Séta Balassagyarmaton
Balassagyarmat a mi városunk. Itt élünk vagy itt éltünk, naponta járjuk utcáit, használjuk intézményeit, látogatjuk rendezvényeit, együtt örülünk vagy szomorkodunk ismerőseinkkel és barátainkkal - de ismerjük-e valóban azt a helyet, ahol annyi örömteli és szomorú dolog történik velünk?
Mi, akik e honlapot szerkesztjük és készítjük, bizony már csak ritkábban fordulunk meg ebben a kedves kisvárosban. De kötődésünk gyökerei erősek, ezért gyakran és szívesen látogatunk ide, ahol ezernyi emlék és sok-sok barát vár bennünket. Az ilyen látogatások során szerzett élmények és benyomások hatására született az itt olvasható két szubjektív beszámoló, amelyekben megpróbált a szerző egy picit kivülről ránézni a városra, és meglátni azt is, amit talán a napi séták során a városlakók észre se vennének.
Ebben az új rovatunkban visszaemlékezéseket szeretnénk közzé tenni, melyeket baráti körünk tagjai írnak szülőföldjükről, szűkebb pátriájukról. Az első szerzője Cserődi Gabriella, aki - mint írásából megtudhatjátok - már sok-sok éve nem él Őrhalomban, szívében azonban örökké őrzi az ott szerzett emlékeit.
ˇ Őrhalom - az örökké velem élő világ
Terman Béla mérnök, a BBG 1957-ben végzett hallgatója, már több évtizede elkerült Romhányból, de megőrizte hűségét szülőföldjéhez. Erről árulkodnak írásai is.
Az Üzenet szülőfalumba címmel közzétett gondolatai a településhez kapcsolódó közéleti, politikai jellegű kérdést vetnek fel, a Romhányi nosztalgia és a Sziszegő karbidlámpa című írásai a távoli gyerekkor nosztalgikus emlékképeinek felidézése kapcsán hoznak közelebb a közelmúltba és napjainkba, szembesítve az olvasót és az illetékeseket azzal, hogyan sáfárkod/t/unk (gyakran) mi, magyarok értékeinkkel.
A negyedik, hosszabb lélegzetű - általunk folytatásosnak remélt - anyag egy hajdani, afrikai kiküldetés emlékeinek megidézése, Tanzániai emlékek címmel.
Terman Béla írása egy egzotikus országot hoz közelebb, az első részben felidézve az érkezés, helyszíni tapasztalatszerzés pillanatait.
Reméljük, hogy első írásaink hatására mások is kedvet kapnak az emlékezésre. Mi örömmel tesszük közzé gondolataikat!
A
rovat neve nem fedi pontosan a valóságot! Nem annyira a tükör görbe itt, hanem
szeretett szerkesztőnk görbült el egy kicsit - legalább is ilyen érzésem
támadt, miközben írását olvastam.
De ne itéljünk elhamarkodottan! Elég beleolvasni a másik szerző, a jónevű Mikszáth
Kálmán egy kevésbé ismert írásába, és belátjuk, józanul is lehet görbéket
álmodni. Vagy vizionálni...
Ez az írás - reményeink szerint - előfutára lesz egy kicsit más szellemiségnek.
Amely nem a napi valóság talaján leledzik ugyan, de olvasása elmélkedésre
készteti az olvasót. Erre az együttműködésre biztatjuk látogatóinkat - és eljövendő
szerzőinket is, akik talán kedvet kapnak az ilyesfajta
"elgörbülés"-re!