Civitas Fortissima 100 "Hogyan veszett el? " - hatalomváltás a felvidéken Tudományos konferencia A centenáriumi ünneplés keretében nagy jelentőségű szakmai konferencia zajlott a Városháza dísztermében szombaton 13 órától. Bár az eseményekről már szerencsére sokat tudunk, de kevés szó esik a korabeli emberek életéről, a városok, falvak megváltozott helyzetéről. A tanácskozás arra tett kísérletet, hogy több szempontból és több település életéből adjon bepillantás a váratlan fordulatról: a más állam keretei közé kerülés helyzetéről. A kiváló előadások és a közönség töretlen érdeklődése jelezte, hogy a szervezők jól gondolták: be kell mutatni a mindennapok világát is! A termet szinte teljesen megtöltő hallgatóság először Kovács Benko Fruzsina Borbála népdalénekes előadásban gyönyörködött. Medvácz Lajos polgármester megnyitójában köszöntötte az ünnepi tanácskozásra érkezetteket és személyesen is hangoztatta a napi ügyek bemutatásának fontosságát. Folytatta ezt a gondolatsor Tyekvicska Árpád muzeológus-levéltáros, aki nagy szerepet játszott a konferencia szervezésében és elnökölte annak ülését. Rövid bevezetőjében ismertette az előadások témáit. Mint elmondta, négy csoportba lehet azokat besorolni: a nagyhatalmi-politikai háttér áttekintése, egyes környékbeli városok harca és küzdelme magyarságuk megtartásáért, néhány érintett személy sajátos egyéni sorsa, legvégül pedig egy elcsatolásra ítélt település visszatérésének nehéz története. A továbbiakban az előadások tartalmi összefoglalóját olvashatják látogatóink Majdán János történész szemüvegén keresztül, ezen kívül pedig a vetített ppt anyag átiratát találhatják meg a linkekre kattintva. Az elhangzottak szerkesztett és teljes szövege várhatóan a Honismereti Híradó 2019-es számában (esetleg egy különkiadásban) fog megjelenni. Részletesebb képanyagunk külön linken érhető el.
	Szarka László Budapestről és Egerből bemutatta az Osztrák-Magyar Monarchián belül élő népek esetében lejátszódott nemzeti eszmék térnyerését, melynek következtében a Nagy Háború utolsó évében a folytatásról egyre több új elképzelés fogalmazódott meg. Nemzetállami nézetek jelentek meg, s ezek törvényszerűen elvezettek a lokális és régiós összeütközéskehez. Félelmetes volt az a térkép, amely az utódállamok valamennyi területi igényének kielégítése után megmaradt Magyarországot mutatta..
	Simon Attila Somorjáról és Révkomáromból arról beszélt, hogy mennyire felkészületlenül érték - elsősorban - a magyar anyanyelvű felvidéki lakosságot a megjelenő cseh légiós csapatok. Kezdetben nem akarták elhinni, a hadsereg megjelenésekor nem tartották véglegesnek az impérium váltást. A véglegesnek tűnő berendezkedés után a magyaroknak más magatartásformákat kellett felvenniük, mivel kisebbségben kerültek az új államban.
	A nehezen kiismerhető katonai helyzet Balassagyarmat esetében szerencsésen hozzájárult a csehek kiveréséhez, de a vasutasok és a polgárok mellett igen fontosak voltak a mozgásképes alakulatok is. Ilyen egységet vezetett Pálmay Ernő, akiről a lévai történész, Müller Péter tartott sok újdonsággal szolgáló előadást. A Léván működő honvéd géppuskás tanfolyam parancsnokaként 300 főnél nagyobb alakulatot szervezett a cseh légiók ellen és külön csatát is vívott velük a Garam partján. Innen helyezte át alakulatát Rétságra, s ezek a géppuskások fejezték be a gyarmati cseh alakulat lefegyverzését. Bár rövid időre sikerült visszatérnie Lévára a Tanácsköztársaság alatti előre nyomuláskor, de emlékét minden módon elhallgatták. A magyar időkben (1938-1944) a helyi Múzeumnak ajándékozták a Pálmay csoport zászlaját, melynek hasonmását a jelenleg Léván működő Reviczky Társulás tagjai elkészítették. A különleges elosztású nemzeti színű zászlót a tagok nevében az előadó, a Múzeum vezetője és az egyik varró személyesen adta át Medvácz polgármester úrnak.
	A következő két előadó a Balassagyarmattal korábban szoros gazdasági, kulturális és családi kapcsolatokat ápoló, időnként a megyeszékhelyi rangért késhegyig menő harcot vívó Losoncon történteket mutatta be. Puntigán József helytörténész részletesen ismertette a Zólyomban állomásozó cseh légió egyik tisztjének –felettese által előre nem ismert– akcióját melynek során vonattal megközelítették Losoncot, minden zaj és lövés nélkül lefegyverezték az állomási katonaságot, majd a laktanyában lévő ezer fős magyar alakulatot. Január másodikán ellenállás nélkül elveszett a város és a többszörös túlerőben lévő magyar katonaság kivonult Losoncról. Egy héttel később a város központi teréről eltűnt a Kossuth szobor, melyet megcsonkítva csak 1973-ban találtak meg. A majd színtiszta magyar lakosságú város ilyen dicstelenül került cseh kézbe.
