"Bármilyen meglepő, a legizgalmasabb utazás mindig a saját városunkba vezet. A városba, ahol évtizedek óta élünk, de amit mégsem ismerünk, mert ha nincsenek jó kérdéseink, a hely nem válaszol. A jó kérdésekért viszont komoly áldozatokat kell hozni, például saját szorongásainkkal is szembe kell nézni. Szabó Andrea erre a veszélyeket rejtő utazásra vállalkozott, amikor évekkel ezelőtt megírta első irodalmi esszéjét a valós Balassagyarmat mögött rejtőző másik városról, ahol az utcák és épületek sokkal beszédesebbek, mint elsőre hinnénk, ahol a lakók valódi titkok tudói, ahol a múlt közös és erős alap."

Bedecs László könyvajánlójának soraival invitálta a Madách Imre Városi Könyvtár az érdeklődőket Szabó Andrea könyvbemutatójára. A könyvet dr. Csongrády Béla újságíró mutatta be.

Az est alaphangját meghatározták a bevezetőben előadott szívhez szóló írások, melyeket Mizera Mariann, Kiss-Mohai Orsolya, valamint Tibay András és Csábi István Madách-díjas előadóművészek tolmácsoltak.

Dr. Csongrády Béla nagy ívű beszédének elején felhívta a figyelmet e bemutató időpontjának különlegességére. Immáron itt van március idusa, mely a nemzeti ünnep mellett a Magyar Sajtó Napja is. Mivel Szabó Andrea is újságíró, így Csongrády Béla kitüntetett alkalomnak veszi ezt a bemutatót. Másrészt kollégák, jó barátok, régen ismeri a családot is, számára ezért is még szebb ünnep ez a mai nap. Aktuálisnak tartotta és idézte Juhász Ferenc gondolatait - melyek az Ünnepi Könyvhét 2008. megnyitó beszédében hangzottak el -, miszerint a könyvben a hit, a hűség, a szeretet, a halál mind-mind benne található. Mindezeken túl, itt és most, Balassagyarmaton és Nógrádban, 2009. márciusában nekünk fontos ez a könyv - mondta Csongrády Béla -, melyben a szerző finom rezdüléseivel szembesít minket e tájhazában történtekkel. A méltató plasztikus hasonlattal élt, miszerint olyan ez a könyv, mint csepp a tengerben, ahol csepp a könyv, a tenger a szerző maga. Felhívta a figyelmet néhány mesterségbeli eszköz kiváló megnyilvánulására, például a szavak közti szünetekre, melyek nagyon is beszédesek lehetnek.

A könyvbemutató rendhagyó módon folytatódott. Dr. Csongrády Béla ismertette Szabó Andrea biográfiáját és röviden méltatta a Balassagyarmaton mindenki által ismert és tisztelt gimnáziumi tanár szülők munkáját. Megemlítésre került Szabó Károly tanár úr Nógrádi panteon című kötete, mely hiánypótló mű volt megjelenésekor, valamint a Tűnődés címmel megjelent versei és műfordításai. (A közelmúltban eltávozott Szabó Károly tanár úrról mi is megemlékeztünk.)

A Magyar Rádióban 2005-ben Gózon Ákos készített interjút Szabó Andrással, Szabó Andrea bátyjával. E riport kérdéseit átvéve kezdődött az izgalmas, párhuzamos interjú.

Mizera Mariann - Kiss-Mohai Orsolya - Tibay András - Csábi István - dr. Csongrády Béla - Szabó Andrea

Cs. B.: Milyen szerepet játszik a hálás és befogadó Balassagyarmat életedben? Te is jártál a nevezetes kirándulásokon, Csesztvén, Szklabonyán és Mohorán? Milyen muníciót kaptál tanár szüleidtől?

Sz. A.: Szüleim 1951-ben kerültek Balassagyarmatra fiatal tanárként Somogyból ill. Vasból. A város befogadta őket. Sok társukkal együtt jelentős szerepet játszottak a város életében. Balassagyarmat irodalmi hagyományairól otthon is szó volt. Ebben a légkörben nőttünk föl. Testvéreimtől jóval fiatalabb vagyok. A velük megtett nagyszerű kerékpár túrákra szívesen emlékszem vissza. Voltunk többek között Csesztvén, Drégelyváron és megyeszerte számos érdekes helyen.

Cs. B.: Hogyan emlékszel vissza tanári éveidre? Hiszel benne, hogy a parázs tűzzé csiholható?

Sz. A.: Mindig van egy-két szempár, amely rezonál. Hiszek benne, hogy lehet tüzet gyújtani, ezért is lettem tanár. Szüleim példája is ezt mutatta nekem. Budapesten és Gyarmaton is tanítottam. Azt tapasztaltam, hogy Budapesten fogékonyabbak a gyerekek. Rendkívül érdekelte őket például, mikor Balassagyarmatról, Nógrádról meséltem nekik.

Cs. B.: Szerinted elvonja a média a gyerekek figyelmét az irodalomtól?

