Balassagyarmat ünnepe

Az 1919-es sikeres honmentő harc emlékezete

(1919-1949)

Az első világháború lezárása után az Ipoly sodrásvonala lett Balassagyarmat térségében a kijelölt ideiglenes országhatár, melyet az 1918-as „karácsonyi Vix-jegyzék” rögzített. Ezt a demarkációs vonalat a cseh légionáriusok nem vették figyelembe, már 1919. januárjában átlépték, 3-án megszállták Losoncot, 9-én Ipolyságot, 15-én pedig Balassagyarmatot.

Miniszteri Fegyverszüneti Bizottság a Szövetséges Katonai Misszióhoz

1454. sz. Budapest, 1919. januárius 20.

…Fenntartván a Magyar Kormány 92.2 sz. jegyzékében kifejtett álláspontunkat, felkérjük, méltóztassék intézkedni, hogy a cseh-szlovák csapatok az Ipoly északi partjára vonuljanak vissza, és hogy erre vonatkozó lépéseik eredményéről minket értesíteni szíveskedjenek…

A Miniszteri Fegyverszüneti Bizottság Elnöke a Szövetséges Katonai Misszió Főnökéhez.

1662. szám. Budapest, 1919. januárius 23.-án

…Félreértések kikerülése végett van szerencsém figyelmükbe ajánlani januárius 20.-i 1547.2 számú jegyzékünket, amelyhez mellékeltük a losonczi csehszlovák katonai parancsnok levelét, amely szerint a csehszlovák csapatok az Ipoly folyót nem tekintik demarkációs vonalnak, hanem inkább a vasútvonalat, amely ettől délre (a bal parton) halad, amelyet nem késnek elfoglalni…

A csehek nem is késlekedtek. Kikiáltották a Cseh-Tóth Köztársaságot. A balassagyarmati tisztviselők és közalkalmazottak január 27-én nagygyűlést tartottak a vármegyeházán és állásfoglalást adtak ki a csehszlovák hatalommal szemben. A városparancsnokságot Huszár Aladár vármegyei másodfőjegyző vette át és irányította a harcot a kétheti megszállás alatt.

…A csehek rövid balassagyarmati uralmáról most érkeznek részletes jelentések. Ismeretes ugyanis, hogy őket a városból január 29-én, kiverték katonáink. Érdekes és megható szerepe volt ebben az ottani vasutasoknak. A cseh-szlovák vasúti bizottság elnöke, egy cseh főmérnök, a vasutasokat a hűségeskü letételére akarta kényszeríteni. Ezt vasutasaink megtagadták. Erre a cseh főmérnök kijelentette, hogy az ellenszegülőket statáriális úton főbe löveti. Ez aztán teljesen felfokozta a vasutasok elkeseredését és elhatározták, hogy a cseheket kiverik Balassagyarmatról. A közeli Magyarnándor községben ez idő tájt éppen magyar katonák szálltak ki, ezekhez fordultak a vasutasok segítségért. Január 29-én hajnalban meg is érkeztek a Mollinári-bakák, akik a vasutasok vezetésével már estére teljesen megtisztították a várost és környékét a csehektől…

(Pesti Napló, 1919. febr. 11. p. 3.)

A harcok polgári és katonai áldozatait nagy részvét mellett, az elhunytakat megillető díszes temetésen helyezték örök nyugalomra február 1-jén. A temetésről a város lakossága gondoskodott, a költségeket közadakozásból teremtették elő. A katonaság és a lakosság százai kísérték utolsó útjukra a hősöket. A szertartásokról részletesen tudósítottak a helyi újságok.

Az 1919. január 29-i harcok során életüket vesztették: Havaj József polgár, Hrubecz Márton polgár, Vancsó József bádogos, Weisz Sándor kereskedő, Petrovics József mozdonyfűtő, Rózsa András kalauz, Czakó Balázs honvéd, Dancsok Ferenc tizedes, Nagy József szakaszvezető, Virág Lajos őrvezető

A megyei újság február 2-i számában megjelent írásában Huszár Aladár az összefogást emelte ki, valamint azt, hogy az országban először itt verték vissza erővel a megszálló katonaságot: „Örök dicsősége marad Balassagyarmat városának, hogy a nemzeti öntudat itt oltott először alakot, itt lépett először a komoly cselekvés terére, hogy széjjeltépje azt a kegyetlen rabláncot, mellyel ádáz ellenségeink megfojtani igyekeznek. Örök dicsősége marad Balassagyarmat városának, hogy itt a társadalom minden rétege összeforrott a hazaszeretetben, és hogy az összeforrott társadalom itt megtalálta a nemzeti boldogulásnak elengedhetetlen feltételét, az egyetértést, mely, ha megvan magyar testvér és testvér között, a magyar nemzet nem veszhet el soha.”

