Megszállás és kultúrharc - Párkányi Raab Péter alkotása kapcsán

Hónapok óta a belpolitikai viták középpontjában áll, sőt külföldi reakciókat is jócskán kiváltott a német megszállás áldozatainak emlékműve, amelyet a balassagyarmati születésű, a városban többek között a Civitas Fortissima szobrot alkotó Párkányi Raab Péter, az idén Madách-díjat kapott művész készített.

1944. március 19-e, Magyarország német megszállásának tragikus 70. évfordulója kapcsán az illetékes kormányszerv 2014. január elején kérte fel a szobrászművészt a tervek kidolgozására, majd annak gyors elfogadása után megrendelte az emlékmű elkészítését.

Már a koncepció elfogadásakor kiszivárgott a sajtóba, sőt az interneten teljes egészében olvasható volt a műleírás és megismerhető a látványterv, amely ha egészében nem is, de egyes részleteiben eltért a végleges műtől. A kiszivárogtatás után azonnal össztűz zúdult a mű koncepciójára, a tervezett megjelenítésre, amelyben a baloldali média és az ellenzéki pártok vitték (és viszik) a prímet, de ha visszafogottan is, jobboldalról érkező kritikákat is lehetett olvasni.

A felháborodás fő oka az volt, hogy Párkányi a német megszállókat a birodalmi sassal, Magyarországot pedig Gábriel arkangyal képében, mint ártatlan elszenvedőt jelképezte, az alkotáson Magyarország ill. a magyar hatóságok, a magyar állam felelőssége nem jelenik meg.

A politikai felhangokat felerősítették az országgyűlési és EU választások is, több párt(vezető) a helyszínen remélt szavazatokat szerezni az éles kritikájával. A hazai és külföldi kritikák, a folyamatos kisebb-nagyobb tüntetések is bizonyára okai lehettek, hogy kormány elállt az emlékmű felavatásától, végül a szoboralakok 2014. július 19-e éjszakáján kerültek a helyükre.

Az időpont kiválasztása a kormány szempontjából végül jól sikerült, belpolitikailag csendes időben, a nyári szabadságidő közepén, ráadásul az éjszaka leple alatt - mint a legkisebb rossz - történt meg a szoborelhelyezés. Az ellenzék bánatára az ünnepélyes átadásról is lemondott a kormány, így a közbékét növelve elmaradt a nagypolitikai performansz, július 20-a reggelén immár a teljes szoborkompozícióval ismerkedhettek a Szabadság térre látogatók.

Július 20-a után megszólalt Párkányi Raab Péter is, számos médiumban nyilatkozott, interjúk jelentek meg vele, amelyekben a művész éppúgy beszélt a szerinte félremagyarázott koncepciójáról, mint a mai képzőművészeti életet uraló maffiáról.

Ami a koncepciót illeti, ő nem holokauszt emlékművet kívánt megalkotni, sem a német megszállókat dicsőíteni (amit egyes kritikusok hiányoltak ill. felvetettek), hanem a konkrét történelmi napon a magyarság egészét érintő tragédiát bemutatni, amelyet Gábriel kezéből kieső országalma jelképezett. Az országalma a magyarság és az ország, a sas pedig, nem a birodalmi totem, már formájában sem - mondta Párkányi.

Párkányi beszélt a konceptuális művészet és az általa követett figuratív stílus közötti különbségekről, arról hogy előbbi ural és kiszorít mindent és mindenkit, e mögött pedig kemény üzleti érdekek vannak.

Ehhez az tehető hozzá, hogy az adott műalkotást tekintve a történelmi nap és az azt követő tragédiák, a társadalmi felelősség kérdése - amely egyébként is kibeszéletlen, de valójában kibeszélhetetlen - megjeleníthető-e egy műalkotásban, ha igen, annak milyen legyen formája, aligha eldönthető konszenzusosan, különösen akkor nem, ha azt politikai és művészeti-gazdasági érdekek is befolyásolni igyekeznek.

Bár Párkányi Raab Péter a Heti Válaszban (2014. 30. szám) megjelent interjújában nem sajnálta a "balhét", sőt a gyűlölködő kortárs művészvilág szerinte "megcsinálta" őt, ebben saját maga és mindazok, akik művészeti stílusát szeretik, csak reménykedhetnek.

Mert hiszen zajlik a kultúrharc, amelyből a sajátos performanszával valahogyan a rendőrségünk sem akart kimaradni. Kordonokat állít, soktucatnyi emberével őrizteti és mégis alkalmanként zászlók, feliratok kerülnek fel a szoborra.

Az, hogy a szembenézést célzó óriástükör hogyan és kinek a felelősségére kerülhetett a köztérre ugyanolyan talányos, mint az, hogy a legtehetségesebb magyar kortárs képzőművész Párkányi Raab Péter nem szenvedi-e meg ezt a kulturkampfot, és később sem kerül korlátok közé, mint ahogy a Szabadság téri emlékműve.

2014. július

Írta, fotók: Nagy László