Ki volt Clemenceau magyar menye?
A pályatársai által Tigris-nek nevezett államférfi a
magyarság köztudatában a közelmúlt legnagyobb történeti tragédiájaként rögzült
trianoni békeszerződés kulcsfigurájaként ismert. A történelmi mítosz szerint Clemenceau azért volt annyira
ellenséges a magyarokkal szemben a béketárgyalások során, mert 1873-ban
született Michel fiának házassága a magyar Michnay Idával hamar megromlott, és válással
végződött. Bár az ember a múlt meghatározó történelmi eseményeit a mai kor
általános eseménysorozatain keresztül próbálja visszavezetni és bizonyítani
saját elméletének megdönthetetlenségét, a történelmi forrásokkal napi
kapcsolatban álló kutatók többször fanyar mosollyal veszik tudomásul az itt-ott
felbukkanó hasonló történelmi szenzációkat.
De ki is volt tulajdonképpen Michnay
Ida, akinek Georges Clemenceau későbbi francia
miniszterelnök Michel
nevű fiával történt sikertelen házasságával hozzák kapcsolatba a trianoni
tragédiát?
A nemesi származású és ágostai evangélikus vallású Michnay család gyökerei a történelmi Árva és Liptó vármegyébe vezethetőek vissza. A korabeli forrásokban
Mrnkovics, ill. Michna
alakban is találkozhatunk a család nevével. Nemességét a 17. század közepén,
1655-ben III. Ferdinánd királytól kapta.
Michnay Jenő a dualizmus polgári fejlődésének eredményeként
került negyvenévesen 1877-ben a Mátyusföld szívébe, Galántára.
Édesapja, Michnay Endre (András Dániel, 1804-1857) a
család legnevezetesebb tagjaként ismert. A reformkor egyik neves pedagógusa, a
pozsonyi evangélikus líceum rektora volt. Ugyanakkor jogtudósként és
statisztikusként is kivívta kortársai elismerését. A szlovák történettudomány Michnay Endre felsorolt erényei mellett kiemeli, hogy a
pozsonyi líceumban létrehozott cseh–szlovák társaságnak rövid ideig elnöke is
volt. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején annak ellenére, hogy a líceumban szoros kapcsolatban állt a szlovák nemzeti
mozgalom későbbi jeles képviselőivel, nem támogatta azok törekvéseit. Fia, a
már említett Jenő 1837-ben született Modorban, ahol édesapja az evangélikus
gimnázium igazgatója volt. A jogakadémia elvégzése után köz- és váltóügyvédként
tevékenykedett Pozsonyban.
1865. június 8-án Somorja város tanácsa a volt szabad
királyi város főjegyzőjévé választotta. A város közigazgatásának legfontosabb
láncszemét képező hivatalt csak rövid ideig, 1867 júniusáig viselte. Ezt
követően visszatért Pozsonyba, és itt a vármegyei tisztújítás során megyei
telekkönyvi előadóvá választották meg. Tíz éven át állt
a vármegye szolgálatában. 1877-ben kapott kinevezést a galántai
járásbíróság élére mint királyi járásbíró. Röviddel azután, hogy a Mátyusföld szívébe
került, 1879. június 19-én házasságot kötött a nála 22 évvel fiatalabb pozsonyi,
izraelita származású Birnbaum Emíliával. Házasságuk során 7
gyermekük, 4 fiú (Árpád, Rezső, Gyula, Jenő) és 3 leány (Ida, Gizella, Margit)
született.
Michnay Jenő 27 évig, 1904-ben történt nyugdíjaztatásáig állt
a járásbíróság élén. Csaknem harminc évig a katolikus többségű kisváros
társadalmi-kulturális életének egyik zászlóvivője volt. A vallásilag és
társadalmi szerkezetében is megosztott városkában evangélikus származása
ellenére, fiatal értelmiségiként aktívan részt vett az 1875-ben Bertalanffy János által alapított és irányított Társaskör
(Kaszinó) munkájában. A járási székhely és a környező települések társadalmi
elitjét - a környék földbirtokosait, nagybérlőit, hivatalnokait és értelmiségét
- tömörítő Társaskör rendszeres időközökben estélyeket, jótékony célú bálokat,
történelmi tárgyú és szépirodalmi felolvasásokat rendezett tagjai számára. Ők
hozták létre a városka első nyilvános könyvtárát is.