Sz. A.: Meggyőződésem, hogy jól megválogatott művekkel motiválni lehet őket, fel lehet hívni a figyelmüket, fel lehet kelteni az érdeklődésüket. Ha tehetném, modern, XX. századi művekkel kezdeném elsőben az irodalom oktatását. Ezt én már kipróbáltam és nagyon jó eredmény született. Érdekesen kell összeállítani és interpretálni az anyagot és akkor a gyerekek megszeretik az irodalmat.

Cs. B.: Most úgy kérdezlek, mint aki érdekelt vagy tanári és írói oldalról is. Mi a véleményed az irodalmi művek rövidített változatainak kiadásáról?

Sz. A.: Nem tartom jónak. Mindenkinek végig kellene vergődni a műveken, mert csak így lehet a nyelvhasználattal megismerkedni.

Cs. B.: Pályamódosításod során egy másként nehéz pályára kerültél, a megyei sajtóba. Hogyan éled ezt meg?

Sz. A.: Genetikailag két vonulat van a családunkban. Apai nagyapámnak gyönyörű írása volt. Másik nagyapám novellákat írt állomásfőnök létére. Anyu "csak" tanított. Úgy emlékszem rá, hogy állandóan dolgozathegyek vették körül és azokat javította. Apu prózát, verset írt, műfordításokat, tanulmányokat készített. Miután családi okok miatt hazajöttem Gyarmatra tanítani, úgy éreztem szűk nekem a tanári pálya. Az írás kreatív tevékenység. Közéleti ember vagyok. Szeretek beszélgetni, emberekkel ismerkedni. Ez adta a pályamódosítást az újságírás felé.

Cs. B.: Töprengtem írásaid műfaján. Milyen kategóriába is tartoznak? Jegyzet, karcolat, kis esszé? Úgy gondolom, hogy leginkább egyik írásod címe ad legjobb választ a kérdésre: Egy XXI. századi ember töprengései.

Sz. A.: Akkor tudok írni, ha ér valamilyen impulzus. A benyomás alapján jött gondolataimat gyorsan tudom rögzíteni. Például, amikor Géza bácsi - a városban közismert, köztiszteletben álló kéményseprő - sírját a temetőben megtaláltam, eszembe jutottak a mai "szakemberek". A róluk való töprengéseimet formáltam írássá Mesteremberek dicsérete cím alatt.

Cs. B.: Könyved foglalkozik a "nagyokkal" (Madách, Mikszáth, Petőfi, Szabó, Latinovits, Bessenyei...), kihaló szakmák mestereivel, pedagógusokkal, kiemelten a magyartanárokkal. Írsz a "csehkiverésről", Mózes népéről, a palóc búcsúról, a tanító rendekről és a szaléziakról.

Megjelennek írásaidban a fecskék, gólyák, zengő harangok, beszédes utcák, épületek, elhagyott sírok. Nem szereted az "úri huncutságot", a fékevesztett világot (Kétezer éves "úri huncutság"). Megnyugtató számodra a vidéki angol kúriák, parókiák világa. Krúdy Szindbádja szimpatikus: "Én nem ebben a korban szerettem volna élni. Azt mondják, átmeneti kor - de ki akart átmeneti korban élni?" (Rendjét vesztett világ).

Foglalkozol a nyitott határokkal, az elképesztő civilizációs vívmányokkal, a globalizáció hatásaival, az értékválsággal, az individualizmussal, a közömbösség veszélyeivel. Alkalmasint helyettünk is megfogalmazod a szorongásokat. A magunkba mélyedő csend a régi korok csendje.

Nyitott szemmel kell járni egy újságírónak. Szemlélődve élsz, minden érdekel, mindenről van véleményed. Hogyan dől el kívülről, mikor születik egy írás, cikk?

Sz. A.: Mindig kell egy élmény. Egyszer mentem az utcánkban, lehunytam a szememet és az a kor jött vissza, amikor ötéves voltam. Vagy előttem van a hűséges fecskéink példája. Csodálatra méltó, hogy micsoda erő vezeti őket minden évben vissza a mi kapualjunkba.

Cs. B.: Álljon itt néhány idézet annak bizonyítékaként, hogy mondandódat milyen szép, szemléletes stílusban fogalmazod meg:

"A gondolat óriásai vonultatják be az örökkévalóságba szülőföldünket..."(Ünnepségek múltán)

"...az első nagy magyar költő nevét viselő kisváros nem felejti el a gondolat óriásait..." (Valami elindult)

"Száz éve a régi fahíd lábánál kifogott pajtafödélen, egy rúddal kormányozva önmagát, a túloldali nagy rét, a távoli hegyek felé egy kisfiú tutajozott az Ipolyon, szinte a világ felett lebegve, a semmiben úszva...a kisfiú úgy érezte: száraz lábbal jár a tengeren." Szabó Lőrincet idézik szép soraid. (Tutajozás az Ipolyon)

"A vár egy kövét azóta is őrzöm..." Fájdalmas drégelyvári emlék. ("Te nem kapsz képeslapot")

"Valami elindult. Talán az Unió szele..." Jó lenne, ha az élet visszaigazolná gondolataidat. (Valami elindult)

Kiemelném jó címadásaidat. Nagyon kifejezők ezek például: Kisvárosi világítótornyok, Valahol a Voronyezsi hómezőkön, Zengjetek, harangok, Levágott copf masnival, Mint manna az égből, "Globalizált nyomorúság","Modern kannibálok". Az írásaidhoz a cím van előbb meg, vagy maga az írás?

