TISZTELET A MESTERNEK

Száz éve született, 30 éve hunyt el Farkas András rajztanár, festőművész

(Abaújszina, 1920. nov. 30. ‒ Balassagyarmat, 1991. márc. 22.)

Farkas András középiskolai rajztanár 1947-1984 között tanította Balassagyarmat diákságát rajz, rajzmódszertan, ábrázoló geometria, művészettörténet és műszaki rajz tárgyakra. A város különböző intézményeiben (Petőfi iskola, kultúrház, egykori zeneiskola, tanítóképző, Szántó középiskola) rajzszakkört vezetett a rajzolni vágyó gyerekeknek és felnőtteknek. Az arra fogékony tanítványait a művészetek felé irányította, biztatást, tartást adott. Tanítványaiból lett rajztanár, művészettörténész, grafikusművész, festőművész, restaurátor, báb- és díszlettervező, iparművész, szobrászművész, galériatulajdonos stb.

Örömmel tanított, az óráin jó hangulat uralkodott, személyisége megfogta a tanulókat. Nagyon szerette diákjait, de ők is viszontszerették, tisztelték. A műkedvelő szakköri diákok és a művészeti felsőoktatásban továbbtanulók évek hosszú során voltak kitartó tanítványai. Diákjai sorra rendeztek alkotásaiból kiállításokat még az életében, de elhunyta után is.

Születésének 100. évfordulóján virtuális kiállítással emlékezünk a Mesterre.

Kiemelkedő pedagógusi működése során Farkas tanár úr vezetett önképzőkört, drámaszakkört, irodalmi művek színrevitelével és versírással is foglalkozott. Tanártársai is tisztelték. Réti Zoltánnal, alkotótársával, sok közös kiállításuk volt, Kovalcsik András köteteket szerkesztett és kiállításokat rendezett műveiből, Nagy Márta lett az utódja, 1984-ben ő vette át tőle a Balassi Bálint Gimnázium rajztermének kulcsát, Kovács Ferenc az egykori tanítvány és tanártárs ma is küldetésének tekinti a művészeti örökség bemutatását a tanuló ifjúságnak.

Próbatanítás

olaj | 1955

Farkas tanár úr életét a tanítás mellett a festés-rajzolás határozta meg. Alkotott olajfestékkel, temperával, tussal, krétával, de az akvarellnek és a diópác grafikának is a nagymestere volt. Farkas András művészetét az emberközpontúság jellemezte, tisztelte és szerette az embereket. „Mindig az vezérelt, hogy a szakértők helyett atyámfiainak fessek, hogy ők értsék meg elsősorban amit el akarok mondani” – nyilatkozta egy újságírói kérdésre.

Életképek

diópác

Vonzotta a plein-air festészet. Motorkerékpárral, kerékpárral vagy gyalog naponta kiment a szabadba festeni. Megörökítette a tájat, a tájban élő és munkálkodó embereket, a legelésző, vagy éppen pihenő állatokat. Lelkes tanítványai rendre csatlakoztak a rajzi-festészeti kirándulásokhoz. Az alakrajz és a portréfestészet, de a karikatúra is közel állt hozzá. Műveit kiállításokon rendszeresen bemutatta.

Barátaimmal

(Farkas András, Van Gogh, Rembrandt, Brueghel)

olaj

Rengeteget olvasott, széles körű irodalmi műveltséggel rendelkezett. Foglalkoztatták a művek, rendszeresen újraolvasta azokat. Folyamatosan készített illusztrációkat a kedvenc szépirodalmi alkotásaihoz. Madách Imre Az ember tragédiája c. művéhez harminc év alatt készített sorozatai stílusban, megfogalmazásban az adott kornak megfelelően változtak. Váltogatta a technikákat, tus, szén és toll volt a kifejezés eszköze.

Madách Imre:

Az ember tragédiája

I– XV. szín

illusztráció | tusrajz

Farkas András a tanár, a művész, a családapa, az ember életútját részletesebben megismerhetjük fia, Farkas Gábor visszaemlékezésén keresztül, melyet a Palócföld 2020/3. száma jelentetett meg. Balassagyarmat városa a 2020. októberében, a Jánossy Képtárban nyíló emlékkiállítással tiszteleg a generációkat szépre-jóra nevelő művésztanár, Farkas András emléke előtt.

Kishíd

akvarell

Az illusztrációk Farkas András alkotásai.

Nagy Angela 2020