Őszi emléknap Balassagyarmaton

A régmúlt és a közelmúlt halottaira emlékeztünk

2009. október 13-ra, őszi emléknapra szólt a Madách Imre Városi Könyvtár, a Balassagyarmati Honismereti Kör, Horváth Endre Kiadványi Alapítvány és a Mohácsy József Alapítvány meghívója, közös emlékezésre, az 55 éve elhunyt Horváth Endre grafikusművészre, a 100 éve született, 5 éve elhunyt Kamarás Józsefre, és három, irodalomhoz, művészetekhez, kultúrához kötődő személyiségre, akik Balassagyarmathoz erős szállal kapcsolódtak.

A megemlékezés a katolikus temetőben kezdődött, először Horváth Endre sírjánál, ahol beszédet mondott Csegezi Tamásné, Téglás Mária, a Magyar Posta Filatéliai igazgatója, aki szakmájából adódóan igazán tudja értékelni Horváth Endre jelentőségét, képességeit és szerepét, amelyet a grafikusművész a magyar pénzjegy- és bélyegtervezés terén játszott.

Horváth Endre 1896-ban Bazinban született, a középiskolát Balassagyarmaton végezte. 1919-1925 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, majd fiatalon bekerült a Pénzjegynyomda tervezőosztályára.

A réz- és acélmetszés területén kiemelkedőt nyújtott, senki sem tudta túlszárnyalni ezt a csodát - mondta róla Csegeziné. 1936-tól másfél évig Belgiumban tanította a rézmetszés rejtelmeit, itthon pedig a pengős bankjegyek tervezésekor a nógrádi népi motívumokhoz és személyekhez nyúlt vissza, Őrhalom, Dejtár, Hollókő, Rimóc, Patak paraszti arcai, figurái elevenednek meg ezeken, sőt a háború után kibocsátott 10 és 100 Ft-os bankót is ő tervezi. A bélyegtervezésben is maradandót alkotott, többek között Petőfiről, Bemről, Gorkijról készített metszetei igazi mestermunkák.

(Horváth Endre életéről, munkásságáról többen megtudhat az, aki felkeresi Balassagyarmaton az ún. Csillagházat, illetve a Madách Imre Városi Könyvtár honlapján a Helytörténeti Gyűjteményt.)

A megemlékezés és koszorúzás a 100 éve született, 5 éve elhunyt Kamarás József, a Honismereti Kör alapító tagja, a Civitas Fortissima Kör létrehozójának, a ravatalozó melletti családi sírjánál, emléktáblájánál folytatódott.

Itt dr. Szakács Zoltán főorvos, a Pro Urbe címmel kitüntetett Civitas Fortissima Kör elnöke

elevenítette fel a város legendás, szeretett személyiségének alakját.

Érdekes, hogy a Salgótarjánban született Kamarás József éppen Balassagyarmaton lett lokálpatrióta, aki következetesen küzdött kitűzött céljaiért, így azért is, hogy a város a történelmi időkben játszott szerepéért megkaphassa a Civitas Fortissima címet, amelyben a kezdetekben alig reménykedhetett bárki is. Kamarás József és dr. Szakács Zoltán a kórházban kollégák voltak, igazi úriemberként írta le őt Szakács, aki megfellebbezhetetlen erkölcsiséggel élt, elmaradhatatlan csokornyakkendője, jellegzetes járása hozzátartozott a város mindennapjaihoz.

A Helytörténeti Gyűjteménynek otthont adó Csillagházban először Nyéki Lajos professzorra, a 2008-ban Franciaországban elhunyt, 1956-ig Balassagyarmaton élő nyelvészre, irodalmárra, költőre emlékezett Tverdota György professzor, az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője.

(Ács Zsuzsanna felvétele)

Tverdota György 1990-1994 között Párizsban élt, a Sorbonne Nouvelle Paris III Egyetem vendégprofesszora, a Magyar Tanulmányok Egyetemközi Központjának igazgatóhelyettese, a Cahiers d'Études Hongroises felelős szerkesztője volt.

Ekkor ismerkedett meg Nyéki Lajossal, a könnyen barátkozó, jóhiszemű emberrel, aki nemcsak nyelvész, a rend és rendszeresség híve, de egyúttal az ihlet, a fantázia embere is, költő, még hozzá jó költő volt.

Ha egy olyan szót keresünk, amely Nyéki Lajosra a legpontosabban alkalmazható, - mondta Tverdota Nyékiről, akkor ez a kompetencia, a szakértelem. Nyéki kompetens volt az irodalom kérdéseiben. Pontosabban: nem nyilatkozott meg más kérdésekben, csak amelyekben szakértelmében biztos volt.

Nyéki az egész magyar irodalmat tanította Párizsban, a Halotti beszédtől a XX. századi irodalmunkig, de igen alapos ismeretekkel rendelkezett a zene, zenetörténet, sőt a pszichoanalízis területén is. Ő "a magyar irodalom népszerűsítője", ahogyan magát jellemezte.

Sajnos, nagyon kevés ilyen népszerűsítővel találkoztam pályafutásom során. Olyan emberrel tehát, aki egyik lábával a középkorban, a másikkal a modern vagy akár a posztmodern korban áll, aki rendelkezik egy tartománnyal az irodalom és egy másikkal a zene területén, - jellemezte őt végül Tverdota professzor.

Az irodalmi megközelítést Réti Zoltán személyes hangú emlékezése egészített ki Nyéki Lajosról.

1936-ban találkoztak először, ekkor Nyéki elsős, Réti negyedikes kisgimnazista volt.

Réti is kiemelte, hogy Nyéki irodalmár, költő, nyelvész, zenetörténész, a zene és a képzőművészet szerelmese volt, így ötvözte azt, aminek harmóniáját Réti mindig is hirdette, a képzőművészet-zene-irodalom triumvirátusát.

