GYÁSZHÍR

A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium 1957-ben végzett IV.A. osztály öreg diákjai és baráti társaságuk szomorúan tudatják, hogy egykori osztálytársuk és barátjuk Kiss János 2010. szeptember 9-én elhunyt.

A dunakeszi temetőben 2010.október 1-én kísértük utolsó útjára.

Kiss János

1939 - 2010

BÚCSÚBESZÉD

KISS JANCSI BARÁTUNK SÍRJÁNÁL

Gyász és szomorúság tölti el az egykori iskolatársak, a balassis barátok szívét, mert Kiss Jancsi barátunk örökre eltávozott körünkből.

Bár valamennyien tudjuk, hogy földi pályafutásunk egyszer véget ér, mégis milyen nehéz tudomásul venni, hogy valaki közülünk útra kelt egy más világba, és evilági életünkben többé már nem találkozhatunk vele.

Jancsi barátom, amikor még köztünk volt gyakran így szólított meg "Drága barátom... !", ha valami fontosat akart közölni velem. Drága barátom, most én szólítalak, mi iskolatársak és barátok is voltunk, nagyon közel álltál hozzám. Romhányban, ugyanabban az évben majdnem azonos napon születtünk. A romhányi templomdombi iskolában kezdődött barátságunk, innen vezetett utunk a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium I.A. osztályába, majd négy év múlva érett fiatal emberekké lettünk a IV.A.-ban.

Ahhoz az évfolyamhoz tartoztunk, amely az 1956-os forradalom után érettségizett, 1957 nyarán. Jó útravalót adott nekünk a Balassi Gimnázium "Hős harc az Élet és megélni szép" olvashatjuk érettségi tablónkon Ady verssorát. Összetartó fiúcsapat lett az akkori IV.A osztály. Olykor kimagasló eredményeket produkáltunk tanulmányainkban és sajnos csínytevéseinkben is. Ez utóbbiakat, érthető módon, tanáraink nem tolerálták, így aztán a következményeket is viselnünk kellett.

Az érettségi után mindketten Budapesten folytattuk tanulmányainkat, bár nem azonos intézményben, kapcsolatunk és barátságunk itt sem szakadt meg. Majd elkezdődött a nagybetűs Élet, a hős harc, az egzisztenciateremtés, családalapítás.

Ott voltam Editkével való házasságkötésednél, aki szintén gyarmati diák volt, csak éppen a tanítóképzőben, tanúja voltam dunakeszi házad építésének és beszámoltál Csilla lányod születéséről is. Közös szenvedélyünk az elektrotechnika szeretete már az általános iskolában jelentkezett. Amikor megkaptuk az első kerékpárunkat és nagy túrákat csináltunk Romhány falu határában és környékén, már komolyan elmélkedtünk a villamos meghajtású kerékpár megszerkesztéséről. Ez a szenvedély annyira erős volt, hogy a későbbiekben mindketten szakmául választottuk a villamosság gyakorlati alkalmazását.

Munkahelyeden az Óbuda Tsz melléküzemágában a villamos motorok javítása területén vívtál ki magadnak szakmai elismerést.

Voltak közös kirándulásaink, nyaralásaink már családdal. Emlékezetes a bulgáriai, kalandos autós túra, az erdélyi kirándulás, ahová a Szovátáról áttelepült közös barátunk Bertalan és felesége Rózsika kísért el bennünket, de felejthetetlen a korfui nyaralásunk is az izgalmas hazaúttal.

Szép volt megélni ezeket.

Aztán múlt az idő, könyörtelenül. A bekövetkezett politikai-gazdasági rendszerváltozás kétségtelenül megzavarta életünk korábbi rendjét, tempóját, de nem omlottunk össze, talpon maradtunk és lassan így jutottunk el aktív munkásságunk végéhez és beléptünk a nyugdíjasok rendjébe.

Ekkor több időnk lett régi barátainkra, kapcsolatok megújítására, beszélgetésekre. Szinte észrevétlenül szerveződött meg baráti társaságunk, rendszeres összejöveteleken találkozunk, nagyokat beszélgetünk, nosztalgiázunk. Ezeknek szorgalmas látogatója voltál Te is Jancsi barátom. Mostantól nagyon fogsz hiányozni.

Ősz van, már hullanak a falevelek, a természet is temet, ám tudjuk, hogy az évszakok végtelen körforgásában mindig eljön a tavasz is, bizonyítandó, hogy az őszi elmúlás nem végleges. A hívő ember hiszi, hogy a halál csak átmenet és nem mindennek a vége.

Drága Jancsi barátom, mi most búcsúzunk, búcsúznak egykori még meglévő osztálytársaid, iskolatársaid, balassis barátaid Kedves, mosolygós lényedet örökre megőrizzük emlékezetünkben, Isten veled, nyugodj békében.

Terman Béla

IV.A. öreg diákja

2010.10.01.