MEGYEI
MADÁCH-ÜNNEPSÉG 2014. január 24. |
||
|
Édes Barátom! Hagyjuk a teketóriát, így bizalmas
társalgásban könnyebben megértjük egymást. |
|
Így írt 1861
októberében Arany János Madách Imrének, így bátorították és segítették
egymást az író,- költőemberek, bízzunk benne, hogy ez mostanság is így van.
Mindenesetre Nógrád Megye Önkormányzata, Balassagyarmat Város Önkormányzata
és a Madách Imre Városi Könyvtár a megyei Madách-ünnepségre szóló meghívót,
borítóján ezzel az érdekes levélidézettel indította útjára, hogy 2014. január
24-én Balassagyarmaton, Madách Imre születésnapja alkalmából tartandó
megemlékezésekre invitálja a közönséget. Mint minden évben, a
megemlékezők először a Köztársaság téri Madách-szobornál gyülekeztek. Az
emléknap műsorvezetője Szalay-Lovász
Emőke köszöntője és a közös éneklés után Pszota Dalma, a Balassi Bálint Gimnázium tanulója szavalatát
hallhattuk, majd a koszorúzás következett. Pszota Dalma |
||
Sidló
Ferenc Madách Imre szobránál, mint hagyományosan, először Grosschmid Péter (Madách
Alíz unokája), a Madách rokonság képviseletében helyezett el koszorút, majd
őt követték a különböző civil szervezetek, közösségek, önkormányzatok stb. vezetőinek,
képviselőinek koszorúzói. Balassagyarmat
képviselőtestületének megemlékezői
|
||
Dr. Andor Csaba elnök (Madách Irodalmi Társaság) Németh Péter Mikola (Váci Madách Kör és
Ipoly Eurorégió) |
||
A
Városi Könyvtár galériáján Csemniczky
Zoltán igazgató nyitotta meg néhai Tornay
Endre András (1949-2008) szobrász és éremművész kiállítását, felidézve a
művész életútját, azt, hogy a Zetalakán
született Tornay 1976-ban telepedett le Magyarországon, méghozzá éppen
Balassagyarmaton. 1978-ban a Horváth
Endre Galériában rendeztek kiállítást műveiből, de sajnos az a terve, hogy a
nyirjesi iskolát lakhatóvá tehesse és műteremmé alakítsa a város
segítségével, megbicsaklott, ezért 1982-ben végleg elhagyta a megyét,
Kőszegre költözött. Igy Balassagyarmat
az ő számára is Abdera lett – mondta Csemniczky. (utalás Komjáthy Jenő hajdani kiebrudálására a városból- szerk.) Most látható, mit
veszített a város akkor. Balassagyarmat veszített, amikor nem tudta itt
tartani Endrét és sokan másokkal sem tudott valójában mit kezdeni... Tornay
művészete hagyományokra épülő, korszerűen újító, sajátos arculattal bíró,
vagyis össze nem téveszthető.... Az itt látható festmények, szobrok,
körplasztikák, falidobozok szuverén alkotó művei, akkor is, ha a gyökerek egyértelműen
felfedezhetők... Balassagyarmat próbálkozik az újrabefogadással, remélem
sikerül
- zárta le beszédét Csemniczky Zoltán.
A
megemlékezés után a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
tanára Ember Dániel és növendéke Kakas Szilvia játszottak fuvolán. Az
ünnepi rendezvények a Művelődési Központ kamaratermében folytatódtak, a
megjelenteket Barna János a megyei
közgyűlés elnökhelyettese köszöntötte és mondta el ünnepi gondolatait. (Becsó
Zsolt megyei elnök és Balla Mihály ogy. képviselő a Fidesz balatoni
frakcióülése ill. a téli útviszonyok miatt nem ért el a rendezvényre) Először
a Horváth Endre-díj átadására
került sor, amelyet Medvácz Lajos
polgármester nyújtott át Tornay Endre
András özvegyének. A
laudációt összeállította és felolvasta Zolnyánszki
Zsolt képviselő, bizottsági elnök. (a kiállított alkotások egy része Képtárunkban is
megtekinthető.) Ezt
követte a megye legjelentősebb díjának átadása. Nógrád
megye 2014. évi Madách-díját kapta: Párkányi
Raab Péter szobrászművész A
laudációt összeállította és felolvasta: Lencsés
Zsolt festőművész, amelynek teljes szövege itt olvasható) Párkányi
Péter rövid beszédében ezt mondta: Jó így, barátok közt.
Köszönöm Zsoltnak ezeket a gondolatokat, nagyon szép mondatok voltak benne.
Köszönöm a megyének, Balassagyarmatnak és nektek barátaim. (a díjátadást Párkányi
Péter számára keser-édessé tehette az a méltatlan és összehangolt támadás
sorozat, amely a budapesti Szabadság téren felállítandó, az 1944-es német
megszállásra utaló szoborkompozícióját övezte az elmúlt napokban a
médiumokban, a nagypolitikában- szerk.) A
szobrászművész köszöntésére és tiszteletére Dr. Szabó András előadóművész (ő maga is Madách-díjas) mondott el
egy-egy prózai művet, szülőföld vallomásokat Rimay Jánostól és Zsélyi Nagy
Lajostól, amelyek áttételesen éppúgy utaltak Párkányi nógrádi, felvidéki
kötődésére, mint a műveit is inspiráló szülőföldre. Madách-díjban
megosztva részesült 2014-ben: Magyar Nemzeti Múzeum
Palóc Múzeuma és
a Szlovák Nemzeti Múzeum - a
Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Nógrád megye Madách-díját elnyert két intézmény, a Magyar
Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum - Magyar
Kultúra Múzeuma jó példát mutattak a határokon átnyúló kulturális
együttműködésre, 2003-tól pedig új projektben intézményesült a Madách-kultusz
ápolása közöttük. A két Madách-emlékhelyet, az alsósztregovai kastélyt és a
csesztvei múzeumot közösen újították fel 2012-ben a Magyarország-Szlovákia
Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében. A felújított csesztvei
múzeumot 2012 októberében, az alsósztregovai kastélyt 2013 januárjában
nyitották meg. A
díjakat Dr. Limbacherné dr. Lengyel Ágnes
és Jarábik Gabriella vették át. A
laudációkat Dr. Szirácsik Éva
muzeológos ismertette meg a közönséggel. A
díjazottak tiszteletére a salgótarjáni Folk
Folk Form Zenekar játszott
illetve kísérte a Palóc
Néptáncegyüttes táncosait.
|
||
A
korábbi évek Madách-díjasainak névsora itt tekinthető
meg. Innen is elérhető Tarnóczi László riportja a
Madách ünnepségről Határtalan Madách címmel (elhangzott
a Kossuth Rádió 2014.02.01-i Határok nélkül a kultúráról c. adásában) 2014. január Összeállította és fotók: Nagy László |