Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit!

Az a megtiszteltetés ért, hogy méltathatom Párkányi Péter szobrászművészt, barátomat, Balassagyarmat város szülöttét, díszpolgárát!

Olyan korban élünk, amikor a történelem, a klasszikus művészet eszményeiből torzókat faragott az idő vértelen csonkító munkája. Péter nem torzókká fosztja a megmunkált anyagot, hanem teljessé teszi a hiányosat, az elveszett rész titkát ránk bízva. A teremtésre hív.

Szobrainak keretet ad, korlátot ad a térnek, ablakot a lényeglátásra, az igazságkeresésre.

Munkáiban bátran vállalja a rögös utat. A gondolat testet ölt, az anyag formát nyer. Nem provokál, nem ítél, de kimond, vállal, ébreszt. Olyan, napjainkban ritka művész, aki a szakmai, mesterségbeli tudás megszerzését, erőfeszítéseit felvállalja, tisztelve a nagy elődök, mesterek hagyatékát.

Mestere Melocco Miklós így írt róla:

"A fiatalok között - mint minden szerencsés évszázadban - vannak zseniális tehetségek. Csak hogy egy nevet említsek, ott van például Párkányi-Raab Péter. Ő többet tud a szobrászatról, mint én, a jövője nagyobb, mint az én múltam - lelke rajta, hogy mire jut vele. Nincs még egy ilyen képzett grafikus és szobrászművész jelenleg az országban."

Alkotásai a világ számos pontjára eljutottak, nemcsak galériákba, hanem városok tereire, közösségek életterébe. Köztéri, monumentális alkotásait a művész alázattal, szolgálattal alkotja meg. Mindig felelősséggel a társadalom és a jövő nemzedékei felé.

Emberhajója az Ipolyról indult, megjárta a Dunát, idegen vizekre, messzi tengerekre is elért. De a forráshoz, szülőföldjéhez mindig vissza-visszatér.

A nógrádi gyökerek, újra és újra gyümölcsöző hajtásként sarjadnak életében. Hűséges társa, kedves felesége Gabriella is e táj szülötte. Két fiúgyermek büszke szülei. Pongi és Marci már a felnőtt kor küszöbén álló fiatalemberek.

Munkásságában Madách Ember Tragédiája is időről időre felbukkan. A Nemzeti Színház szobor parkjában, a megidézett színészóriások szellemén keresztül szól hozzánk. Az új Nemzeti Színház Madách örökérvényű művével nyitotta meg kapuit.

Ádám és Éva visszatérő motívum művészetében.

A paradicsomból kiűzött első emberpár így szólal meg Madách művében:

ÁDÁM
Ez az enyém. A nagy világ helyett
E tér lesz otthonom. Birok vele,
Megvédem azt a kártevő vadaktól,
És kényszerítem nékem termeni.

ÉVA
Én meg lugost csinálok, éppen ollyat,
Mint az előbbi, s így körénk varázsolom
A vesztett Édent.

Péter szobrai otthon a térben, a művészet védelem a vadaktól. Termékeny lugas, az elvesztett paradicsom egy- egy darabja, keresése.

A tragédia Michelangelója nem hagyja magát bekebelezni a falanszter konstruktív birodalmába.

Péter a kibontott kőben, kagylóhéjban lelt igazgyöngyöket rózsafüzérként fűzi össze, és az olvasó végén megtalálja Krisztust. A megszenvedetett, a reményt adót, a fájdalmasat és a megdicsőültet egy testbe sűrítve. Az Ipolykeszi templom szentélyében, Ipolyi Arnold Keresztelő templomában látható lebegő korpusza szinte anyagtalanná, súlytalanná válik.

Balassagyarmaton számos munkáját szeretjük, csodáljuk nap, mint nap. Szülővárosa számára elkészítette Balassi Bálint, Szondy György, Fráter Erzsébet és Mindszenty bíboros, hercegprímás szobrát.

A térségben számos más alkotása is helyet kapott. Mohorán Mauks Ilona szobrát, Terényben, az ARTTÉKA Egyesület székhelyén, melynek maga is alapító tagja, Szent-Györgyi Albert világhírű tudósunk portréját alkotta meg.

Balassagyarmat városának emblémájává lett a Civitas Fortissima emlékműve. Dédnagyapja maga is részt vett az 1919-es városvédésben, hősies helytállásban.

A város polgárai bizalommal felkérték a következő szoborkompozíció, a 23-as emlékmű terveinek kidolgozására. A szobor megvalósításának támogatására polgári, civil összefogás alakult, gyűjtés indult. Reményeink szerint a méltó alkotás Balassagyarmat újabb ékessége lesz.

Záró gondolatként Jókai Anna írónő, Párkányi Péter kiállításának megnyitóján elhangzott gondolatait idézem:

Minden fontos mű egy - egy stáció mindennapi kálváriánk hegyén, a méretünkre szabott magán - kereszttel, a művészet által gyönyörűséggé zsongított fájdalmainkban.

Kívánjuk Péternek nagy szeretettel, hogy még sokáig cipelje a keresztet, járja a kálváriát.

Gratulálunk a Madách díjhoz!