„… jó volt szántósnak lenni”

 

In memoriam Dr. Havassy Péter (1953–2022)

 

Forrás: Gyulai Hírlap

 

Elhunyt dr. Havassy Péter tanár, levéltáros, múzeumigazgató 2022. augusztus 27-én, 69 éves korában.

 

Balassagyarmaton született, bármerre is vitte az élet, szülővárosát sosem felejtette és most végleg hazatért. Búcsúztatása a balassagyarmati római katolikus temető ravatalozójánál lesz 2022. szeptember 16-án, pénteken 14 órakor.

A Gyulai Hírlap emlékező cikke összefoglalta a gyulai Corvin János Múzeum igazgatójának életútját, sokoldalú szakmai és közéleti tevékenységét.

 

Havassy Péter iskoláit Balassagyarmaton végezte, a Szántó Kovács János Gimnázium IV. c. osztályában érettségizett 1971-ben. Osztályfőnöke Trencsényi Borbála volt.

Búcsúzunk a gimnázium 60 éves jubileumára megjelent, az emlékkönyvbe írt cikkével, melyben szeretettel emlékszik vissza a gyarmati diákévekre.

 

 

Dr. Havassy Péter

Néhány gondolat az egykori Szántó Gimnáziumról

 

Amikor 1967 szeptember elején, mint az I. c. osztály tanulói beléptünk a Szántó Kovács János Gimnázium kapuján, akkor még „normális”, koedukált gimnázium volt. A helyzet azonban egy év múlva gyökeresen megváltozott, mert döntően egészségügyi szakközépiskolává alakult át (később bonyolódott a helyzet, a mezőgazdasági ágazat belépése stb.). A változást bántuk is, meg nem is, mert mikor mi utolsó évesek lettünk, már csak 28 fiú volt a gimnáziumi osztályokban. Ennek a körülménynek a számunkra udvarlási szempontból való esélyeit most nem taglalom. Ugyanakkor e csekélyke férfinép hadra fogható maradékának szinte minden sportágban helyt kellett állnia, így például e sorok írója kézilabdázott, kosarazott, focizott, atletizált, tájfutó volt, a Gál Gábor vezette sakkcsapatban 2 táblán játszott. Iskolánk csapatai még az ODOT versenyeken is helytálltak, így például Vácott mi nyertük a városismereti versenyt az ország középiskolái előtt. Másodikak lettünk a megyei középiskolás kosárlabda bajnokságban. A gimnázium kézilabda csapata a megyei I. osztályban szerepelt. Meg kell jegyeznem, hogy valamilyen szerencsés véletlennek köszönhetően nagyon sok tehetséges, sokoldalú sportoló járt akkor a mi évfolyamunkba (Filip Gabi, Gáspár Jóska, Vilimi Jóska, Miklecz Jóska, Hegedüs Düdü, Hodur Pisti, Török Laci stb.). Emlékezetesek az osztályok közötti, szinte vérre menő focibajnokságok is. (Itt jegyzem meg, hogy a városban is nagyon közkedvelt volt az utcák közötti focibajnokság, ahol többnyire István utca – Árpád utca döntő volt.) A sokszor nagyon mostoha körülmények között folyó sportolást nagy lelkesedéssel űztük. Tulajdonképpen hajtott minket az a vágy, hogy csak azért is megmutassuk a minket sok esetben lenéző „előkelőbb” gimnáziumok diákjainak, hogy mi szántósok, mit tudunk. Segítettek ebben hasonlóan lelkes tanáraink (pl. a Kurinczi házaspár), továbbá még azok is, akik nem voltak testnevelők, de mindig együtt lélegeztek a diákokkal (Balázs Pál, Madarász László, Lőke László). Nem sportesemény volt ugyan, de a mozgás egy bizonyos fajtája a minden ősszel kihagyhatatlan alma- vagy krumpliszedés. Komoly küzdelem alakult ki azért, hogy a fiúk közül ki zsákolhat, azaz a szedés helyett a mázsálásban ki vehet részt. Színesítette a szüretet az a versengés is, hogy ki tud toprongyosabb ruhában megjelenni ezen alkalmakkor.

