Épült dr. Kenessey Albert igazgatósága idején, Nógrád vármegye Mária Valéria Közkórházában, Balassagyarmaton
Dr. Kenessey Albert sebész főorvos 1925 és 1951 között volt igazgatója Nógrád (vár)megye Mária Valéria Közkórházának Balassagyarmaton. Amikor átvette a vezetést, a kórház hét pavilonból állt, melyek az első világháborúban tönkrementek. Újjá kellett szervezni a gyógyítást, újjáépíteni a meglévő épületeket és kialakítani új tereket az egyre fejlődő betegellátás számára.
[...] "Kenessey főorvos korszerű és gondos tevékenységével, emberszeretetével, páratlan diagnosztikai éleslátásával igen nagy tekintélyre és ismertségre tett szert a megyében és azon túl is. Külföldről is felkeresték. Tudása, többnyelvű olvasottság mellett, hatalmas tapasztalatán alapult. Az első világháború alatt olyan tábori sebészeten dolgozott, melyet közel telepítettek a frontvonalhoz, így sok beteget sikerült megmenteni azok közül is, akik távoli műtőt élve nem értek volna el. A régi tapasztalatai átadásával érsérülteket sikerült megmenteni évtizedekkel a háború után is. Békeidőben bármilyen eredetű életveszélyes állapot azonnali megszüntetése, sürgős műtétek soron kívüli biztosítása régi tapasztalataira nyúlt vissza. A főorvos magatartása betegközpontú volt. A betegeket naponta kétszer nézte meg, pulzusukat megtapintotta, kapcsolatot tartott velük, és így nem kerülte el figyelmét a legkisebb rosszabbodás sem. Ezt a hozzáállást tanítványai is átvették. Többen közülük osztályvezetők lettek. Volt időszak Budapesten, amikor az 5 sebész professzor közül kettő a Kenessey tanítványok közül került ki." [...]
A kórházigazgató nagyszabású terveit a fenntartó, a vármegyei kórházfelügyelő bizottság is támogatta, élén az alispánnal. A kormány programjába vette az egészségügyi gyógyintézetek fejlesztését, innen is lehetett támogatást kapni. A vármegye területeket vásárolt a tervezett bővítések részére. Az 1926-ban megalakult Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete egységének is helyet adott a kórház, az országban ötödikként. 1927-ben a műtőpavilonra emelet került, a sebészeti pavilont déli irányba bővítették a szülészet-nőgyógyászat elhelyezésére. 1935-ben a sebészet keleti szárnyát bővítették kétszintes épületrésszel, majd a nyaktagokat is beépítették.
A SEBÉSZETI PAVILON BŐVÍTÉSE MŰTŐKKEL	A SEBÉSZETI PAVILON BŐVÍTÉSE SZÜLÉSZETI RÉSZLEGGEL
A SEBÉSZETI PAVILONHOZ NYAKTAGGAL KAPCSOLT BŐVÍTÉSEK
A SEBÉSZETI PAVILON JELENLEG
AZ EGYKORI KÖZPONTI KONYHAÉPÜLET FELÚJÍTÁSRA VÁRVA
1928-ban megépült a központi konyha. A régi konyha helyén, a gazdasági épületben 1930-ban nyílt meg az önálló szemészeti osztály. 1929-ben adták át a Női ideg- és Elme Osztály 180 ágyas, impozáns épületét. 1938-ig valósult meg a legtöbb terv, az 1929-et követő gazdasági világválság nehéz korszaka ellenére, majd a második világháború ismét tönkretett mindent.
A NŐI IDEG- ÉS ELMEOSZTÁLY DÉLI HOMLOKZATA A MEGNYITÁS UTÁN
A Női Ideg- és Elmeosztály építését emléktábla örökíti meg. A női elme épületének és a központi konyhának tervezője Wälder Gyula építész, műegyetemi tanár volt, aki már korábban több középületet is tervezett a városban. Az épület 1993-95 között felújították, korszerűsítették, átalakították. A tagolt alaprajzú épületet egységesítették és emeletráépítést is kapott. Ekkor helyezték át a Dr. Sántha Kálmán-emléktáblát is.
A NŐI IDEG- ÉS ELMEOSZTÁLY ÁTALAKÍTÁS ELŐTT
A NŐI IDEG- ÉS ELMEOSZTÁLY ÁTALAKÍTÁS, EMELETRÁÉPÍTÉS UTÁN, JELENLEGI ÁLLAPOT
A NŐI IDEG- ÉS ELMEOSZTÁLY - PSZICHIATRIA - DÉLI HOMLOKZATA
NEOBAROKK ÉPÜLETDÍSZEK, A DÉLI FŐBEJÁRAT FÖLÖTT NÓGRÁD VÁRMEGYE CÍMERE
1931-ben felállítottak egy barakkot, 1938-tól új fertőző osztály került kialakításra és bővítették a mosókonyhát. 1934-ben már olyan fertőtlenítő berendezése volt a kórháznak, melyben a távozó beteg ágyát mindenestől fertőtleníteni lehetett.