Megemlékezett azokról az időkről, amikor Farkas András-Nyéki Lajos-Réti Zoltán-Kiszely Andor (méltatlanul elfelejtett, az USA-ban elhunyt zongoraművész) találkozásai, vitái igazi szellemi kihívásnak számítottak, sőt számos városi fellépésük, előadásaik másoknak is élményt jelentettek. Nyéki Lajost éppen Réti Zoltán javasolta a megyének Madách díjra, amelyet 1991-ben megítéltek részére.

A személyes visszaemlékezők sorában Kovács Ferenc következett,

(Ács Zsuzsanna felvétele)

aki a 2008-ban elhunyt dr. Szabó Károly tanárnak, pályatársának alakját idézte fel.

Szabó Károly, Kamarás Józsefhez hasonlóan nem volt gyarmati születésű, hiszen Vas megyéből, Bő településről érkezett, de mindkettőjüket kiválóan tudta integrálni a város szellemisége és igazi lokálpatriótákká váltak.

Szabó ismereteit a kőszegi Szent Benedek rendi főgimnázium alapozta meg, majd a Pázmány, Eötvös következett. Német, latin, angol nyelvismerete különösen versek műfordításaiban mutatkozott meg, de saját verseket is írt, sőt kiválókat. Ebből egyet a helyszínen is meghallgathattunk Kovács Tanár úr előadásában.

A szakmai sikerein, állomásain kívül kicsit közelebbről megismerhettük Szabó Tanár úr személyiségét, sport és jóga, a józan élet, családszeretet, ez is jellemezte őt, - emlékezett Kovács Ferenc, és egy-két anekdotával kiegészítette azt a képet, amelyet a jelenlévők többsége őrizhetett a város díszpolgáráról.

Végül egy keretezett fotót nyújtott át Szabó Károly jelenlévő gyermekeinek, amelyen dr. Szabó Károly, felesége Szépi Ibolya és Farkas András tanártársa láthatók. (jobbról balra)

Végül Dr. Kerényi Ferencről is megemlékezhettünk, aki ugyan nem volt nógrádi, sem balassagyarmati, mégis ezer szállal kötődött a városhoz, a megyéhez.

1980-tól több mint egy tucat előadást tartott, Madách Imre mellett Bérczy Károlyról, Balogh Károlyról, Majthényi Annáról, a nógrádi "aprószentekről", Mocsáry Antalról, Kacskovics Károlyról, Szentmiklóssy Alajosról, Baloghy Lászlóról, Horkovics Józsefről, Szontagh Pálról, Pulszky Ferencről, kiállításokat nyitott meg Réti Zoltán és Farkas András Madách-illusztrációiból. Utolsó "gyarmati" közszereplése 2008 szeptemberében, a Duna Palotában volt, Balassagyarmat barátainak találkozóján, ahol Réti Zoltán Madách Mózeséhez készített illusztrációiról beszélt. A Balassagyarmati Honismereti Híradóban is több mint tucat cikket publikált az elmúlt harminc évben, de természetesen a megyéhez kötődő legfontosabb kapcsolata a Madách kutatás.

A szintén 2008-ban elhunyt Kerényiről Dr. Margócsy István tanszékvezető egyetemi tanár emlékezett volna a helyszínen, azonban váratlan elfoglaltsága miatt csak megküldött írása révén kaphattunk képet a rendkívül sokoldalú irodalomtörténészről.

Itt idézhetjük róla a pár évvel ezelőtt, a hatvanadik születésnapjára összeállított tanulmánykötet szerkesztői által írtakat.

Az irodalomtörténész szakma egésze tudja, hogy Kerényi egyszemélyes intézmény, s ilyenformán szinte közömbös is, hogy hivatalosan éppen mi a munkahelye, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Színháztörténeti Intézet vagy az MTA Irodalomtudományi Intézete, s hogy éppen az ELTE bölcsészkarán vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít-e: ő mindig az, aki megválaszolja a lehetetlen kérdéseket, megoldja a legbonyolultabb feladatokat, hajlandó vállalni a tudományos ismeretterjesztés mások által gyakran lenézett misszióját. Nem lehet beskatulyázni sem...

Margócsy írásában kiemelte, hogy Kerényi utolsó nagy műve, a 2008. tavaszán megjelent nagy Petőfi-monográfia (Petőfi Sándor élete és költészete: kritikai életrajz, 2008), amely mintegy betetőzi az életművét: végre megszületett az a valóban kritikai Petőfi-életrajz, melyet kb. nyolcvan éve kellett volna már megírni, egy olyan könyv, melyből Petőfi életéről mindent meg lehet tudni, amit érdemes. Kerényi büszke volt arra, hogy annyira ismeri Petőfi életét, hogy - amint sokszor elmondta - csak nyolc nap maradt számára Petőfi életéből, amely napokról nem tudja, hol is tartózkodott a költő. E nyolc napot már aligha fogja valaha valaki felderíteni...

Margócsy információit a jelen lévő Sirató Ildikó, aki 20 éven át volt Dr. Kerényi Ferenc társa, azzal pontosította, hogy a Petőfi kritikai kiadás öt megjelent kötetén kívül, a hatodik kötete is rajta van Kerényi Ferenc számítógépén, így remélhetőleg hozzáférhető lesz az olvasók számára, bár az a nyolc nap, az továbbra is hiányozni fog...

Az őszi emléknap programját a Csillagházban Szalai-Lovász Emőke által megidézett Szabó Károly és Nyéki Lajos-versek, és Pap Bence gitárjátéka színesítette.

(Ács Zsuzsanna felvétele)

2009. október

Lejegyezte: Nagy László