Megkérdőjeleződött a nógrádi vasúti mellékvonalak jövője

Mintha szándékosan a trianoni gyászos évfordulóra időzítette volna a szaktárca a 2020. június 8-tól (egyes források szerint június 6-tól) tervezett, állítólagosan "járványügyi intézkedésnek" nevezett mellékvonali járatcsökkentéseket ill. egyes járatok autóbusszal történő kiváltását, az érzéketlenség és/vagy a történelmi tudatlanság szembetűnő.

Konkrét viszonylatokról hivatalos formában nem közöltek részleteket, sőt egyeztetés sem történt az érintett polgármesterekkel, amint azt Csach Gábor polgármester kezdeményezte tiltakozó levél is tartalmazza.

Az országos viszonylatban is drasztikus vasúti változásokról a regionalbahn.hu szakoldal tett közzé először információkat, e szerint a három nógrádi szárnyvonalból kettőt érintenek a változások:

75 vonalszakasz Nagyoroszi–Balassagyarmat: 4 vonatpár marad és vonatpótló buszok

78 vonalszakasz Balassagyarmat–Ipolytarnóc: 1 vonatpár marad és vonatpótló buszok

Egyszerűbben értelmezhető az ipolytarnóci vonal sorsa, az eddigi napi négy vonatpár helyett egy fog közlekedni, a többi helyett autóbuszok.

Részletek hiányában kétséges, hogyan kell értelmezni a váci vonal korlátozásait, mi értelme van az autóbusz-vonat megosztásának és miért éppen Nagyorosziban történik a „váltás”. (Vác-Balassagyarmat között jelenleg 6 vonatpár jár.)

Örömteli, hogy az aszódi vonalat a korlátozások, az autóbuszos kiváltás nem érinti.

A mellékvonalak jövőjét illető stratégia hiányát már régóta felvetik a szakemberek, természetesen mindig azok, akik nincsenek döntéshelyzetben.

A fenti változások megkérdőjelezik hazánk és Szlovákia közötti, egykoron bezárt vasútvonalak „örökösen remélt” újranyitását, így a Drégelypalánk-Ipolyság, ill. a losonci szakaszt.

Különösen érthetetlen, hogy a járatcsökkentéseket, az autóbusz preferálását miért járványügyi intézkedésnek minősítik, úgy, hogy azok állítólagosan csak augusztus végéig lesznek érvényben. Ami a járványveszélyt illeti, egyértelmű, hogy az autóbuszos szállításnál a személyi kontaktus lehetősége nagyobb, megtakarítás sem merülhet fel, hiszen, ha van legalább napi egy járatpár, a vasúti személyzet többségét meg kell tartani, a pályafenntartás költségei is gyakorlatilag állandóak.

A jobboldal számára a nagyobb kárt a politikai veszteség okozza, 2010 előtt a Fidesz erősen kampányolt a szárnyvonalak bezárása ellen, és újranyitást ígért választási győzelem esetén. Igen nehéz lesz most a térségi országgyűlési képviselőknek megmagyarázni az esetleges végleges járatcsökkentések tényét, nem is csoda, hogy teljes hallgatásba burkolóznak. A polgármesterek érzik is a veszélyt, ha nem állnak a lakosság oldalára, az nem segíti a jövőbeni választási esélyeiket, ezért is születhetett a tiltakozó levél.

Optimális esetben ősztől visszaállhat a régi rend, de mi sem magyarázza eklatánsabb módon a nógrádi szárnyvonalak, egyáltalában a térségi vasút sorsának bizonytalanságát, hogy a balassagyarmati városvezető 2020. februári levelére gyakorlatilag elutasító válasz érkezett a szakminisztériumtól, amint azt Csach Gábor polgármestertől megtudtuk.

Ez egyértelmű jel lehet arra, a politika nem számol se a térségi vasúttal, se a Szlovákiával való vasúti összeköttetés újranyitásával. Jól mutatja az elutasító válasz országgyűlési képviselőink, megyei vezetőink harmatos érdekérvényesítő képességét, sőt maga a szándék hiánya is felmerül.

Különösen fájdalmas, hogy mindez a Civitas Fortissima 100. évfordulója, a trianoni országvesztés közeli évfordulója mentén zajlik, joggal hivatkozik a polgármesterek levele erre a tényre is.

2020. május 27.

Összeállította: Nagy László