Sz. A.: Van olyan is, hogy a cím van meg előbb. Amikor egyetemre jártam, egy angol verset kellett fordítani. Bennem először a címe szólalt meg.

Cs. B.: Honnan jött a kötet rendkívül találó és kifejező címe Az emlékezés iszapja?

Sz. A.: András bátyám hívta fel a figyelmünket Reményik Zsigmond Ősök és utódok című kötetére, mely így kezdődik: "Az idő úgy hömpölyög el felettünk, akár egy nagy, lusta folyó, lassú kavargással - vastag rétegekben ülepedő iszapot rakva le az emberi lélek szakadozott partjaira: az emlékezést.". Ezt a gondolatot tömörítettem, hiszen én is önmagamat keresem gyökereimben, őseimben. Erről szólnak írásaim.

Cs. B.: Az első kötet a folytatás igéretét is sugallja. Mik a terveid az írás ügyében?

Sz. A.: Várom az ihletet, habár mostanában édesapám halála nagyon sok gondolatot, élményt adott, jót is rosszat is. A kórházban megtapasztalhattam a szeretet, a hozzátartozói ragaszkodás szép példáit. Folytatom az esszék írását. Egy interjúkötet összeállításán is gondolkodom. Újságírói pályám során nagyon sok érdekes emberrel találkoztam és írtam is róluk.

A közönség nagy élvezettel figyelte a párbeszéddé alakult könyvbemutatót. Hozzászólásaikkal megosztották gondolataikat a szerzővel és a hallgatósággal.

Elsőként Kovács Ferenc tanár úr kért szót. Elmondta, hogy aznap, amikor megkapta a dedikált példányt, le sem tette a könyvet, míg ki nem olvasta. Nagyon találónak, plasztikusnak tartotta a címadást. Úgyis, mint földrajztanár elmagyarázta az iszap mibenlétét. A folyó szemszerkezetileg legdurvább hordaléka a kavics, majd a homok, azután jön a legfinomabb hordalék, az iszap, a természet csodája. Egy alkalomhoz illő közmondással mondott köszönetet: "Az ember járva halad, tanítva tanul, írva gondolkodik". Méltó volt a könyvhöz az írótárs méltatása és a művek interpretációja is, mondta Kovács tanár úr. Ibrányi Ferenc, Kovács tanár úrral ellentétben hosszasan olvasta a könyvet. Szerinte mindenkinek lassan és többször el kell olvasni, mert ez egy valóságos kincs. Dr. Szabó Endre arra a gondolatra utalt vissza, amelyet Szabó Andrea, De Amicis A szív című regényéből idézett a Mesteremberek dicsérete című írásában. - Az édesapa így oktatja kisfiát: "aki dolgozik, az nem piszkos - az poros, meszes, vagy amit akarsz, de nem piszkos. A munkától nem lesz piszkos az ember. Sose mondd egy munkából jövő emberre, hogy piszkos. Inkább azt mondd, látszik a ruháján, hogy dolgozott." - Mély benyomást tett rám ez az idézet, pszichiáter vagyok, szeretem az embereket, érdekes ez a megfogalmazás, soha nem fogom elfelejteni, nagyon köszönöm, mondta a főorvos úr. Kunné Kubicza Erzsébet hozzászólásában lokálpatrióta véleményt fogalmazott meg. Szerinte is rendkívül élvezetes a könyv, mert az írásokban mindenki ráismerhet a régi helyekre, emberekre. Nagy Csilla irodalomtörténész véleménye szerint a szerző nagyon pontosan, finoman ír. Városa nagyon hasonlít Szabó Lőrinc "tündérvárosá"-hoz. Komjáthy Jenő Abdera című verse viszont a város másik arcát ábrázolja. Kérdésére, hogy születnek-e erről írások, a szerző igennel válaszolt.

Zárszavában Dr. Csongrády Béla a hozzászólásokat úgy értékelte, hogy érzelmileg, gondolatilag komoly adalékkal szolgáltak. Gratulált a szerzőnek, a Napkút Kiadónak, köszönetet mondott a támogatóknak, a közreműködőknek és a rendezőknek. Búcsúzóul elmondta azt a mélyértelmű versecskét, amit a nagypapa a kis Andrea emlékkönyvébe írt:

"Aludj, álmodj, ébredj is fel, csalódj is, mert csalódni kell - én azonban azt kívánom néked, legyen hosszú álmod, késő ébredésed, kicsi csalódásod...". (Megsárgult levelek között)

Befejezésül meghallgattuk a Zengjetek, harangok és az Emlékezés iszapja című írásokat Tibay András és Csábi István előadásában, majd megkezdődött a dedikálás.

A kötet - amint azt már könyvajánlónkban jeleztük - Budapesten a Libri hálózatban kapható, sőt már Balassagyarmaton a Madách Imre Városi Könyvtárban is beszerezhető.

Közreadta: Nagy Angela