Nógrádi Hírlap, 1919. február 2.

Huszár Aladár:

A felszabadult Balassagyarmat

„Hagyjanak fel minden reménnyel, amit mi meghódítottunk, az a miénk marad és ott kiterjeszthetjük a csehszlovák impériumot." Ezeket a büszke szavakat Bazovszky zsupán mondotta, és alig telt [el] kétszer 24 óra és a cseh szuronyokat, melyekre Bazovszky úr Balassagyarmaton impériumát építette, lerakták a porba.

A letiport, az agyonrugdosott és agyonsanyargatott magyar nemzet végre életjelt ad, még karját nem emelte fel, hogy annak rettenetes erejével lesújtson ellenfeleire, csak elalélt testéből sóhaj szállt el, csak szempillája reszketett meg, és a hiénák, akik a hullaszagra gyülekeztek, megborzadva veszik észre, hogy élő testbe vágták fogukat. Örök dicsősége marad Balassagyarmat városának, hogy az ébredező nemzeti öntudat itt öltött először alakot, itt lépett először a komoly cselekvés terére, hogy széjjeltépje azt a kegyetlen rabláncot, mellyel ádáz ellenségeink megfojtani igyekeznek. Örök dicsősége marad Balassagyarmat városának, hogy itt a társadalom minden rétege összeforrott a hazaszeretetben, és hogy az összeforrott társadalom itt megtalálta a nemzeti boldogulásnak elengedhetetlen feltételét, az egyetértést, mely, ha megvan magyar testvér és testvér között, a magyar nemzet nem veszhet el soha.

Január hó 29-én reggel 4 óra 30 perckor kürtszó, majd fegyverropogás riasztotta fel Balassagyarmat alvó lakosságát. Kattogott a gépfegyver, pattogott a puska és furcsa, szokatlan sziszegő hangok hasították a levegőt és tompa dörrenések rekesztették meg az ablaküvegeket. Ekkor kezdődött Bajatz és Vizy századosok vezetése mellett a támadás a balassagyarmati honvédlaktanyába beszorult csehek ellen. Bajatz százados vezette a 38-asok, a híres Mollinary bakák egy századát, míg Vizy százados csoportja 16-os honvédekből és nemzetőrökből állott. A támadás tervét a cseheknek elárulták, mert azok egész éjjel készenlétben voltak és felkészülve várták az eseményeket. A kaszárnyakapu és [az] ajtók be voltak szögezve, a belső udvar galériája és az ablakok gépfegyverekkel és fegyveres katonákkal megszállva, úgy, hogy katonáinkat a támadás megkezdésekor nyomban erős tűz fogadta.

Ezzel a gyors siker legfőbb feltétele, a meglepetés, elmaradt és egyedül ennek tudható be, hogy csakis heves harc után sikerült a cseheket megadásra bírni. Vizy százados támadott a kisebb csoporttal a kaszárnya kapuja felől, míg a főerőt Bajatz százados vezette az U-alakú épület nyitott száján keresztül támadásra. Az erős fegyvertűz és a kézigránátokat dobáló csehek minden igyekezete dacára sikerült mindkét csoportnak behatolni a kaszárnya udvarára, és a legbátrabbak, parancsnokukkal élükön, már az emeleti feljáróért küzdöttek, midőn a csehek heves ellentámadása visszaszorította őket. A támadó csapat egy része bennszorult a laktanya földszintjén, és ezen csoport kitartásának köszönhető, hogy a csehek az egész nap folyamán nem tudták a kaszárnyát elhagyni.

Míg ezen események játszódtak le, addig a magyar vasutasok bátor és lelkes csapata az állomásépületet megszállva tartó cseheket fegyverezte le.

A magyar vasutas nem akar idegen zsarnokot szolgálni, de nem is tudta a zsarnokot megtűrni; a magyar vasutas nemcsak dolgozni, de meg is tud halni a hazáért, örök dicsőség legyen ezért nékik.

Egész napon át lázban égett Balassagyarmat, szüntelenül ropogott a fegyver, és fehér zászlóval ellátott kocsiján a derék orosz orvos, Schram Miklós járt fel s alá, hogy a sebesülteket összeszedje, és az evangélikus iskolában felállított kötözőhelyre szállítsa. ‒ Néha-néha szünet állott be a harcban, mintha az ellenfelek elfáradtak volna, hogy ismét újult erővel törjön ki a fegyverropogás.

Úgy [délután] 2 óra tájban segítség érkezett, a derék iglói géppuskások nyolc géppuskával. A szép szál legények sipkáján nemzetiszínű szalagon büszkén ékeskedett a felírás: „Iglói géppuskás osztag". Ezek a fiúk már többször találkoztak a csehekkel, amikor még szabad volt ellenük harcolni, és most, hogy újra lehet, megjelentek újra, hogy megállítsák a telhetetlen szomszédot, mely már az ország szívét fenyegette. A géppuskások parancsnoka Soltész főhadnaggyal együtt tervet dolgozott ki a csehektől megszállott honvéd laktanya újabb megtámadására. A tervnek megfelelőleg a géppuskák akként lettek elhelyezve, hogy keresztben alkalmazott tüzük megtörje az ellenség ellenállását.

Ezalatt Soltész főhadnagy ékes szlovák nyelven, telefonon tárgyalt a csehekkel jövőjüket illetőleg. A csehek eleinte szabad elvonulást kívántak, de midőn értésükre lett adva, hogy kívánságuk teljesíthetetlen és őket csakis hadifoglyoknak lehet tekinteni és így internálni, beletörődtek ebbe is. Egyszerre csak a telefonáló Soltész főhadnagy lármát és jajgatást hall a telephonban; ebben a pillanatban hatoltak be katonáink a laktanyába. A csehek jajgattak könyörögve életükért. A csehek parancsnokát, Lauka főhadnagyot, halva találták szobájában. Lauka főhadnagyot Balassagyarmaton majd mindenki ismerte, és bár ellenségünk volt, el kell róla ismerni, hogy mint katona, bátor és kötelességtudó volt, mint városunk állomásparancsnoka emberségesen viselkedett; egy hős katonához méltó végtisztességben részesült.

A foglyok száma két tiszt és 73 főnyi legénység, ezen kívül két géppuska, sok fegyver, lőszer, nyolc öszvérfogat és sok felszerelési tárgy és élelmiszer került a győzők kezére. Veszteségeink kilenc halott és 25 sebesült. Az ellenség véres veszteségei még súlyosabbak.

Most pedig emeljük fel mindannyian szívünket és okuljunk a példán, hogy mindaddig, míg a magyar erő és nemzeti öntudat meg nem állítja falánk szomszédainkat, addig a békesség, amire mindannyian vágyunk, nem köszönt reánk. Reánk illik a régi latin közmondás: „Ha békességet akarsz, viselj háborút." Mi békességet akarunk, de rabságot soha.