	Egy személy életútján át villantotta föl az impérium váltást Böszörményi István, aki szerint: "Losonci bevonulása a cseheknek olyan, mint a balassagyarmati cseh kiverés a magyaroknak." A várostörténész Scherer Lajos főgimnáziumi igazgató vesszőfutásával felvázolta a meghatározó helyi értelmiség háttérbe szorítását, a lázadás ellen használt túszejtést. A város minden vallású, rendű és rangú társadalmi csoportjából szedett túszok életének megmentése nagyban hozzájárult a helyiek csendességéhez. Scherer Lajos egy idő után visszatért Magyarországról, s engedték tanítani is, de vezetői megbízását nem kapta vissza 1929-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig.
	Az előadásokban a városok mellett a falvak helyzetéről is eset szó. Csáky Ká-roly helytörténész a Drégelypalánkkal szoros kapcsolatban lévő Ipolyhídvégről mutatott be helyzetjelentést. Az Ipoly bal és jobb partján fekvő két községet kőhíd kötötte össze, s ezen járt át a palánki plébános hídvégi templomba. A cseh katonaság 1919. januári bevonulása után előbb a plébánost, majd a káplánt tiltották el az átjárástól, majd a következő év novemberében előlük lezárták a hidat. Nem tudott mit tenni a falu, mint a nagyszombati vikáriustól kértek papot, s ezzel megszakadt a két kéznyújtásnyira lévő település között az egyházi kapcsolat. Minderről a Márton István által vezetett "História domus" alapján számolt be Csáky Károly. A másik bemutatott folyó jobbparti település Ipolybalog volt, ahol a birtokosok földjeinek nagy része Magyarországon maradt. Egy különleges igazolvánnyal járhattak át dolgozni, de a kettős birtokosok papírja csak a nappali átkelés tette lehetővé.
	Különleges élmény volt a Nagykürtösről érkezett Angelika Srámková történész előadása, aki szlovák létére vette a fáradságot és magyarul olvasta föl a szövegét. Nagyon fontos személyt, Bazovszky Lajost mutatott be, aki ügyvédként dolgozott Losoncon. Tudatosan nyitott irodát a nyelvhatáron lévő városban, s nyíltan vállalta a szlovák nemzeti követeléseket. Az új állam kiépítésében nagy szerepet vállalt, helyismerete nagyon fontos volt a berendezkedésnél. Bazovszkyt a prágai kormány Nógrád megye első főispánjának nevezte ki, de (oly sok szlovákiai társához hasonlóan) nagyon gyorsan bebizonyosodott számára, hogy az új államban a déli területeket és az itteni lakosokat nem tekintik egyenrangú partnernek a cseh vezetők. A politika életből visszatért az ügyvédi irodájába. A magyar időkben (1938-1944) a száz évvel ezelőtti tevékenysége miatt levették az ügyvédek listájáról, de nem bántalmazták. A megkeseredett politikus lányához költözött a Rózsahegy melletti Fenyőháza klimatikus gyógyfürdőbe és ott halt meg. Az előadásból kiválóan kitetszett az egyes szlovák származású szakembereknél fellelhető lelkesedés egy új államért, miközben a gyakorlat azt mutatta, hogy a megvalósításkor a fő cél az állami hivatalok befolyások megszerzése, a magyar politikai elit helyének elfoglalása volt. Ezt a felismerést Srámková észlelte, ha nem is fejtette ki részletesen.
	A másik személyt részletesen bemutató előadó a helyi várostörténész, Gere József volt. A csehek kiverésében igen fontos szerepet játszó Schuch István mozdonyvezető életútja hasonlóan nem csak dicséretekből állt, mint a főispáné. A vasutas családból származó Schuch Léváról került Balassagyarmatra, jelezve ezzel is a két város szoros kapcsolatát. A katonai akció előkészítésében és lebonyolításában aktívan részt vállaló mozdonyvezetőnek - az előadásban felvázolt különböző okok miatt - a MÁV felmondott, így elhagyta a várost. Az 1920-as években Kecskeméten megépített keskenynyomtávú vasúthoz került, s ott dolgozott. Utolsó éveit (a vicinális államosítása után) ismét az Államvasútnál töltötte és onnan ment nyugdíjba. Az utókor nagy szerencséjére Gere József felvette a kapcsolatot a családdal, s ezért tudta pontosan bemutatni egy hős mindennapjait..
	Bár az utolsó előadás látszólag nem kapcsolódott a centenáriumhoz, de a valóságban folytatása a gyarmati eseményeknek. Zeidler Miklós történész, budapesti egyetemi docens bemutatta az 1924-ben Magyarországhoz visszakapcsolt Somoskő és Somoskőújfalu ügyében zajlott vitákat, döntéseket. A békerendszernek nevezett békediktátum tárgyalásai alatt nem volt lehetőség a magyar fél által ismertetett szempontok érvényre jutásának. A nagy nyomásra aláírt béke után megindult határkijelöléseket egy bizottság végezte. Az előadó bemutatta a magyar- csehszlovák határ véglegesítését elvégző csapat tagjait: az angol elnököt, a francia, olasz, csehszlovák, japán és magyar tagot. A hosszú hetekre összezárt bizottságba delegált magyar ezredes személyes érdeme, hogy Somoskő és Somoskőújfalu esetében érdemleges változtatást tudott elérni a határ nyomvonalán. Az elfogulatlan angol elnök dupla szavazata billentette Magyarország javára a mérleg nyelvét e két falu (és a nagy hangsúlyt kapó bányák) esetében. Amennyiben nem volt fegyveres ellenállás, akkor csekély lehetőség adódott a határok megváltoztatására, s ezt mutatta be az előadás.
A sok új elemet felvonultató konferencia kiváló szakmai összegzése volt a jubileumi rendezvénysorozatnak, s az előadások remélhetően nyomtatott formában is elérhetőek lesznek. Írta: Majdán János Szerkesztette és képek: Deák Ottó