„…Hát most már ki a demarkációs vonalra. Az Ipoly folyó, az a demarkációs vonal. Oda gyalogolunk… Itt az Ipoly. Sovány, finom, álmodozó kis vidéki folyó. Demarkációs vonal. A hídon túl nem volna szabad mennünk. …Az egész tág tájon tél, tótágast álló cirokseprőforma fák, varnyúk, leheletnyi köd. Ez itten a demarkációs vonal. Két hete pedig Balassagyarmaton utcai harc volt. Vér folyt. Cseh vér, magyar vér. Vér. Fiúk estek el halállal… Bár a tavasz is csendes volna majd, bár csuda mód menne majd minden, csuda értelmesen, gyengéden. Ne esne egy csepp piros vér se, egy csepp se több, de soha.”

(Szép Ernő: Demarkáción innen és túl. Az Est, 1919. febr. 18. p. 3.)

A város templomaiban február 10-én hálaadó istentiszteletet tartottak és utána a lakosság a vármegyeháza előtt gyülekezett, ahol Rákóczy István kormánybiztos-főispán hazaszeretettől áthatott, nagy ívű beszédet mondott. Megemlékezett a hős katonákról, polgárokról, vasutasokról, a sebesültekről, elesettekről, és beszédét szívhez szólóan fejezte be: éljen a haza! Ezzel elindult a győzelem feletti örömünnepek sorozata.

„A szabadság boldogságának nem sokáig örülhetett Balassagyarmat! Hazánk történetének legszomorúbb korszaka, a proletárdiktatúra rémuralma vörös szekerén e városon is átszáguldott. Voltak most már olyanok is, akik hívták volna vissza a cseheket, hogy teremtsenek rendet, de erre nem volt szükség, a vörös áradat elviharzott, akik szelet vetettek, saját viharok aratásán hullottak a porba, s újra felvirradt az a nap, amelyen ismét szabadon áldozhatott a város a csehkiverés nagyszerű emlékének.” (Szulacsik 1933)

1920. január 28-án Balassagyarmat nagyközség képviselő-testülete határozatot hozott a csehkiverés méltó megünnepléséről, a nap emlékének márványtáblával való megörökítéséről.

Részlet a véghatározatból: „Balassagyarmat nagyközség lakóira feledhetetlen évforduló következik, 1919. év január 29. napjának, a csehek kiverésének évfordulója. Nemcsak, hogy közömbösen nem mehettünk el e dátum előtt, de hazafias kötelességünk annak megünneplése egyrészt honfiúi érzésünk ébrentartása, másrészt az utódoknak követendő példaadásokért, hogy ők is úgy viselkedjenek, mint mi, aki e nagyszerű fegyvertényt átéltük, s hogy ők oly hősiességgel áldozzák életüket, mint azok, akik e dicső fegyvertényben hősi halált haltak… Elrendeli a képviselő-testület, s az utódoknak is meghagyja, hogy minden január 29-én hazafias ünnep rendeztessék.” Felkérték az iskolaigazgatókat is, hogy az emléknapon iskolai ünnepélyeket rendezzenek.

Az első központi ünnepségre meghívták a nagyközség valamennyi hatóságát, valamint Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokat.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tagjai megkoszorúzták a négy elesett magyar katona sírját a hősi temetőben. A koszorúkon ez a felirat állt:

„Babért érdemel, mert hős volt, könnyet, mert szeretett”

„Hogy magyarnak születettél, áldd érte sorsodat, a hazáért halni felséges áldozat”

„Kik itt a hazáért hősi halált haltatok, síri magányotokban nyugodtan alhattok, mert jőni kell és jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán”

„Szép az élet, de meghalni jobb, mint lenni rab, vagy földön-futó”

Balassagyarmat nagyközség elöljáróságának 1921. április 29-én tartott képviselő-testületi közgyűlésén határozott a csehkiverés emlékbizottság felállításáról, az emléktábla elhelyezéséről és az avató ünnepségről.

Az emléktábla elkészítésére Keviczky Hugó szobrászművészt kérték fel. A közadakozásból elkészült emléktáblát a városháza Madách utcai homlokzatán helyezték el. A ruskicai márványtáblát bronz tölgyfa- és babérkoszorú övezi, középen a város címere felett a kardot markoló, kiterjesztett szárnyú turulmadárral.

