Egy fiatal találkozó
(hiszen még csak 22. alkalommal találkoztak Balassagyarmat barátai a fővárosban)
Az elmúlt évekhez hasonlóan tömött nézőtér várta a BM Duna Palotában Balassagyarmat barátainak 2008. szeptember 23-i budapesti találkozóját. A kezdés előtti kavarodásban sok régi ismerős arcot fedezhettem fel, és örömmel nyugtázhattam, hogy a néha valóságos, néha virtuális formációnk, a Balassagyarmatért Baráti Kör szépen reprezentálta magát. Legalább 28-30 tagunk számláltatott, de valójában balassagyarmati volt ott mindenki, egy estére lélekben legalábbis.
A jelen és közelmúlt városi és megyei közszereplői is megjelentek, Balla Mihály és Lombos István országgyűlési képviselők, Pekár István, a Duna TV volt elnöke, ott volt Andor Csaba, a Madách Társaság elnöke, a Civitas Fortissima Kör több vezetője, de természetesen Medvácz Lajos polgármester is, aki a vetítettképes előadásban mutatta be a város egy évét.
Nagy Csilla irodalomtörténész, a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola tanára konferálta be a polgármester urat, aki az eredmények között beszélt a városi útfelújításokról, a határ/Ipoly-menti terület földjogainak sikeres visszaszerzéséről, az eladásra szánt városi területekről, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium új tornacsarnokáról, a Tesco közeli megnyitásáról, a Virágos Nógrád versenyben szerzett 1. helyről, de a legnagyobb sikert az a tapssal megszakított bejelentés okozta, hogy 2009. január 1-től visszakerül az ötvenes években a városból Salgótarjánba elorozott Madách-Mikszáth gyűjtemény, amelyet most a Palóc Múzeum melletti Aininger házba kíván telepíteni a városvezetés.
A gyűjtemény sikeres visszaszerzéséhez ezúton is gratulálunk a
városvezetésnek!
De volt szó pályázatokról is, 8 nyertes, 8
elbírálás alatti és 2 elutasított anyagról, amelyek között a legnagyobb
volumenű a városközpont rehabilitáció lenne, a maga 1.2 Mrd Ft-os összegével, amelyből
Jutott egy-két célzott és jogos oldalvágás a nagypolitikának is, az állami forráselvonások kapcsán, amelyek azért fájdalmasak, mert éppen a legrosszabb mutatókkal érintett megyét ill. második városát érintik.
A napi tények után a kultúra következett, az Egy palóc pásztor öröksége című, újonnan megjelent könyvét Dr. Lengyel Ágnes, néprajzkutató, a Palóc Múzeum főmuzeológusa mutatta be fotókkal, amelyben a pásztorélet eszközeit csodálhattuk meg, Gyurkó Pál által díszített faragások, motívumok formájában
A 30 esztendeje alakult Honismereti Körről Vas Ágnes, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetője beszélt, aki elmondta, folyamatosan digitalizálják a Gyűjtemény anyagait, hozzáférhetővé teszik a jelen- és utókornak is, de mindenkit kért, támogassák törekvéseiket.
Igazi sztárvendég volt Markó Iván, a 2007-ben díszpolgári címmel kitüntetett balettművész,
akivel Majdán Béla várostörténész
beszélgetett.
A tánc maga az élet – mondta Markó Iván, e szerint ő teljes életet él, tehetném hozzá, de bizony az ilyen tehetségű művésznek is kijut a lelki hullámvölgyekből, amint a jeruzsálemi út emlékeinek felelevenítéséből megtapasztalhattuk. A Jóisten ötödik ujját rajtam tartja - véli Markó, aki elárulta, hogy többéves gondolkozás után könyvet ír szeretett édesanyjáról, családjáról.
Nem értek az irodalomhoz, azért gondolkoztam ennyit -, de ne legyen kétségünk, ahogy pár gondolatot kiemelt majdani könyvéből, sármos, zsivány édesapja kalandos életéből, azt mutatja, ez a könyv majd’ olyan jó lesz, mint egy sikeres Markó koreográfia.
A köztiszteletben álló, idén 85.
születésnapját ünneplő Réti Zoltán festőművész Madách Imre: Mózes c. műve alapján
készített akvarelljeiről volt szó ezt követően.
Először a kötet szerkesztője, Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész beszélt arról, miért feneklett meg az album kiadása a piacgazdaság 2008. esztendejében, egy civisfővárosi nyomda tehetetlenkedései következtében (remélhetőleg nem véglegesen), majd dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a majdani albumot, kontrasztos párhuzamot vonva a zsidó nép, mint a sivatagban vándorló csorda, amelyből nemzet lett, és a mai, önmagát kereső magyarság között. Az album képei Réti Zoltán vetítettképes bemutatója révén elevenedtek meg, amelyekhez a művész rövid kommentárt fűzött.
Végezetül dr. Szabó András, Madách díjas előadóművész, volt tanítványa
köszöntötte tanárát, a szokásosan találó, irodalmi, ezúttal Rimay Jánostól vett
idézetekkel.
A műsorvezető felsorolta a közelmúltban véglegesen eltávozottak neveit is, hiszen Sághy Ferenc, Dr. Tar Józsefné sz. Szendrei Mária, Németh Kálmánné sz. Dubovszky Ildikó, dr. Komándy Györgyné sz. Erdősi Irén, dr. Dancsok Gyuláné sz. Algőver Zsuzsanna, Bereck Erik, Baross József, Dr. Tunyogi Csapó Miklósné sz. Algőver Ilona már nem lehet többé közöttünk, ahogy sokan mások sem, a kevésbe ismertek közül, akikre néma felállással emlékezhettünk.
A zenei szereplők és betétek méltóképpen illeszkedtek az est programpontjai közé, így a Balassagyarmati Rézfúvós Kvintett, amely 1987-ben alakult a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanáraiból, valamint a Fúvószenekar tagjaiból; Halasi Bianka, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola végzős diákja, aki több versenyen ért él érmes helyezést, legutoljára Désről tért haza különdíjjal, palóc népdalcsokrot énekelt; valamint Tóth Balázs, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem negyedéves hallgatója immár három rangos külföldi első díjjal büszkélkedve, akinek trombita műsora révén tapasztalhattuk, hogy Balassagyarmatnak Banda Ádám mellett megint van egy nagytehetségű zeneművésze.
E beszámoló záróakkordjának maradt, a
találkozóhoz és Baráti Körünkhöz kapcsolódó hír. A találkozó napjára jelent meg
a Magyar Posta Zrt kiadásában és terjesztésében az első postai képes levelezőlap Balassagyarmat városáról, a Civitas
Fortissima-ról, amelynek megjelentetését Baráti Körünk kezdeményezte.
A 10.000 példányban országos postai terjesztésre kerülő képeslap különlegessége, hogy azon Réti Zoltán festőművész akvarell festményei és nevezetes városi középületek, látnivalók kerültek megjelenítésre, úgy, hogy azok hátterét Réti Zoltán egyik hangulatos műve, az Ipoly part című alkotja.
A képeslap Nagy Péter grafikus és Hajdú József fotóművész munkáját is dicséri, de legnagyobb elismeréssel adózunk Csegezi Tamásné Téglás Mária, volt Szántós diák, a Magyar Posta Zrt Filatéliai igazgatójának munkájáért, amelyet a sikeres kiadásért tett.
A képeslapból 500 példányt első napi bélyegzéssel látott el a Magyar Posta, aki még vásárolni kíván belőle, egy címünkre küldött e-mail-lel még megteheti.
Közreadta: Nagy László