TISZTELET A MESTERNEK

Száz éve született Farkas András rajztanár, festőművész

OROSZ ISTVÁN

(1941–1999)

1941. április 8-án született Salgótarjánban. A középiskolát Balassagyarmaton végezte. Az Állami Tanító- és Tanítónőképzőben 1959-ben érettségizett. Tanári képesítést az egri Tanárképző Főiskolán szerzett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Mesterei Farkas András, Xantus Gyula, Blaskó János, Czinke Ferenc és Balogh Jenő voltak.

Karancsalján indult a pedagógiai munkája. Később kitérőkkel, mindvégig hű maradt tanári hivatásához. A salgótarjáni Arany János iskolában – utolsó munkahelyén – 1982-től dolgozott. A művészeti nevelés fontosságát hangsúlyozva képzőművészeti szakköröket vezetett, az országban elsőként általános iskolai galéria létrehozását kezdeményezte, több évtizeden keresztül szervezte a gyermekrajzpályázatokat.

Az ötvenes évek végétől rendszeresen részt vett alkotásaival hazai és külföldi kiállításokon. Tagja volt a Nógrád Megyei Képzőművészek Szövetségének, az UNESCO Nemzetközi Pedagógiai Csoportjának, a Magyar Alkotóművészek Egyesületének. Képeivel szerepelt a salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon, az Egri Akvarell Biennálékon, az Országos Pedagógus Képzőművészeti Tárlatokon. Egyéni kiállításai voltak Salgótarján szinte valamennyi kiállítóhelyén, megyénk nagyobb településein, de az ország más városaiban, így pl. Szolnokon, Esztergomban, Veszprémben, Cegléden. Művei köz- és magángyűjteményekben, valamint közintézményekben is megtalálhatók. Köztéri alkotásai (freskók, pannó, vasplasztika) több nógrádi településen megtalálhatók, tűzzománca a freiburgi Magyarok Házát ékesíti.

Az emberábrázolást, a közvetlen környezet, a szülőföld megjelenítését tartotta legfontosabbnak. A festészet elsődlegessége mellett az akvarell, a vegyes technikájú kép, a grafika, a tűzzománc is kikerült műhelyéből, de készített könyvillusztrációkat is.

2000-ben, halála után Etesen Galériát neveztek el róla és posztumusz díszpolgár oklevelet kapott; Salgótarjánban a Magyar Kultúra Napján Pro Arte Díjjal tüntették ki.

Egykori tanítóképzős diáktársai szerint Orosz István kiemelkedett rajzi tehetségével a kortársak közül. A Parnasszusra nem jutott fel, de gazdag életpályát futott be. A vele készült utolsó interjú, ami a Palócföldben már nekrológként jelent meg, itt olvasható.

Farkas András: Orosz István

Részlet a „Karikatúrtabló”-ról | 1959

Orosz István akvarelljei

(illusztráció)

Palócföld, 1999/3. p. 19, 21.

Tokaji öböl

papír, linómetszet | 18 x 50 cm | 1983

(Dornyai Múzeum, Salgótarján)

forrás: Salgótarjáni Almanach II. Salgótarján, 2002. p. 277-278.

Nagy Angela 2020