Pesti Hírlap, 1933. október 27.

A legvitézebb város

Írta: Urmánczy Nándor

1919. január 15-én vonultak be a csehek Balassagyarmatra. Katonaság nem volt a városban. Megszállották a vasutat, postát, a kaszárnyát. Az álmukban meglepett nemzetőrséget lefegyverezték és lefegyverezték a polgárőrséget is.

Másnap falragasz jelent meg a cseh-tótköztársaság nevében, a cseh-tót haderők fővezetője, Piccione Lajos tábornok aláírásával, mindenféle fegyver és hadianyag beszolgáltatásáról.

Január 25-én megjelent a városban Bazovszky Lajos cseh zsupánná átvedlett losonci ügyvéd. A cseh impériumot akarta átvenni, mert ahová szerinte a csehszlovák katona a lábát betette, ott a csehszlovák államot illeti az impérium. Még az a szék is, amelyen ül, a csehszlovák állam tulajdona.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg, mert nem tartozik ide, hogy Bazovszkyt nemrég letartóztatták a csehek. A cseh állam elleni titkos szervezkedéssel vádolják.

Így változnak az idők!

Január 27-én mintegy nyolcszáz köztisztviselő gyűlt össze a vármegyeház hatalmas nagytermében. Egyhangúlag kimondták, hogy nem teszik le a hűségesküt és a csehek alatt nem szolgálnak.

És január 29-én megtörtént a csehek kiverése. Vasutasok, postások, pénzügyőrök, Magyarnándorról jött katonák, városi polgárőrök és iglói géppuskások együttes bátor összefogása hozta meg ezt az eredményt.

A honvédlaktanyába szorult csehek estefelé, mint foglyok sorakoztak a kaszárnya udvarán.

A harcnak magyar részről tíz halottja és huszonegy sebesültje volt. A cseheknek kevesebb vesztesége volt. Nyolc halott és hét sebesült. Azért kevesebb, mert a cseheket a kaszárnya falai védték a támadás alatt.

A balassagyarmati csehkiverés történetét a Nógrád megyei Madách-társaság megbízásából Sulacsik Zoltán írta meg. A város most kiadta a munkát, hogy megmaradjon emléke és átmenjen a köztudatba. Mert vajmi kevesen ismerik a balassagyarmatiak bátor helytállását.

Azokban a szerencsétlen időkben, amikor általános volt a tehetetlenség és fejetlenség, a balassagyarmatiak nem hunyászkodtak meg, nem dobták el a fegyvert. Bátran szembeszálltak az ellenséggel. Elszántságukkal megszabadították városukat a megszállás nyomorúságától. Nem riadtak vissza véráldozattól sem, hogy magyar uralom alatt maradhassanak.

Örök dicsősége marad ez Balassagyarmat városának és mindazoknak, akik részt vettek a csehkiverésben.

Ha minden város követte volna Balassagyarmat példáját, most nem lenne csonka az ország. Nem sínylődne közel négymillió magyar idegen rabságban. Nem taposna magyar földet cseh és oláh bocskor. Nem szemtelenkednének a Felvidéken a csehek.

Mentségül fel lehet hozni, hogy az ellenállást lehetetlenné tette a hazafiatlan Károlyi-kormány. Balassagyarmatot annál nagyobb dicséret illeti, hogy ezt az akadályt is le tudta küzdeni.

Ha rágondolunk, hogy milyen könnyűszerrel szállották meg ellenségeink az országot, megdöbbent a tehetetlenség és fejetlenség nagysága. Ennek az azóta is tartó tehetetlenségnek isszuk most is a fekete levét.

Országzászló avatáson voltam Balassagyarmaton. Soldos Béla főispán és Horváth Sándor polgármester megmutatták a trianoni határt. Kétszáz lépésnyire van a megyeházától. Az Ipoly folyó közepe a határ.

Néztük a túlsó partot. Az is a balassagyarmatiak földje. Távolabb szőlőhegyek. Oda is csak határátlépési igazolvánnyal járhatnak át a tulajdonosok. A városnak egyetlen téglagyára a túlsóparton van. Trianon gazsága következtében a balassagyarmatiak most Budapestről kénytelenek téglát hozatni.

Két hídja volt az Ipolynak. Az egyiknek csak a nyoma maradt és a jégtörője. A másiknál magyar és cseh határőrök néznek farkasszemet. Magyar részen kis sárga házikó az őrtanya. A túlsó oldalon nagy emeletes kaszárnyát építettek a csehek. A félelem építtette olyan nagyra. Csak féljenek is, mert nem alaptalan a félelmük!

Mellettünk a parton kis gyermekek játszadoztak. A főispán egy hatéves fiúcskának odaszólt, hogy menjen át a túlsó partra. A fiúcska lehúzta a cipőit s mosolyogva átsétált a vízen. Térdnadrágja alsó széléig sem ért fel a víz.

Benes, a hazugság nagymestere, erre is ráhazudta, hogy hajózható folyó.

A hazugságon felépült békemű még mindig tartja magát. Pedig recseg minden része, összeomlását, tisztán a franciák német-félelme késlelteti. Franciaország tartja a lelket benne. Nekünk Balassagyarmat mutatta meg és mutatja a boldogulás útját. Mert becsület, megbecsülés és siker csak az elszántság nyomában terem.

A meghunyászkodás mindig szolgasággal jár. A magánéletben a meghunyászkodás mellett teremhet fehér kenyér is. De a nemzet életében a meghunyászkodás csak szolgaságot jelent. Mi pedig nem akarunk szolganéppé süllyedni!

Két emléktábla hirdeti Balassagyarmaton a csehkiverést és az elesett hősök neveit. Az egyik a városház falán bronzturulos emléktábla. A másik a vasútállomás épületét díszíti. Azt hirdeti, hogy „az idegen megszállás alá került Balassagyarmat város felszabadításának gondolata a balassagyarmati vasutasok hazafias lelkületéből fakadt“.

Jövő évben a csehkiverés tizenötödik évfordulóját üli meg a város. Reméli, hogy akkorra bátor helytállása országos elismerésben részesül. Ha Sopron megérdemelte a leghűségesebb város címét, Balassagyarmat rászolgált a legvitézebb város címére.