzi a mai napig a Palóc főváros történelmének felkutatását, az
értékek megörökítését, a napvilágra került új ismeretek dokumentálását. A
Honismereti kör alapító tagjaként évtizedek óta egyik fő külső ismertetőjegye
az oldalán függő, szinte állandó készenlétben lévő munkaeszköz, a fényképezőgép,
amely a több mint tízezer helytörténeti vonatkozású diakép és annak sokszorosát
kitevő fénykép életre hívásához elengedhetetlen. A városban nem múlhatott el
egyetlen esemény sem, amelyen ne villant volna fel Reiter
Laci bácsi vakujának fénye. A rendezvények fotóiból készített albumok száma
megközelíti a kettőszázat, ezek a Madách Imre Városi Könyvtár gyűjteményét
gyarapítják. Több mint kétszáz diavetítéssel kísért várostörténeti előadásán
ismerhették meg a hozzánk látogató vendégek szűk pátriánk múltját és jelenét.
Részt vállalt a Városi Televízió ismeretterjesztő munkájában, a Maiaknak - régiekről című sorozata a helyi polgárok
népszerű és nézett műsorává vált.
Kétéves gyűjtőmunka
nyomán, 1998-ban jelentette meg Hirdesse e márvány... címmel a
balassagyarmati emléktáblákat bemutató, azok elhelyezésének történetét
kronologikus sorrendben, igényesen feldolgozó könyvét. A kötet lapjain 1752-től
1997-ig nyomon követhető a város történelme, a legfontosabb események leírása,
a kiemelkedő személyiségek életrajzi adata. Javaslatot tett a város különböző
helyein lévő, az idő vasfoga által kikezdett emléktáblák és szoborfeliratok
újrafényezésére, aranyozására is, melyre a közelmúltban sor került. A
publikációit felsoroló bibliográfia 172 tételt tartalmaz, ami kiemelkedő
bizonyosság Reiter László lokálpatriotizmusáról,
szülőföldjéhez való ragaszkodásáról, a lakóhely iránti elkötelezettségéről,
polgártársainak feltétel nélküli szeretetéről. Laci bácsi minden városlakó
által tisztelt, nagyra becsült közéleti egyéniség, aki éppúgy nélkülözhetetlen
alkotója az egyházi Szent Felicián Kórusnak, mint a Honismereti körnek.
Példás családi életével, szerteágazó
érdeklődésével, közel félszázados kutatómunkájával tiszteletet és figyelmet
vívott ki magának, szinte észrevehetetlenül, csendesen tevékenykedve.
Személyében a díszpolgári címre érdemes honfitársaink közül az egyik legméltóbb
kapta e kitüntetést 2006 januárjában, a Civitas Fortissima ünnepén.
2009-ben a Honismereti napján együtt
ünnepeltünk vele a Csillagházban nyolcvanadik születésnapján, amit méltóképpen,
munkával köszöntött, betekintést adva helytörténeti kutatásaiba, bemutatva
nekünk régi városunkat. S köszöntéssel is készült a felköszöntött: csodálatos
virágfelvételeiből készített bemutatót, kellemes zenei aláfestéssel.
Élete utolsó napjáig dolgozott. Közel
nyolcvanévesen megtanulta a számítógép kezelését: saját felvételeit
digitalizálta s határozta meg, értékes kortörténeti dokumentumként
hagyományozva az utódokra, s a jövő nemzedékekre a Honismereti Kör alapító, örökös dísztagja.
Tiszteljük őt, aki évtizedeken keresztül
fotózta településünk fejlődését, ott volt minden rendezvényen, s felvételei ma
már történelmi forrásul szolgálnak a helytörténeti kutatóknak. Ki tudná
felsorolni rengeteg cikkét és ismeretterjesztő előadásait, melyeket városunk
történetéről, művelődéstörténeti értékeiről, vagy a megye gyógyszerész
egyéniségeiről tartott? Összegyűjtötte Balassagyarmat emléktábláit, harangjait,
zászlóit, épületeinek homlokzati díszeit, a közéleti személyiségekről készített
festményeket, "letűnt századok üzenetét", a temető sírverseit, hogy
rányissa szemünket mindarra a szépségre és kincsre, mely körülöttünk található.
2010. február 2-án délelőtt 11 órakor
örökre lehunyta szemeit, hogy a magasabb szférákból figyelje tovább szeretett
szülővárosa s családja fejlődését, gyarapodását.