Párkányi Raab Péter Málenkij Robot emlékművéről

2017. február 26-tól a Ferencvárosi vasútállomás előtti területen különleges és monumentális alkotás fogadja az arra járókat. Ezen a télvégi napon ünnepélyesen avatták fel Párkányi Raab Péter szobrászművész Málenkij Robot emlékművét, amely a II. világháború végén a Szovjetunió Gulág és Gupvi táboraiba ítélet nélkül tömegesen elhurcolt, többszázezernyi magyar civil állampolgár tragédiájának állít méltó emléket.

Az emlékmű helyét - a Ferencvárosi pályaudvart - az magyarázza, hogy ezen a vasútállomáson keresztül szállították honfitársainkat Záhony felé, majd onnan tovább a messzi lágerekbe.

A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja kapcsán a magyar kormány által kiírt, és Párkányi által megnyert pályázat után alig három hónap maradt a mű elkészítésére. A művész már többször bizonyította, hogy inspirálja a rövid határidejű és szokatlan feladat. Feladatát némileg könnyítette, hogy a helyszínen szinte adta magát az egykori betonbunker, amelynek hatalmas és elbonthatatlan tömbje a kompozíció "nyomasztóan" látványos része lett.

Az egyik oldalról ebbe a betonrengetegbe fut bele egy tehervagon, mintegy elnyelve azt, a másik oldalon pedig távozik, amit úgy is értelmezhetünk, az útnak folytatódnia kell.

A betontömb tetejéről hatalmas lánctömbök és szögesdrótok futnak a földre, utalva a fogvatartottakra váró megpróbáltatásokra, ezek a földre érve egy kisméretű medencében végződnek. (enne része tavasztól majd vízesés lesz). A kompozíció fő motívuma az előtérben elhelyezkedő tehervagon. Annak előterében lévő három személyt csak üres ruháik jelképezik, vagyis őket az ország és hozzátartozóik is elveszítették, az oldalakon dombormű formájában pedig az emberarcú deportáltakat látjuk. Vegyesen időseket, fiatalokat, gyermekeket, úgy, ahogy annak idején a kiválasztás is történt.

A kompozíció különlegességét képezi, hogy a személyek domborművein a testek öntöttvasból, az arcok, kezek bronzból készültek, ún. anyagváltásos céllal.

A művész szándéka szerint az anyagok idővel önálló életüket kezdik élni, a vagon oldalfalai és a testek elkezdenek rozsdásodni, így egyre erősebb lesz a kontraszt a személyek, a humánum és az őket körülvevő, embert felfaló környezetük között.

Kettős mondanivalójú a vagon oldalaira helyezett egyszavas üzenetek sora. Ezek egyrészről jelképezik azt, hogy az akkor "szélpostának" hívott, a jóakaratú emberek által kézbesített levélfecniken értesítették hozzátartozóikat az elhurcoltak. Másrészt, a kompozícióban most feltüntetett szavak - család, élet, haza, szeretet, hit - régebben erős értéket képviseltek, a mában pedig hasonlót kellene, hogy jelentsenek valamennyiünk számára, legalább is a művészi mondanivaló szerint.

Párkányi Raab Péter a Karc FM adón elhangzott, Karcolat című, 2017. március 7-i interjújában elmondta többek között, hogy a kiíró igénye volt még a lábazaton a deportáltak Nagy-Magyarországi lakóhelyeinek feltüntetése is. A kezdetben közölt 2000 településnév hetek alatt a duplájára nőtt, bizonyítva, hogy hazánk minden sarka érintett volt a tragédiában, így "helyhiány" miatt erről a szándékukról letettek. A tervek szerint létesül egy külön kiállítóhely is a pályaudvaron, ott lesz majd mód a személyek és településnevek közzétételére.

*

Balassagyarmat díszpolgára (2002), és a Madách-díjas Párkányi Raab Péter ezzel az alkotásával tehát örömtelien visszatért az országos "kiállítótérbe", miután 2014-ben közismerten nagy vitát váltott ki a Szabadság téren kiállított német megszállás áldozatainak emlékművével.

(azt megelőzően képességeit újfent bizonyította a 2013-ban a Zeneakadémia előtt látható Solti György kompozícióval, 2016-ban pedig Honthy Hannáról készített szobrot az Operettszínházba.)

Személyét és művei fogadtatását érintő gondolatait a fent jelzett rádióadásban fejtette ki bővebben, amely március 7-ét követő 60 napig hallgatható meg az adó archívumában.

2017. március

Összeállította és fotók: Nagy László