 

Komolyra fordítva a szót, nagyon fontos, mindenképp kiemelendő tényezője volt az akkori Szántónak, hogy tehetséges, fiatal tanárok egész sora került színte egy időben az intézménybe, így az említetteken kívül Babits Éva, Frick Mária, s osztályfőnököm, Trencsényi Borbála. Emlékeim szerint ők a Szántóban kezdtek, s őszintén, így utólag belegondolva, bennük nagyobb volt a bizonyítási vágy, mint bennünk. (Utólag elárulhatom, hogy még vetélkedő is volt néhány benevezővel a „Ki tud kevesebbet tanulni” cím elnyerésért. Az 1969/70-es tanévben e sorok írója nyerte a nemes vetélkedőt 3,1-es tanulmányi eredménnyel.) Osztályfőnököm élt-halt értünk, nem igazán tűnt megalkuvónak, nagyon sok „iskolán kívüli”, nem kötelező programot szervezett, például a mai napig számomra emlékezetes fenyvespusztai erdészeti gyakorlatot, sikeresen rávett diákszínpadi szereplésekre (itt olyan tehetségeket nevelt, mint pl. Csabai Magdi). Az akkor még egyáltalán nem jellemző budapesti színházi előadások látogatását is ő indította el nekünk. Támogatta az osztályának diákjaiból alakult zenekart, mely az Egri Diáknapokon aranyérmet nyert. Szinte második osztályfőnökünk volt testvére, Trencsényi László.

A II. a-c. osztály tanulói összevont tornaórán 1968-ban

(Az álló sorban balról a második Havassy Péter)

Úgy éreztük, hogy egy szabadszellemű iskolába járunk, mely légkör megteremtéséhez alapvetően járult hozzá Ethei Lajos igazgató úr, s a fiatal tanárokat szinte a tenyerükön hordó idősebb kollégák, a „bácsik” (Farkas András, Réti Zoltán). Kiváló pedagógusok és a szó igazi értelmébe vett művésztanárok voltak. Nagyon büszke vagyok, mikor Bandi bácsi egy-egy könyvillusztrációját látom, s nem olyan régen még végignéztem Zoli bácsi egyik kiállítását is. (Kevesen tudták róla annak idején, hogy Képzőművészeti Főiskolát is végzett.) Hálásan gondolok kiváló tanárunkra, Skotnyár Ottóra is, akinek többen nagyon sokat köszönhettünk, elsősorban azt, hogy egyáltalán elvégezhettük a gimnáziumot.

Az előbb szabad szellemről írtam, nos, ehhez kellett nemcsak a gimnázium, hanem a város kevésbe „vonalas”, egykori polgári hagyományait a legvadabb időkben is megőrző szellemisége. A fiatalok körében mindenesetre megindult a hatalom szemszögéből nézve bizonyos fokú „erjedés”, ennek jele volt pl. a középiskolások körében népszerű gitárzenekarok klubszerű támogatása (Florida, Black Boys, kicsit később a Deák együttes, Ciklon, Centrum). Iskolai hovatartozás nélkül kialakult egy progresszív, kicsit az akkori európai diákmegmozdulások és hippi mozgalmak hatása alatt is álló közösség, mely megpróbált elszakadni a konvencióktól (Kiss Laci, ismertebb nevén Guga, Czudar Sanya, Pálinkás Soma, Medvácz Laja, Kocsis Tucsi, Kóbi stb.)

Rövid kis írásomat zárva elmondhatom, jó volt szántósnak lenni.

A IV. c. osztály „krémje” 1970-ben.

(Balról: Hegedűs Aurél, Bándy Attila, Havassy Péter)

 

 

 

Összeállította: Nagy Angela

2022. szeptember 13.