BALASSAGYARMAT
HŐSIES ÉS SIKERES KÜZDELME AZ IDEGEN MEGSZÁLLÁS ELLEN
MAGYAR
ÖRÖKSÉG
(Kovalcsik István felvétele)
A
Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért Bírálóbizottság meghozta
fennállása alatt az ötvenhatodik döntését
a korunk, valamint a világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar
teljesítményeinek folyamatos, rendszeres megnevezésében. A Magyar Örökség kitüntető címeket az ARANYKÖNYV őrzi meg az utókor
számára.
Matúz Gábor
javaslata alapján a Bizottság a balassagyarmatiak 1919. januári helytállását
Magyar Örökségnek minősítette. A Magyar Örökség kitüntető címet bizonyító
oklevelek ünnepélyes átadására a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében került
sor 2009. szeptember 19-én. Az eseményt figyelemmel kísérte a média. Az
ötvenhatodik ünnepségnek nagy visszhangja lesz az írott és az elektronikus
sajtó azon részében, amely fontosnak tartja a magyar teljesítmények
elismerését, publikálását.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért
Bírálóbizottság ötvenhatodik
döntése szerint MAGYAR
ÖRÖKSÉG A Csík
Zenekar népzenét megújító művészete (Laudátor: Kelemen László, a Hagyományok Háza
főigazgatója) Balassagyarmat hősies és sikeres küzdelme az idegen
megszállás ellen (Laudátor: Tyekvicska
Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója) Gérecz
Attila, az 1956-os
forradalom mártír költője (Laudátor: Pozsgai
Zsolt, a Komédium Színház művészeti igazgatója) BÁNSZKY PÁL művészettörténész közösségteremtő és
múzeumépítő munkássága (Laudátor: Kő
Pál szobrászművész, egyetemi tanár, Magyar Képzőművészeti Egyetem) Balázs János, a hazai cigányság festőklasszikusa
(Laudátor: Szuhay Péter
néprajzkutató, főmuzeológus, a Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményének vezetője) FÁBRY ZOLTÁN írónak a felvidéki magyarság
megmaradásáért folytatott küzdelme (Laudátor: Bíró Zoltán irodalomtörténész) Döbrentey
Ildikó és Levente
Péter nemzedékeket nevelő művészetpedagógiai munkássága (Laudátor:
Takács Vera rendező, dramaturg, a
Gyermekszínházi Portál főszerkesztője) |
A Csík
Zenekar
Az
ünnepi díjátadó műsort Juhász Judit
vezette. Hámori József megnyitó
beszédében utalt a magyar teljesítmények jelentőségére és megőrzésük
fontosságára. A kitüntetett Csík zenekar
ihletett muzsikálása emelte a rendezvény ünnepélyességét.
A
Magyar Örökség Egyesület és a Bírálóbizottság Balassagyarmatnak szóló
elismerését Schulek Ágoston
ismertette és adta át az oklevelet és az érmet Medvácz Lajos polgármesternek.
A laudátor Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója volt. A
nagyhatású laudáció hallatán méltán tapsviharban tört ki az ünneplő közönség.
Az elismerő tapsvihar a díjátadás után is megismétlődött. A megjelent
balassagyarmatiak kis csoportja meghatottan, állva fogadta az ünneplést. Ismét
nagyon jó volt gyarmatinak lenni nagyszüleink hőstettére gondolva!
Tyekvicska Árpád: Balassagyarmat "1918 őszén kihullott a magyar nemzet
kezéből a kard és leáldozott a harcos nemzeti önbecsület" - hirdeti
az emléktábla a balassagyarmati Városháza falán. S a szöveg így folytatódik:
"Abban a nehéz időben, mikor nem
volt a magyarban férfierény, akarat, öntudatos erő, egy hely volt csak széles
e hazában, melynek népe a fegyver erejével akart és tudott is ellenállni a
betolakodóknak." Ez
a hely volt Balassagyarmat! Egy hely, ahol minden másképp történt, egy hely,
amely tetteivel bizonyította: másképp is történhetett volna... A
huszadik század tragikus magyar sorsfordulója az 1918 októberét követő egy
esztendő, mely alatt három radikális rendszerváltás rázta meg az országot,
miközben elveszítettük területünk kétharmadát. Október az összeomlás hónapja,
mely alatt semmivé lett az ezeréves Magyarország. Majd minden család siratja
a maga halottját, a tél közeledtével egyre fenyegetőbbé váló szén-, áru- és
élelmiszerhiány pedig forradalmi változások erjesztője. Károlyi és hívei a
békéről, pacifizmusról, demokráciáról szónokolnak, miközben a
peremterületeken az antant támogatásával megindul a cseh, román és szerb
támadás. Csak szavak és hitek vannak a felszínen, miközben elporlad a
hadsereg. A bolsevik propaganda, a pacifista kormány parancsára egymást
követő megalázó visszavonulások, az önfeladás hatására megbomlik a fegyelem,
a katonák hazavágynak, s annyi öldöklés után már nem akarnak harcolni. Rövid
három hónap alatt elvész Erdély, a Felvidék és Délvidék. 1919
első napjaiban beteljesedik a történelmi Nógrád vármegye sorsa. A csehek
bevonulnak Losoncra, majd január 15-én elfoglalják Balassagyarmatot. Az itt
állomásozó magyar csapatok puskalövés nélkül hagyják magára a települést. A
városban felfordulás, zavar, félelem. A cseh vezetők - a kezdeti udvarias
viselkedés után - egyértelművé teszik az itt élők szánára, hogy hamarosan egy
új, eddig nem létezett állam polgárai lesznek, s osztoznak megannyi elveszett
város lakóinak sorsában. De
Balassagyarmaton minden másképp történt. A
gyarmatiak, iparosok, tisztviselők, s főképp a vasutasok gyűlésezni,
szervezkedni kezdtek. Január 27-én történelmi összejövetelt tartottak a
vármegyeházán. A lelkesítő beszédek után egy jelképes kézfogásra került sor.
