Megemlékezés Mikó Zoltánról és Bondor Vilmosról a budai Várban

2013. október 19.

A Balassagyarmaton született Mikó Zoltán, (1910-1945) a II. világháborús tragikus sorsú vezérkari százados, (posztumusz vezérőrnagy) Országház utcai emléktáblájánál a család, a tisztelők, és a Hadtörténeti Intézet képviselői emlékeztek meg Mikóról és hajdani helyetteséről, a közelmúltban elhunyt Bondor Vilmosról.

Szász Csaba köszöntője után, először a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Levéltárvezetője, Dr. Számvéber Norbert őrnagy idézte fel a két katonatiszt alakját.

Olyan korban, olyan különleges történelmi pillanatokban éltek, amikor a katonának szembesülni kellett azzal a dilemmával, hogy esküje vagy a humánum, az értelmetlen emberveszteséget csökkentő tettek oldalára áll-e. Mikó az utóbbit választotta, ezért is próbálta a katonai ellenállást megszervezni és megnyitni a Rózsadomb felől a frontot, amely azonban - többek között - egy árulás miatt meghiúsult.

A repülő vezérkari százados Mikó a háborús évek haladtával a Kiugrási Iroda ill. a Vezérkari Főnökség szolgálatába került, különleges feladatokat kapott, kapcsolatba került a háborúból kiutat kereső vezérkari tisztekkel, a katonai ellenállás vezetőivel. A német megszállást, majd a front érkezését követően azonnali tettekre volt szükség, menlevelekkel segítette a népi írókat, zsidókat védett házakba helyezett el, Raoul Wallenberggel több alkalommal együttműködött, többek között katyni titkos iratok elhelyezésében.

Ez okozta a vesztét is, a sztálini hadvezetés nem tűrhetett élő tanukat, 1945 augusztusában Mikót Odesszában kivégezték.

Bondor Vilmos (1915-2012), alapos harctéri tapasztalatokkal rendelkezett, a nyíregyházi  II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezredtől került kivezénylésre a frontra 1942 júliusában a Don-kanyarhoz, ahol a 2.magyar hadsereg 35.honvéd gyalogezredénél szolgált mint századparancsnok, ekkor kapta az ezred legkiválóbb katonája elismerést.

1944 őszétől az alföldi csatákban vett részt, majd ezt követően lett Mikó helyettese, konspirációs munkájában segítette. Az ő további sorsa sem volt kevésbé kalandos, mint Mikóé, azonban a halálos ítéletet elkerülte, hazatért, végül 1957-ben kénytelen volt emigrálni. (1995-ben Göncz Árpád dandártábornokká léptette elő - szerk. megj.)

(Mikó és Bondor tetteiről, sorsukról korábbi írásainkban olvashatók részletek.)

A család részéről Szász Lajos, Mikó Zoltán keresztfia szólt a résztvevőkhöz.

Emlékezni és emlékeztetni, ezért vagyunk itt, és azért is, hogy a fiatal generációk továbbvigyék a zászlót. Mi idősek emlékezünk rá, hogy Mikó nevét még említeni sem volt szabad és milyen nagy tettnek számított, amikor az 1970-es években Kuti tiszteletes (Mikó húgának férje- a szerk. megj.) a háborús áldozatokat megörökítő balatonkenesei emléktáblára felvésette Mikó Zoltán nevét is. Örömteli hogy körünkben vannak az unokák, dédunokák is, így joggal bízhatunk benne, a család történelmi tettei, és emlékük megmarad a jövő generációi számára is.

Mikó, Szász, Dobó család sorsa Balassagyarmattal szorosan összekapcsolódik. Mikó Pál, Szász Lajos, Dobó József a főgimnázium ill. Balassi B. Gimnázium emblematikus tanárai voltak, de a XX. századi minden fontos történelmi időszakban a sors emberpróbáló feladatot rótt rájuk és családjaikra.

Az ünnepségen résztvett Sári Katalin, akinek elévülhetetlen érdemei vannak Mikó Zoltán emlékezetének kutatásában, ő volt a szerzője az 1996-ban kiadott, Mikó Zoltán - A nemzeti ellenállás mártírja c. kötetnek.

Meltzer Attila ny. katonatiszt pedig Bondor Vilmos emlékanyagának gondozója, ő adatta ki újból Bondor Vilmos által írott két korábbi, Mikóról és a világháborús emlékeiről szóló könyvet.

Az emléknap Soroksáron szentmisével, majd azt követően filmvetítéssel, beszélgetéssel zárult.

2013. október

Lejegyezte és fotók: Nagy László