I.

Zimankós téli napokon nagyszerû foglalatosság visszagondolni szép kirándulásokra, rendezgetni a képeket és az emlékeket. Én is ezt tettem és rögzítettem néhány gondolatot.

A Honismereti Kör 2009-ben ismét elindította - a régen is nagy sikerrel megrendezett - túráit az Ipoly mentén. Tavasszal az Ipoly torkolatáig, õsszel a forrás közelébe látogatott el a lelkes csapat. A tavaszi túráról már közreadtunk egy írást. Beszámoló az õszi túráról Az Ipoly mentén délnek és északnak II. címen olvasható.

Az tavaszi túra - Kovács Ferenc tanár úr vezetésével - az Ipoly menti szûkebb tájhaza megismerése a Madách utcában kezdõdött. Álljon itt két kép a régi idõk emlékeként. A valamikori, fából készült Kishíd helyén épült vasbeton Madách hídon látható a szögesdróttal betekert vasbak, ami biztosítani volt hivatott az új határ védelmét. (Reiter László felvétele). Jó ideje már víz sincsen a híd alatt, a medret szeméttel feltöltötték, a hídra is fel lehet menni, csak nem vezet sehová.

A várost nyugat felé elhagyva elhaladtunk a 106 hektárnyi védett terület, az Ipolyszögi Égerláp mellett, mely minden évszakban vonzó látványt nyújt. A közút és a vasút által közrefogott területen található az Ipoly menti láperdõk egyik utolsó maradványa, mely a megye legszebb, legváltozatosabb mocsári élõvilága. Az Ipoly medrének nyomvonalán több láp alakult ki egykor Õrhalom, Patvarc, Szügy és Nyírjes-puszta határában. Az égerláp egy hajdani folyómeder völgyelzáródásokkal apróbb részekre szabdalt darabja lehet. A mélyebb részeken még ma is felszínre bukkanó langyos vizû források nyílt vizei télen sem fagynak be. 1974-ben az itt élõk ellenállása mentette meg a lecsapolástól, majd egy évvel késõbb helyi védettséget kapott. 1997 óta a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Növényvilága és állatvilága is rendkívül változatos. Sajnos, a vízszint kedvezõtlen alakulása állandóan a kiszáradással fenyegeti a területet.

Voltak a kirándulók között többen is, akik jól emlékeztek gyermekkoruk egy érdekes epizódjára. 1953-ban Ipolyszögön forgatták minden idõk harmadik leglátogatottabb magyar filmjét, a Bán Frigyes rendezte Rákóczi hadnagya címû filmet. A film csatajeleneteiben az ekkor még létezõ utolsó magyar huszárszázad asszisztált. Bitskey Tibor, Vas Éva, Zenthe Ferenc, Raksányi Gellért, Szabó Sándor, Pethes Ferenc és Mádi Szabó Gábor játszották a fõbb szerepeket. Ez akkortájt olyan nagy esemény volt, hogy az iskolákból a gyerekeket csoportosan vitték ki a huszárokat, a színészeket, a forgatást és az azzal járó felhajtást megnézni. A filmesek eredeti helyszínt találtak az ipolyszögi zsúpfedeles házak között. Hiszen akkor még teljes házsorok álltak meszelt falú, kisablakos, zsúpfedeles házakból minden palóc faluban, különösen Ipolyszögön. Minden díszlet és körülmény a filmesek rendelkezésére állt eredetiben, ami szükségeltetett. Volt ott fonott kerítés, léckerítés, poros-sáros utca, galambdúc, kerekes kút, baromfiudvar, libák, csirkék, házõrzõk, tehenek stb.

Dejtáron át közelítettük meg Patakot. A község keleti végén áll az a löszpart, ami gyurgyalagoknak és parti fecskéknek ad jó fészkelõ helyet. Ezek a madárkák gyönyörûek és méltán védettek. A Derék patakon az 1800-as években épült, háromnyílású boltozott kõhíd vezet át, amely mûemlék. Elhaladtunk a nemrég felújított katolikus templom mellett. A templom elõtt Melocco Miklós Szentháromság szobra áll.

A drégelyi várhegy nagy része sokáig elzárt katonai terület volt. Drégely várát szinte benõtte az erdõ. A várromot csak Drégely állomásról lehetett meredek úton, gyalogosan megközelíteni. A nyolcvanas évek elején kezdte kérvényezni az erdészet, hogy lehessen valamit tenni a vár megmentése érdekében. Keserves húsz év alatt sikerült a bozótirtást, az állagmegóvást elvégezni. A katonaság megszûnt ugyan, de a pénztelenséggel azóta is állandóan küzdenek a szakemberek. 2000-ben nyílt lehetõség az Örökség Program segítségével a régészeti kutatások megkezdésére. Ennek eredményeként készültek a fallezárások, kiegészítések, melyek mára már biztonságossá tették a vár látogatását. Nagyorosziból, a közforgalomnak átadott, remekül kiépített katonai úton hajtottunk fel a várhoz. Útközben, az erdõ mélyén láttuk az üresen álló légvédelmi laktanya õrzött-védett épületeit. A várromnál rendezett terep, eligazító táblák fogadták a látogatókat.

A vár bejáratához vezetõ út elején áll az ostromot megörökítõ márvány dombormû, fenn a várban pedig az évfordulós emléktábla. A várlátogatás és a koszorúzás után Drégelypalánkon felkerestük a Szondi emlékparkot. Itt található Kõ Pál szobrászmûvész alkotása, a Szondi szarkofág. A szarkofág oldalaira faragott apródok vigyázzák a hõs várvédõ örök álmát.

