Dobó József
(eredeti nevén Dräxler)

1896-ban Felsőterényben született, szülei malombérlők voltak, és egy bernecebaráti bérlemény eladásának árából vendéglőt vásároltak Balassagyarmaton, amelyet azután Dräxler vendéglőként működtettek

Gimnáziumi tanulmányait a Balassi Főgimnáziumban folytatta, akkor változtatta meg - Majtényi Gyula javaslatára - a nevét Dobóra.

1915-ben, érettségi után önként vonult be katonának a 16. honvéd gyalogezredhez, 1916-ban a frontra vezénylik, 1918 elején már főhadnagy. Mint századparancsnok számtalan haditettet vitt véghez, több kitüntetést kap. Harcolt a bukovinai fronton.

1918. végén leszerelt. Aktívan részt vett a január végi cseh kiverésben. 1921-22-ben elvégzi a testnevelési tanárképzőt Budapesten, 1922. őszétől nyugdíjazásáig, 1957-ig a Balassi Bálint Gimnáziumban testnevelő tanár. Kiváló pedagógiai érzéke volt, tanítványai rajongásig szerették. Számos tanítványa nyert országos versenyt. (A mellékelt fénykép Komoróczi Csaba fotóarchívumából származik)

Hideg téli napokon, amikor a fűtetlen tornateremben nem lehetett levetkőzve tornázni, a tanulók kérésére szívesen mesét háborús és vadász élményeiről.

Számtalan társadalmi funkciót töltött be. Elnöke volt a Frontharcos Szövetségnek, 1936-ban felvették a Vitézi Rendbe, ahol a megyei szervezet egyik meghatározó egyénisége lett.

Az I. bécsi döntést követően 1938-ban, katonai szolgálatra behívták és századparancsnoki beosztást kapott, de súlyos betegsége miatt leszerelték. 1944. nyarán újból behívják a 23/2. póttörzsszázadhoz, a helyőrség-parancsnoki posztot is betöltötte (a képen bal oldalt látható).

1944. október 15-én szembe akart fordulni a németekkel, ezért másnap leváltották, de a sógora, Mikó Zoltán vezérkari százados kérésére felállított titkos fegyveres csoportot továbbra is fenntartotta. A Dobó család egy részét Nyugatra menekítette, maga Pilinyben várta meg a front elvonulását.

1945. februárjában az NKVD letartóztatta és Jászkiséren vallatták. A sógora, Mikó Zoltán és Wallenberg közötti kapcsolatról akartak megtudni többet, de miután erről nem volt semmi információja, az akkor szokásos fogolyszállítmányba került, 45 kilósra lefogyott. Egy volt orvostanítványa gyógyította, kezelte, majd innen Foksanin keresztül Uzmányba került.

A fogságban megtanult faragni és azt művészi szintre emelte. 1947-ben tért haza, és ismét tanítani kezdett.

1950-ben legidősebb fiát - aki csendőrtiszt volt - letartóztatták és Recskre vitték. Fia volt az első fogoly, aki megszökött Recskről. Nem tudták elfogni, de az ÁVO a szülőket letartóztatta, Recskre vitték őket és körmeik alá tüzes tűt szurkálva vallatták gyermekük hollétéről. Csak akkor engedték őket szabadon, amikor a fiú önként jelentkezett. A szőkést élethűen írja le az emlékezésében ifj. Dobó József, és az akkori idők levegőjét jól érzékelhetjük az apa és fia találkozásakor.

A recski fogoly táborba kisérését és büntetését megörökítette Gyarmathy Lívia nagyszerű filmje, A szökés.

A film alaptörténete a Dobó fiúét követő második, és egyben utolsó recski szökés története. Michnay Gyula több társával együtt, rendkívül kalandos körülmények között szökik Recskről és egyedüliként sikerül külföldre jutnia. A többi társát elfogják.

A Michnay családnak a világtörténelmet is sikerült a maga módján befolyásolnia, hogy miképpen, azt a mellékelt cikkben olvashatják el az érdeklődők. Michnay Ida egyébként Michnay Gyula nagynénje volt.

Michnay Gyulának már korábban is volt szökési kísérlete egy másik börtönből, de akkor elfogták. Münchenben, a Szabad Európa Rádió stúdiójában fejből sorolja fel a több száz recski fogoly névét, eleget hallhatta a névsort a létszámellenőrzéseknél.

Jellemző az akkor helyzetre, hogy hosszú hetekig vizsgálták az amerikaiak Michnay szavahihetőségét, mivel fogalmuk sem volt a tábor létezéséről. A családok nagy része az adás révén tudta meg, hogy hozzátartozójuk még él, igaz Recsken.

Akit érdekel Michnay Gyula életútja, annak figyelmébe ajánlom a Mint Mohamed koporsója című, 2001-ben Szegeden, a Belvedere kiadó által megjelentetett önéletrajzi művét.

De térjünk vissza a Dobó családhoz. A recski, kéthetes ÁVO tortúra után id. Dobó József újból tanítani kezd, de a gimnáziumban senki nem kérdezi meg távolléte okát. Bizonyára jó okuk volt erre.

Élete utolsó éveiben lányánál, Budapesten élt. Súlyos érszűkület volt a lábában, de 79 éves korában, 1975-ben úgy halt meg, hogy ismét járóképes lett. A korabeli Balassagyarmatra jellemző, hogy a temetési szertartásán a búcsúztató beszéd elmondása sokak számára - különféle okokból - terhes volt. A búcsúztató személy kiválasztása ezért kompromisszumok árán történt (erről nem tudunk többet, de szívesen megosztanánk mások információját).

Nyughelye a balassagyarmati temető Dobó-Dräxler sírboltjában van. Felesége Mikó Mária, gyermekei: József, István (aki a közelmúltban hunyt el és a gyarmati temetőben talált örök nyugodalmat), András és Katalin.

(Forrás: Gere József: Békében, háborúban, Nagy Iván könyvek 2000, Balassagyarmat)