Kamarás Józsefre emlékeztek

Pozsonyiné Stiffl Ágnes rajza Kamarás Józsefről

Családtagjai, tisztelői, barátai születése napján, 2009. szeptember 27-én, vasárnap a Civitas Fortissima Kör örökös, tiszteletbeli elnökére, Balassagyarmat díszpolgárára, Kamarás Józsefre emlékeztek, aki idén töltötte volna be századik születésnapját, s immár öt éve távozott az élők sorából.

A délelőtti szentmisén a nagytemplomban idézték meg emlékét, délután pedig a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban Szabó Endre újságíró szervezésében gyűltek össze a régi barátok. Mindhárom Kamarás gyermek jelen volt családjával, de a közönség soraiban foglalt helyet a több mint kilencven éves dr. Krekó József sebész főorvos, s a szintén kilencvenes éveiben járó Merczel Miklós órásmester is. Már csak ők élnek az egykori cimborák, kortársak közül, akikkel oly kedélyesen, a világ minden búján-baján felülemelkedve dalolt Kamarás József a kilencvenesek klubjában. S hogyan lehetett volna méltóbban emlékezni a rendkívül muzikális, egykoron Erdélyi József karnagy szimfonikus zenekarában játszó Józsi bácsira, mint zenével, énekkel? A Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola mai diákjai és tanárai muzsikáltak, s a Deák-Pósfai családnak köszönhetően eljött Budapestről Für Éva énekművész is, aki hajdan a gyarmati zeneiskolában tanítva töltötte felejthetetlenül szép fiatal éveit. A legendás házi muzsikás estek egykori résztvevői is tiszteletüket tették, hiszen Kamarás József rendszeres vendége volt dr. Bertalan Ákos ügyvéd estjeinek a Béke Házában. Szabó Endrének köszönhetően videó felvételeket láthatott a közönség a régi gyarmati polgárokról: az önfeledten éneklő Kamarás Józsefről, a kiválóan zongorázó Bertalan Ákosról, kinek özvegye, Iluska is megjelent az emlékezők között. Az édesbús emlékezésen ismerős arcok néztek le a vetítővászonról: Specziár Sándor, Czudar Sándor, Mogyorósi János- hogy csak néhány nevet említsünk. Tagjai egy már letűnt generációnak, akik még tudtak együtt énekelni, örülni a szépnek, örülni az életnek... S e nagy generáció egyik oszlopos tagjának számított Kamarás József...

A megemlékezés igazi civil kezdeményezés volt, sokan gyűltek össze, a vendégek maguk vitték az enni- és innivalót, s haloványan még a régi házi muzsikás estek hangulata is belengte a termet. A jelenlévő pedig elmerenghetett: lesz-e még olyan legendás közössége Gyarmatnak, mint amilyen az elhalálozások miatt sajnos már nagyjából egy évtizede megszűnt házi muzsikás estek közössége volt...

Lejegyezte: Szabó Andrea

Szabó Andreának a Nógrád Megyei Hírlapban megjelent megemlékezése itt olvasható