Országos ünnepség keretében leleplezték le az emléktáblát 1922. október 29-én Horthy Miklós kormányzó jelenlétében, aki aznap szemlét tartott a salgótarjáni és balassagyarmati helyőrség csapatai fölött.

A városházi emléktábla képeslapon

Horthy Miklós kormányzó a következő szavak kíséretében engedélyezte a tábla leleplezését: „Azok, akikről e tábla szólni fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták. Hálából emlékük előtt ma egy nemzet tiszteleg, s emléküket egy város zárja mindörökre hálás szívébe. Az emléktábla leleplezésére az engedélyt megadom.”

A Nemzeti Intézetnek erre az alkalomra kiírt pályázatán első díjas lett Visnyovszky Rezső: „Balassagyarmat megvétele" c. költeménye. Az ünnepségen Berczelly József VII. osztályos tanuló szavalta el a verset.

A csehkiverés évfordulóján, január 29-én évente összejött az ünneplő közönség. A hálaadó istentisztelet után a városházán jeles személyiségek méltatták évről-évre e nap jelentőségét.

Ünnepi szónokok voltak:

1920, 1921 ‒ Dr. Pongrácz György vármegyei főjegyző • 1922 ‒ Jeszenszky Kálmán apátplébános • 1923, 1924 ‒ Dr. Kossaczky Arnold ügyvéd • 1925 ‒ Dr. Popovics Miklós gimnáziumi tanár, igazgatóhelyettes • 1926 ‒ Kovács-Sebestyén József református lelkész • 1927 ‒ Dr. Vásárhelyi Miklós városi tanácsnok • 1928 ‒ Dr. Sziller Péter kormányfőtanácsos, közjegyző • 1929 ‒ Sulacsik Zoltán református lelkész • 1930 ‒ Dr. Popovics Miklós gimnáziumi tanár, igazgatóhelyettes • 1931 ‒ Perlaky Lajos rk. segédlelkész • 1932 ‒ Kőváry István rk. segédlelkész • 1933 ‒ Sommer Károly evangélikus segédlelkész • 1934 ‒ Farkas István gimnáziumigazgató • 1935 ‒ Szép Róbert gimnáziumi tanár • 1936 ‒ Farkas István gimnáziumigazgató • 1939 ‒ dr. Pongrácz György ügyvéd • 1940 ‒ Gyimesi Gyula rk. lelkész • 1940 ‒ Amminger Ferenc evangélikus lelkész

A Balassagyarmati Református Nőegylet minden esztendőben Magyar Estet rendezett Balassagyarmat legmagyarabb napjának, a csehek kiverésének évfordulóján. A színvonalas irodalmi-zenei esteket a vármegyeháza dísztermében tartották illusztris vendégek jelenlétében.

Halottak napján a gimnáziumi ifjúság a tanári kar vezetésével részt vett a hősök temetőjében rendezett városi gyászünnepélyen, ahonnan az intézet halottainak sírjához vonult. Egy-egy nyolcadik osztályos tanuló beszédet mondott Stefanovics Sándor, a csehek elleni harcokban a hazáért hősi halált halt intézeti növendék sírjánál és verset szavalt a hősök temetőjében.

Az iskolák programjában akkoriban szerepelt a hazafias nevelés. A gimnazista diákok megemlékeztek az iskola hősi halottjairól, részt vettek az iskolai és városi ünnepségeken és a hősi temető sírjait is gondozták.

„Hazafias nevelés. Balassagyarmat végváros. Benne a gazdasági élet vérkeringésének a lüktetését ma a szívek szaporább lüktetése pótolja. A tőlünk öt lépésre portyázó ellenség, az idegen kéz érintésére ítélt almák és szőlők, s az Ipoly parton túl megkonduló esti harangszó ifjúságunk hazafias érzésének a hadiiskolája. Másutt a hazafias érzés a lélek ünneplő beöltözése, itt mindennapi munkaruhánk. Ebből a tantárgyból itt nincs tanár és tanítvány, itt maga az élet, az itteni levegő tanít meg mindenkit arra.”

(Állami Községi Polgári Iskola évkönyve, 1938.)