Adatok Magyarország Gyógyintézeteinek Évkönyve 1934. p. 30-34. alapján Nógrád vármegye Mária Valéria Közkórháza. Ágyszám: 725, betegszoba: 99. A város keleti szélén 30 kat. hold területen. Földszintes gazdasági hivatal; egyemeletes sebészet, szülészet, szemészet és apácalak, belgyógyászat; földszintes bőr- és bujakóros osztály; egyemeletes férfi- és kétemeletes női elmebeteg osztály. Földszintes barakk, konyha, mosókonyha, hulla- és boncház, autógarage, kertészlak, üvegház, gazdasági felügyelői lakás, mezőgazdasági épületek, felügyelő és munkáslakások, istállók, ólak, magtárak. Lakatos-, asztalos-, szabó- és cipészműhelyek. Gyógytényezők: diathermia, fekvőcsarnok, fénykezelő, Bach- és Jesionet-lámpa, sollux-lámpák, inhaláló, hydrotherapia, napozó, Röntgen, aseptikus és septikus műtő, szülőszoba, sterilizáló, ruha-ágynemű desinfector és enterocleaner. Vizsgálati berendezések: Chemiai és kórbonctani laboratórium, Röntgen, endoscopia. Javal-Schiötz-féle kerato méter, Lange-féle skleralámpa, réslámpa, a belgyógyászat saját laboratóriuma. Egyéb: Kápolna, könyvtár, rádiófelszerelések a betegek részére, teniszpálya, tekepálya. Egyházi és világi célokra berendezett díszterem, orvosi étkező és társalgó. Betegosztályok: sebészet, szülészet, szemészet, belosztály, bőr- és bujakór, férfi elme, női elme, idegosztály. Családi ápolási telep 5 községben kb. 800 ápolt. Gőzüzemű, valamint fa - és széntüzelésű főzőkonyha, villamos tésztafőzők. Gépüzemű mosás, szárítás. Műszersterilizáló és thermosztát (hajdúszoboszlói gáz). Melegvíz boilerek. Világítás: villannyal, tartalék házi áramfejlesztő (benzines). Vízellátás: 6 db saját ásott kúttal. Szennyvízülepítők. Saját szemétszállítás. Hűtés elektromos árammal, télen természetes jéggel. Szállítás: 1 könnyű-, 2 igás lófogat és 2 db, a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesületének tulajdonában lévő betegszállító autó.
A fenti adatokból is kitűnik, hogy milyen jelentős kórházszervező tevékenységet végzett Dr Kenessey Albert Balassagyarmaton. 1944-ben először a németek foglalták el és fosztották ki a kórházat. A harcokban találatot kaptak az épületek. Majd az oroszok foglalták le és szabadították meg a maradék készletektől az intézményt. A polgári gyógyításra csak a férfi elmeosztály egy részét biztosították. Az ellátatlan betegek sokasága gyakorlatilag éhen halt. A személyzet elmenekült, vagy elhurcolták. 1948-ban távozni kellett a Szent Vince szerzetes nővéreknek, akik odaadóan, megbízhatóan végezték az ápolási feladatokat évtizedeken keresztül. A magára maradt igazgató főorvosnak volt ereje arra, hogy a romokon új terveket fogalmazzon meg, miként lehetne a kórházon segíteni, de a megvalósításra már nem volt lehetősége.
[...] "1950-ben a politikum végzetesen szólt bele a város és a kórház további sorsába. Felső utasításra megvonták megyei státusukat. Nem a formális címváltozás volt a hátrányos, hanem az anyagiak megvonása. A kórházat eddig a megye tartotta fenn, ezzel ez megszűnt és az anyagi kiadások minden terhét a balassagyarmati járásra, öt év múlva a városra hárították. A nagyméretű kórház fenntartása számukra nagy megterhelést jelentett, költségvetésük felét eleve lekötve. A sebészet számára is évtizedekre megszűnt minden fejlesztés, a központi hatóság csak felújításokat engedélyezett! A légkör is megfagyott, a politika meghatározóvá vált, a szakmai érvek súlyukat vesztették." [...]
Dr. Kenessey Albert főorvos igazgatói megbízását 1951 végén megszüntették, de a sebészeti osztályt vezethette.
[...]" Időközben megérett az idő a specializálódásra az általános sebészeten belül is... ehhez nem állt rendelkezésre elegendő tér... Mivel kimondták, hogy az új megyeszékhely kiépítéséig Balassagyarmat nem fejleszthető, nemcsak e törekvések váltak megvalósíthatatlanná, hanem elkezdődött a stagnálás kora. A tiltakozó kórházigazgatók lemondhattak, mást nem tehettek. Az osztályok megfeszített erővel próbáltak szintet tartani, sok leleményességgel, házi kivitellel. Vigasztaló, hogy a lakosság lojális maradt a kórházhoz, mégis nehéz volt megélni a romlás folyamatát.” [...]
Kenessey főorvos 1960-ig vezette a sebészeti osztályt teljes odaadással.
[...] "1960 februárjában - 35 évi szolgálat után - elbúcsúzik az osztálytól és a kórháztól Kenessey Albert dr. Működésének ideje a kórház és a sebészet legeredményesebb korszaka volt. Utódainak nem sikerült - talán nem is sikerülhetett, mert a körülmények is megváltoztak - munkásságát ilyen eredményességgel folytatni, de ami megtehető volt, azt megtették." [,,,]
A fenti idézetek Dr. Baranyi Károly A balassagyarmati sebészet története 1897-1997 című írásából származnak, mely A Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet története című centenáriumi kiadványban jelent meg. Kenessey Béla: 125 éve született Dr. Kenessey Albert című írása itt olvasható. Születésének évfordulóján a fenti cikkel emlékezett honlapunk Dr. Kenessey Albert kórházépítő munkásságára. 2014. április Összeállította: Nagy Angela