A vármegyei főjegyző és egy szociáldemokrata mozdonyvezető kézszorítása két
társadalmi réteg, két eltérő látásmód, politikai felfogás szövetkezését
jelentette a közös cél érdekében. Ez
Balassagyarmat titka. Egy közösség túl tudott lépni a megosztottságon,
összefogva, amikor legszentebb értékeinek egyikét, nemzeti létét látta
végveszélyben. 1919.
január 29-én, katonák, vasutasok, a hajnali órákban szervezett támadást
intéztek a csehszlovák katonaság ellen. A világháború leghősibb csatáit idéző
bátorságot tanúsítottak, amikor pergőtűzben rohamozták meg az ellenséget
rejtő laktanyát. Önként áldozták vérüket, fiatal életüket hazájukért.
Egyikük, Czakó Balázs közvitéz utolsó szavait a város plébánosa jegyezte le:
"Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szeretem, de az édes magyar
hazámat még jobban szeretem." Őket
követte a nap folyamán a fegyverbe szólított polgárság, iparosok, tanárok,
gimnáziumi diákok, akik a környező háztetőkről, épületekből lőtték a
kaszárnyát. Balassagyarmat
felszabadult! A
magyar, a cseh és szlovák áldozatok ma is együtt nyugszanak örök békében a
katonai temetőben. A gyarmatiak híven őrzik az 1919. januári harcokban
elesettek emlékét. Évről-évre megemlékeznek róluk, büszkén viselik a Civitas
Fortissima (Legbátrabb Város) címet. Balassagyarmat
lakói 1919. január 29-én nem történelmet akartak csinálni. Amikor a fegyveres
ellenállást megtiltó kormány akaratával szembeszegülve elszánták magukat a
véres harcra, nem kibogozhatatlan világpolitikai lehetőségeket mérlegeltek.
Ők csupán azt a darab földet akarták visszaszerezni, amelyet, érzésük
szerint, galádul eloroztak tőlük. Tettük ezért is marad örökre a katonai
vitézség, a hazaszeretet és polgári összefogás példája a számunkra. |
MEDVÁCZ LAJOS POLGÁRMESTER VETTE ÁT A
KITÜNTETŐ CÍMET BALASSAGYARMAT NEVÉBEN
Ez
alkalommal részesült Magyar Örökség díjban Balázs
János salgótarjáni költő, a hazai cigányság festőklasszikusa. Életművét Szuhay Péter néprajzkutató,
főmuzeológus, a Magyar Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményének vezetője méltatta. A
laudáció alatt Balázs János nagyhatású, különleges munkáit és egy vele készült
interjút vetítettek. Balázs János festményeiből válogatás legutóbb 2008-ban
volt látható a Palóc Múzeumban.
Döbrentey Ildikó és Levente Péter (a nemzet Móka Mikije)
nemzedékeket nevelő művészetpedagógiai munkássága is Magyar Örökség díjban
részesült. Részükre a díjat Sunyovszky
Szilvia adta át. "A világ nagyon
megváltozott az elmúlt 40 évben, de azok az értékek, amiket ez a művészpár
közvetít, nem változtak, ma is ugyanúgy sütik a beiglit, ma is, holnap is úgy
illik, hogy bemutatkozásnál nézz a másik szemébe, s ha belépsz valahova,
köszönj hangosan, jól érthetően, ahogy ők. Jó napot kívánok, Döbrentey Ildikó
és Levente Péter van itt, játszani jöttünk, bejöhetünk?" - ezekkel a
szavakkal fejezte be laudációját Takács Vera.
Ha
nem is játszani, de a mai napon díjazottak nevében köszönetet mondani jött Levente Péter a színpadra. A mély
gondolatokat tartalmazó köszönetét természetesen a tőle megszokott legkomolyabb
játékossággal adta elő. Legelsőnek a balassagyarmati teljesítményt köszöntötte,
hiszen kivételesnek tartja és nagyon sok szép - hosszú pályafutása alatt szerzett
- emléket őriz Balassagyarmatról.
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével
kezdődött és a Csík zenekar parádés műsorszáma után Hámori József zárszavával és a Szózattal fejeződött be. A
díjazottak a színpadon egy csoportkép készítésére gyűltek össze, majd
elkezdődött az interjúk adása.
*************
A Magyar Nemzet 2009. szeptember 19-i
számában cikk jelent meg Lőcsei Gabriella tollából A bátor város, Balassagyarmat Magyar Örökség díja. Vasutasok, katonák
címmel.
A Magyar Katolikus Rádió 2009.
szeptember 26-án, szombaton 0800-0900 között összeállítást ad az eseményről.
A
Civitas Fortissima városi megemlékezéseiről mi is hírt adtunk, részletesebb
írással 2006-ban, 2008-ban, 2009-ben.
A témával kapcsolatos irodalmat
ajánlottunk az olvasnivalók között itt.
Közreadta: Nagy
Angela
Fotók: Nagy Angela