A végleges országhatárt a demarkációs vonalon jelölte ki a Trianoni szerződés. Nagy volt az elkeseredés az elveszített területek miatt. Ennek volt egy vadhajtása az a naiv szervezkedés is, amelynek résztvevői Balassagyarmatról kiindulva, puszta kézzel akarták visszahódítani Felső-Magyarországot. Árulás folytán lebuktak, súlyos ítéleteket kaptak, de a királyi tábla lényegesen enyhítette a büntetésüket. A védőügyvéd érvelésére, hogy a lelkes fiatalembereket a jóhiszemű elvakultság és a hazaszeretet vezette cselekedetükben, végül csak jelképes büntetést kaptak. Vankay János, Kovács János, Kroffinger Fülöp és Soltész Pál büntetését három napi, Deutsch Zoltán és Szepessy István büntetését kétnapi, Kroffinger Géza büntetését pedig egynapi államfogházra szállította le és valamennyiüket ötszázezer korona pénzbüntetésre ítélte. Preiszner István kétévi fogházbüntetését a tábla helybenhagyta.

Balassagyarmat hősi napjának tizedik évfordulójára Blázsik Károly gimnáziumi hittanár írt cikket a helyi újságba. „Balassagyarmat a becsület fehér szigete a vörös áradatban, tíz év előtt visszaszerzett egy darab földet Szent István széttépett birodalmának. Hogy a város és környéke Honttól Ipolytarnócig Magyarországé maradt, azt ez a hősi nap, a belopakodott csehek kiverésének napja döntötte el…” Ebben az írásban fordul elő először és válik általánossá a Civitas Fortissima elnevezés.

A vasutas hősi halottak végső nyughelye a balassagyarmati temetőben

A balassagyarmati vasutasság gyűjtést rendezett a honmentő harcokban hősi halált halt vasutasok emléktáblájának felállítására. A gyűjtésből és a színvonalas műkedvelő előadások bevételéből gránit síremlékek költségeit is tudták fedezni.

A vasutas emléktábla elkészítésével Lengyel Károly helybéli szobrászt bízták meg. A fehér márvány emléktáblát József Ferenc főherceg leplezte le országos ünnepség keretében 1931. június 7-én. Jelen volt Láng János MÁV üzletigazgató és a MÁV alkalmazottak képviseletében seregnyi küldöttség az egész országból. Az emléktábla a vasúti felvételi épület déli homlokzatán volt elhelyezve.

A vasutas emléktábla képeslapon

Horthy Miklós kormányzó az első világháború befejezésének 10. évfordulójára alapította a Magyar Háborús Emlékérmet, melynek több fokozata volt. A Kisfaludy Stróbl Zsigmond tervezte érmet gyarmati vasutasok is megkapták 1919-es helytállásukért. Az első emlékérmeket Udvarnoky Béla vitézi székkapitány adta át a vasutas emléktábla avató ünnepségén.

Magyar Háborús Emlékérem

A MÁV Budapest, Andrássy úti székházán 1932. december 11-én avatta fel József Ferenc királyi herceg a hős vasutasok emlékművét, Zsákodi Csiszér János alkotását. A hős vasutasokról tartott emlékbeszédében kitért a balassagyarmati vasutasok hőstettére is.

„…És ami talán a legnagyobb dicsősége a magyar vasutasságnak az, hogy midőn az ellenség betört ezeréves magyar hazánkba Ujzsolnánál, Nagyszombatnál, Pozsonynál, Trencsénnél, Érsekújvárnál fegyveresen megtámadják a cseheket és kiszorítják őket az elfoglalt városból. Nem szolgáltatták ki fegyvereiket a felforgatóknak, s amikor Balassagyarmaton betörnek a csehek és Budapestről az a parancs megy ki, hogy nem szabad fegyveres ellenállást kifejteni, akkor a vasutasok most ez egyszer ‒ nem engedelmeskednek a parancsnak, hanem fegyveresen kiverik a betörőket és megmentik Balassagyarmatot Magyarország részére…”

(Részlet József királyi herceg őfensége emlékbeszédéből)

Ebben az időben már közismertté vált a balassagyarmati hőstett és sorra születtek írások az országos lapokban Balassagyarmatról. Urmánczy Nándor is publikált egy cikket a legvitézebb városról. Megjelennek az események szemtanúinak, résztvevőinek emlékiratai is. Szulacsik Zoltán interjúk alapján írta meg a csehkiverés történetét.

Balassagyarmat város polgársága és vasutasai 1919. január 29-én a katonaságot támogatva kiverték Balassagyarmatról az ott állomásozó cseh katonaságot és ezzel meggátolták a csehek további előnyomulását. A város most január 29-én, a huszadik évfordulón, az eddiginél is fényesebb ünnepség keretében emlékezik meg a felszabadulásról. A rendezőség ezúton is felkéri mindazokat, akik annakidején a csehek kiűzésében részt vettek, hogy jelenjenek meg Balassagyarmaton a január 29-i ünnepélyen – adta hírül az MTI.