Mielõtt visszaindultunk volna, nem gyõztünk gyönyörködni a várból elénk táruló panorámában. Balra a Börzsöny rengetege, a mélyben az Ipoly-völgye, szemben a felvidéki hegyek koszorúja. Látni lehetett az Ipoly-völgyi vasút hiányzó részének is a hûlt helyét. Az Ipoly Unió Egyesület sok-sok évig nagyon sok mindent megpróbált annak érdekében, hogy az Ipolyság és Drégelypalánk közötti vasúti összeköttetés újból megteremtõdjön. Mint az Ipoly-hidakra, a vasút visszaépítésére is vonatkozik, hogy amíg nincsen meg a politikai akarat, addig csak a civilek magánügye marad az ilyesmi. Azért van remény, mert már két Ipoly híd ügye, ha lassan is, de halad.

Drégelyvár hõs kapitánya iránti tisztelet jeléül hosszas elõkészítés után, a Babat-hegyen, szemben a várheggyel 1884-ben felépült a Szondi-emlékkápolna. A kápolnához hársfa-sor vezetett. A fákat az ország minden részébõl hozták. A kápolnában Kiss György szobrászmûvész Szondi Györgyöt ábrázoló alkotása volt látható. A hõs várkapitány fején föveggel, pikkelyes harci öltözetben, vállán kacagánnyal, jobb kezében görbe karddal, bal kezében harci kürttel volt ábrázolva.

Csáky Károly így ír a közelmúltról: "Sajnos, a kápolnáról már csak múlt idõben beszélhetünk. Mert elsöpörte azt a hitetlenség és az istentelenség vad szele. A háborúban megrongálódott építményt a 'békésebb' korban pusztították el. Mert útjában volt az új hódítóknak, aki a török helyett lépett e tájra. A Szondi-emlékkápolnát meggyalázták, majd néhány évtizede szétrobbantották a 'felszabadító' szovjet csapatok itt tanyázó egységei. Köveit is eltüntették a föld színérõl, sõt alapjait is kiforgatták. Helyén bunkerokat építettek, így riogatva a békés tájat.

Az idegenek elvonulása után legalább már emlékezni szabad - Drégelypalánkon is. A múlt évben elõször jött itt össze hosszú kihagyás és hallgatás után az Ipoly mente népe. A kápolna helyén Paskai László bíboros úr celebrált szentmisét. Prédikációjában idézte Szondi szellemét, hangsúlyozva a hitünkért és szabadságunkért folytatott küzdelem fontosságát.

A puszta helyen Drégelypalánk lakossága emlékparkot létesít majd. A drégelyi ostrom 440. évfordulójára elkészült az új kopjafa s a Szondi-zászló. Hogy legalább ezek emlékeztessenek itt a nagy hõsre s a tiszteletére emelt hajdani kápolnára, az Ipoly mentiek évszázados zarándokhelyére." A park azóta elkészült és fogadja a látogatókat.

A Börzsöny alján, az Ipoly balpartján folytattuk utunkat. Vámosmikolán is áthaladtunk. Itt érdemes megemlíteni, hogy a katolikus templomban van egy különleges Jópásztor ábrázolás, mint a gyarmati nagytemplomban.

Nagybörzsöny volt a következõ megállónk. A sok-sok látnivaló közül a mûködõ erdei kisvasutat néztük meg. A községben négy templom áll. A legrégebbi, a XIII. században épült Szent István templom. A XVII. században fallal körülvett templom a Szent István Király Alapítvány kezdeményezésére, kitartó munkájával menekült meg az enyészettõl.

Az Ipoly völgyében haladtunk a torkolatig, majd a Börzsöny déli lejtõjén, Zebegénynél álltunk meg. Itt megcsodáltuk a szecessziós katolikus templomot, amit Kós Károly tervezett és 1909-ben épült fel.

A szentély apszisában lévõ üvegablakokat is Kós Károly tervezte. Baloldalon Szent István Király õsmagyar öltözetben. Középen Szûz Mária a Kisjézussal, mint Havasboldogasszony jelenik meg. Lábánál a fövenyben látszanak a hópelyhek. Jobbra Magyarországi Szent Erzsébet, kalotaszegi viseletben, kezében jelképeivel, a rózsákkal és a kenyérrel.

A freskókat és a díszítõfestést Körösfõi Krisch Aladár tervezte és kivitelezte tanítványaival.

Nógrádon Anonymus szerint a honfoglaló magyarok már várat találtak. A törökök többször elfoglalták, majd 1685-ban villám csapott a belsõvár magas öregtornyába, felrobbantva az ott tárolt puskaport. Az óriási robbanás teljesen megsemmisítette a belsõvárat, ezzel gyakorlatilag védhetetlenné téve azt. A vár ekkor katonai jelentõségét végleg elvesztette.

"1949-ben kisméretû ásatást végeztek a belsõvár árkában, de a helyreállításra 1997-ig várni kellett. Ebben az idõszakban egészült ki az új-olaszbástya, kapott védõtetõt a kerek rondella, és felállították az országzászlót. Nógrád vára - a magyar történelem ezeréves néma tanúja - öregtornyának messzirõl látható csonkjával várja a távoli múltra kíváncsi látogatókat."

Milleniumi emlékpark készült a várba vezetõ út mentén. Nógrád megye községeinek állítottak faragott emlékmûvet. Balassagyarmatról is megemlékeztek. Emléktáblát állítottak Széchenyi István tiszteletére is.

A Börzsönyt elhagyva a kirándulás utolsó megállója Rétság volt. Az üresen álló, õrzött-védett páncélos laktanya udvarán felállított Mindszenty emlékmûnél tisztelegtünk.

2009. május

Közreadta: Nagy Angela