|
Házigazda Dr. Szabó
András Élményekben és emlékekben gazdag este 2017. december 7. Régi
hagyománya a Madách Imre Városi Könyvtár Honismereti Körének, hogy rendre
fórumot kínálnak a város közismert személyiségeinek, hogy személyes hangulatú
összeállításban valljanak életükről, családjukról, a városhoz való
kötődésükről. Sok szép és tanulságos estnek lehettünk már résztvevői, ebbe a
sorozatba illeszkedik András barátom minapi szereplése is a Helytörténeti
Gyűjteményben.
Az
estet Vas Ágnes bevezetője nyitotta meg, aki röviden összefoglalta Szabó
András életútját, amelyet sok elismerés és díj keretez (Kazinczy-díj (1971),
Radnóti-díj (1984), Balassi Emlékérem (2004), Madách-díj (2006), Teleki Pál
Érdemérem (2012), Czine Mihály-díj (2013), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje
(2014), Bárczi-Harang (2015)). Majd felkérte, hogy ossza meg gondolatait a
szép számú érdeklődővel.
András
bevezetőjében családja Balassagyarmatra kerüléséről számolt be. Szülei nem
erről a vidékről származtak, édesapja zalai szegényparaszt család
gyermekeként a tanári pályát választotta, és itt ismerkedett meg a
feleségével, aki szintén pedagógus végzettséget szerzett. Esküvőjük után az
akkori idők szokásának megfelelően a Minisztérium helyezte őket
Balassagyarmatra, ahol mindkettőjüknek állást kínált a Balassi Bálint
Gimnázium. Egy augusztusi estén, 1951-ben, vonattal érkeztek a városba, és
meglepte őket a sötétség, ami a vasútállomástól az ideiglenes albérletükig, a
Beloiannisz utcáig kísérte őket. A gimnáziumban szeretettel fogadták őket,
elsőként a fiatal Réti Zoltánnal találkoztak, de itt tanított akkor már
Versényi György és rövidesen ide került Rozmán Vilmos is - aki András
édesapjának, Szabó Karcsi bácsinak volt a földije, mindketten Bő községből
kerültek az Ipoly-parti városba. Itt
született András is 1953-ban, és a gyerekkori élmények, az iskolai barátságok
meghatározóak voltak egész életére. Nagy szeretettel emlékezett
elbeszélésében azokra az évekre, és főleg az általános iskolai élményeket
említette, mint amelyek döntő hatással voltak későbbi életére. Mindezek
illusztrálására részletet olvasott fel előbb Zs. Nagy Lajos Szülőföldem című,
a Palócföldben megjelent írásából, amelynek szerzője a közeli Zsélyben
született, így visszaemlékezésében ennek a tájnak állított emléket, majd
részleteket hallhattunk Szabó András saját visszaemlékezéseiből, amelyek a
Palócföldben jelentek meg. Ezekben az írásokban szeretettel emlékezik a város
régi, emblematikus alakjaira és tanáraira, akiket
még szülei révén ismerhetett és tisztelhetett - bár ők maguk neki már nem
mind voltak tanárai.
Sok
kedves emlék és történet került napvilágra, és a beszámolót feszülten figyelő
közönség külön élvezhette András csodás orgánumát, azt a kellemesen bársonyos
hangot, amely már oly sok elismerést váltott ki gazdájának. Ez egy olyan
adottság, ami elsősorban a szülei (és a gének) érdeme - de hogy ezzel ilyen
gyönyörűségesen tudjon valaki élni, ahhoz nagy tehetségre és további munkára
van szükség. András mindezek birtokában van, és a hallgatóság ezt nagy
élvezettel konstatálta. Az
est további részében András előadói pályájának fontosabb állomásaira
emlékezett. Ezek között főszerepet kapott Balassi Bálinthoz és az ő
költészetéhez fűződő bensőséges viszonya. Nem tekinthető ez a véletlenek
szerencsés összjátékának, már csak azért sem, mert Balassagyarmat és a
Balassa (Balassi) család története szorosan kapcsolódik egymáshoz. És ennek a
történetnek sok állomását András gyerekkorától, szinte "meseként"
kapta édesapjától, aki a történelem és az irodalom szeretetét korán beléoltotta.
A családi légkör meghatározó volt a számára, és előadásában ezt többször is
kihangsúlyozta. Innen erednek a gyökerek, amelyek korán, már középiskolás
korában meghatározóak voltak a számára. Bár diákként okozott neki némi
nehézséget a szüleit tanárként viszontlátni a gimnáziumi osztályban - ahol
édesanyja osztályfőnöke és magyartanára, édesapja pedig történelem oktatója
volt -, de ezt a helyzetet ő is, a szülei is nagyon korrekten tudták kezelni.
Aztán az egyetemi évek alatt nagyon hamar tagja lett az ELTE Balassi Bálint
szavalókörének, ahol kiteljesedett versmondó képessége - többek között olyan
kiváló művészek segítségével, mint Latinovits Zoltán, aki abban az időben
több műsorukban is közreműködött előadóként vagy rendezőként. A
versmondás és az előadóművészet ettől kezdve András életének meghatározó
részévé vált, és bár hosszú ideig főállású könyvtárosa és vezetője volt az
Eötvös Collegium neves könyvtárának, előadóestjeivel folyamatosan járta az
országot, és ezen túl a környező magyar-lakta területeket, és vitte magával a
régi magyar irodalom gyönyörű alkotásait. Ezekről a műsorairól is beszélt,
külön is kiemelve a már említett Balassi verseket. A szerzőnek sok személyes
emléke van ezekről az előadásokról, de most a gyarmati estről kell számot adnom,
így csak az általa itt elmondott gyönyörű fohászra, a Kegyelmes Isten c. versre hivatkoznék. A
folytatásban szó esett még a Balassi halála körüli eseményekről, az erről a
bibliája hátlapján megemlékező Balassa
Zsigmond sorairól, valamint a jóbarát Rimay Jánosnak az idő óságáról megfogalmazott gondolatairól. Ezeket
az írásokat András csodás előadásában meg is hallgathattuk.
Itt,
ezen a ponton egy sajnálatos és váratlan fordulattal véget is ért András
előadása - mint utóbb kiderült, az órájára pillantott és úgy érezte, túl
sokat beszélt, pedig még lett volna mondanivalója. Kár, mert a jelenlévők még
örömmel hallgatták volna szívet melengető, családias elbeszélését. Kicsit úgy
érezte mindenki, hogy nem egy előadáson van, hanem egy asztalnál ül az
elbeszélővel, és kedélyesen kvaterkázva csevegnek egymással múltról és
emberekről, olyan dolgokról, amelyeket mindketten ismernek és szeretnek.
Az
est végén Vas Ágnes mondott köszönetet - az összes résztvevő nevében - a szép
estéért, én magam pedig nem tudok jobb befejezést a beszámolómnak, mint
felidézni Oroszlánné Mészáros Ágnes 2006-os előadásának egy gondolatát (a teljes méltatás Szabó András Madách-díjának
átadásán hangzott el a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban): "Kötődése a tájhoz, a családhoz, az
irodalomhoz, a természethez, s ahogyan átlényegíti gondolataival az élményt,
az páratlan."
(További képek
az estről a Fényképalbumokban
találhatók) 2017. december Összeállította és fotók:
Deák Ottó |