A Társaskör elnöki tisztét 1892-től 1906-ig Michnay Jenő töltötte be. A Társaskörön kívül a városkában
az ő nevéhez fűződik a helyi Önkéntes Tűzoltók Testületének (ÖTT) létrehozása,
megszervezése. Galántáról való távoztáig
annak tiszteletbeli elnöke volt. Bár azt gondolhatnánk, hogy Galánta közéletét a 19. század utolsó évtizedében a
társadalmi harmónia jellemezte, ez közelről sem volt így. A társadalmi
ranglétráról lecsúszott, befolyását vesztett köznemesség tagjai és a feltörekvő
értelmiségi réteg között, illetve az egyes társadalmi csoportokon belül
kialakult feszültségek több szempontból hátráltatták a járási székhely
fejlődését. A pártoskodás, a kisstílű politikai csatározások főleg a országgyűlési képviselő-választásokat megelőző
időszakokban alaposan felkavarták az amúgy bágyadt helyi közéletet. A
Szabadelvű Párt, a Függetlenségi Párt és a Néppárt választási küzdelmei külön
fejezetet érdemelnének. Michnay és a környék dzsentri
rétege a Szabadelvű Párt mögé sorakozva gróf Esterházy Ernő politikai ambícióit
támogatta, aki 1903-ban több eredménytelen kísérlet után
mint a galántai választókerület képviselője végül is
bekerült a pesti képviselőházba. Galántán Michnay volt a párt egyik vezéregyénisége.
Michnay Ida a hét gyermek közül másodikként látta meg a
napvilágot, Galántán. Az 1882. május 9-én született
gyermeket a felsőszeli evangélikus tiszteletes az Ida-Erzsébet-Bertha névre keresztelte. A kortársak szerint
felettébb csinos leány a szülők oldalán több társas rendezvényen vett részt a
városkában. Szerelmének elnyeréséről több környékbeli ifjú is ábrándozott, ő
azonban az 1890-es évek legvégén a szomszédos Diószegre került fiatal Clemenceaut választotta.
Michel Clemenceau
1898-ban került Diószegre, azután, hogy az 1873-ban alapított bécsi székhelyű Diószegher Oeconomie, Zucker- und Spiritusfabriks részvénytársaságot
feloszlatták, és Magyarországra költöztették.
Az Északnyugat-Felvidék
egyik legnagyobb ipari létesítményének fő részvényesei a lajtántúli
Gutmann és a Kuffner család
tagjai voltak. Az 1896-ban nemesi rangot szerzett Kuffner
Károly vezette cukorgyárban nyert alkalmazást a francia vegyészmérnöki
diplomával rendelkező Mihel Clemenceau. A két fiatal
feltehetőleg a galántai Társaskör vagy a diószegi
cukorgyári alkalmazottak Kaszinójának egyik rendezvényén talált egymásra,
ugyanis a két egyesület tagjai, pártolói kölcsönösen látogatták egymás
rendezvényeit.
A helyi sajtó 1900. szeptember második felében közölte
a szenzációs hírt, hogy Clemenceau
Mihály cukorgyári tisztviselő eljegyezte a galántai
járásbíró 18 éves lányát, Michnay Idát. Ezt
követően az ifjú pár több estélyen és jótékony rendezvényen vett részt Galántán és Diószegen. Amilyen nagy szenzációval adott hírt
a helyi sajtó az eljegyzésről, meglepő, hogy még egy rövid hír erejéig sem
tudósított a következő évben történt házasságkötésről. A 28 éves Mihály és a 19
éves Ida 1901. június 2-án mondta ki a boldogító igent a galántai
anyakönyvvezető előtt. A násznép között ott volt a Michnay
család több tagja, a járás és a megye közéletének néhány neves képviselője, a
mellékelt fénykép szerint Ida apósa is.
Az ifjú pár az esküvőt követően rövid ideig Galántán tartózkodott, majd Trencsénteplicre
költözött. Itt született első gyermekük 1902-ben, aki nagyapjáról a Georges nevet kapta. A családi emlékezet szerint a Tigris
ekkor látogatta meg először fia családját Magyarországon. Az ifjú Clemenceau
családjával hamarosan Franciaországba költözött. Második gyermekük, Pierre 1904-ben már ott született. Ida Franciaországban sem
tagadta meg magyarságát. Tábori Kornél szerint a Clemenceau gyerekeket magyar
nevelő oktatja, s az édesanyjuk nyelvén éppúgy beszélnek, mint franciául. A
francia-magyar pár boldog házasságát kettétörte az első világháború. Miután
Michel bevonult katonának, Georges Clemenceau az ellenzék esetleges támadásait
megelőzve és nacionalista hajlamainak engedve megbontotta a fia és menye
házasságát. A két kis unokát Michel tudtával elvette
Idától, és egy intézetbe helyeztette el. A házasság ezzel végleg felbomlott.
A válást követően Michel még
háromszor megnősült, Ida pedig ápolónőként dolgozott.
Később, miután fiai felnőttek, együtt élt velük a Clemenceau család vendée-i kastélyában. Utoljára 1938-ban járt
Magyarországon, amikor a visszaemlékezések szerint meglátogatta Galántán élő húgát is. A hányatott sorsú Mme Clemenceau sz. Michnay Ida
matuzsálemi kort élt meg. Túlélte 1976-ban elhunyt Georges
fiát, s a család elbeszélése szerint 101
évesen hunyt el az Atlanti-óceán partvidékén lévő féole-i l´Aubraie-kastélyban.