A zászlódíszbe öltözött város 1939. január 29-én meleg szeretettel fogadta az egykori harcosokat, akik eljöttek, hogy kegyeletüket leróják elesett bajtársaik emléke előtt. A fényes ünnepségnek nagy híre lett, részletesen tudósítottak az országos lapok.

A Nemzetvédelmi Keresztet gróf Teleki Pál alapította vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó javaslatára 1940. december 11-én. A Nemzetvédelmi Kereszt alapszabálya kimondta: A Nemzetvédelmi Keresztet Magyarország Főméltóságú Kormányzója a szerzett érdemek méltatására a magyar királyi miniszterelnöknek a minisztertanács hozzájárulásával tett előterjesztésére azoknak adományozza, akik akár a magyarországi kommunizmus súlyos megpróbáltatásainak idejében, akár a hazánktól elszakított és utóbb a Szent Koronához visszatért területeken az idegen megszállás nehéz évei alatt törhetetlen magyar hittel küzdöttek a hazánkat megcsonkító és a magyar nemzet gyengítésére törekvő erőkkel szemben s a magyarság és Magyarország fennmaradása érdekében életük kockáztatásával önfeláldozó magatartást tanúsítottak. Az első alkalommal adományozottak között volt Pálmai Antal és Luka Pál százados is.

A Magyar Vasúti és Hajózási Klub ünnepélyesen feldíszített nagytermében 184 budapesti és főváros környéki vasutasnak, közöttük sok balassagyarmatinak is 1942 januárjában adták át a Nemzetvédelmi Keresztet. Az ünnepségen megjelent vitéz nagybányai Horthy István államtitkár, a MÁV elnöke, vitéz nemes Magasházy László vezérőrnagy, Uzdóczy-Zadravetz István ny. tábori püspök, Imrédy Kálmán dr. MÁV elnökhelyettes, Dezseöffy Aurél, Dörre Jenő MÁV igazgatók, továbbá sok más katonai és polgári előkelőség.

Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetés és igazolvány

A háborús időkben a városi ünnepségek egyre csendesedtek, de a vasutasok minden évben megemlékeztek a csehek kiveréséről. Így volt ez 1944. január 29-én is. A 25. évfordulón a vasútállomáson elhelyezett emléktábla előtt felsorakozott a vasutasság és a levente díszszázad. Antal Zoltán református lelkész ünnepi beszédet mondott, majd az emléktáblát a város polgársága nevében vitéz Korbáss Ferenc dr. polgármester-helyettes, a Magyar Vasutasok Országos Szövetsége helyi csoportja nevében vitéz Csorba Aladár MÁV főtiszt, a VOGE nevében Csinos István MÁV-géplakatos, a mozdonyfűtők és vontatási munkások szakcsoportja nevében Pribeli János fűtő koszorúzta meg.

És már ebben az évben jött is a fordulat. A város rommá vált. 1944. december 9-én az vasútállomás felvételi épülete kiégett és a vasutas emléktábla is elpusztult. Sok év eltelt, míg a pótlásra gondolni lehetett.

A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

1. §. A nemzetvédelmi kereszt jelvényét, valamint a felvidéki, erdélyi és a délvidéki emlékérmet viselni és a jövőben adományozni nem szabad.

2. §. (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a jelen rendeletben foglalt tilalmat megszegi. (2) A pénzbüntetésre az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók, a pénzbüntetés legmagasabb mértéke nyolcezer pengő. (3) A kihágás miatt az eljárás a polgári büntetőbíráskodás körében a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

3. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1945. évi július hó 11-én. Miklós Béla s. k. miniszterelnök."

(Honvédségi Közlöny a Magyar Honvédség számára, 1945. aug. 1. p. 109.)

A múltat végképp eltörölni ideológia jegyében a kitüntetések a fiókok mélyére kerültek, a hősi tettet csend és hallgatás fedte el, még a legtöbb családban sem beszéltek róla. A városházi emléktáblát kibontották, megfordítva, rövid szöveget rávésve helyezték azt vissza. A hősi temető gazdátlan lett és eltűnt a hazafias nevelés az iskolákból.

A remény azért sosem szűnt meg, csak egy kicsit sokat kellett várni arra, hogy a Civitas Fortissima feltámadjon, de ez már egy másik történet.

Ha balassagyarmatival találkozol, emelj kalapot előtte!

Arany betűkkel írták be nevüket nemzetünk történetébe.

(Részlet egy harmincas években kiadott idegenforgalmi kiadványból)

Nagy Angela

2021. január