Papócsi Ferenc: Aranymosó - Egy észrevétlen emberélet

Az 1907-ben, Zalában, Szepetneken született, 1991-ben, Győrben elhunyt Papócsi Ferenc önéletrajzi műve magánkiadásban 1988-ban, Győrben jelent meg.

A 715 oldalas, két kötetes visszaemlékezés első részében a szerző áttekinti gyermekéveit, középiskolai majd főiskolai tanulmányainak idejét, amelyet Hatvan, Szécsény, Balassagyarmat, majd Jászberény fémjelez.

Az első kötetben megelevenedik a palóc főváros XX. századi első évtizedeinek számos ismert és karakteres személyisége, természetesen megismerhetjük Papócsi Ferenc szüleit, így édesapját, akiről Réti Zoltán gyerekkorára utaló vallomásaiban oly meleg szívvel emlékezett meg.

Papócsi Ferenc a pályára felkészítő tanulmányait Jászberényben fejezi be, a II. világháború megpróbáltatásait szerencsésen túléli, majd érsekvadkerti tanítói pályakezdés után Balassagyarmatra kerül, ahol évtizedeken keresztül a Bajcsy iskolában tanított ill. szakfelügyelői feladatokat is ellátott. Egyfajta idealisztikus népnevelői elképzelés vezette, a tekintélyelvű oktatást elvetette, a jóra, szépre, a tudományokra való rávezetés érdekében még bizonyos helyi (oktatáspolitikai) kompromisszumokat is vállalt, más nézőpontból, azokra rákényszerült. Rosszul érintette, hogy Ferenc fia 1956 után külföldre távozott, szembesítve az itthon maradottakat elveikkel. A hatvanas évek végétől azonban személyesen is többször láthatta a Svédországba letelepedett testnevelő tanár fiának tökéletes révbe érését, de legalább annyi örömet szereztek számára itthon maradt gyermekei, László fia, aki országszerte elismert állatorvos, agrárszakember lett, aki a Bábolnai Kombinát vezérigazgatói, és a Mezőgazdasági Minisztérium miniszterhelyettesi/államtitkári posztját is ellátta és Ágnes lánya, aki sikeres orvos lett.

Papócsi Ferenc csalódottsággal ír balassagyarmati tanári pályafutásának a városvezetés által történt lezárásáról, vigaszt jelentett számára azonban a Horváth Endre Galériában a tárlatvezetői feladatok ellátása.

Szeretett feleségével 1976-ban elhagyják Balassagyarmatot, Győrbe költöznek, hogy a városban élő Ágnes lánya és családja közelében lehessenek.

Szeretettel ír unokáiról, akik kiváló képességeikkel a nagyszülőket is megörvendeztették.

Az önéletrajzi kötetek számos érdekes adalékot adnak a történelmi fordulatokkal sújtott város ismert és kevésbé ismert személyeiről, a szerző jellemzi a kor pedagógus társadalmának jeleseit és elfeledetteit, megismerhetjük egy olyan pedagógus életszemléletét, aki önkritikusan úgy összegez: egy észrevétlen emberélet.

A Városi Könyvtárban, helyben olvasható, egy példányban megtalálható köteteket - amelyek borítóját Réti Zoltán rajza díszíti - a szerző 1990-ben azzal az ajánlással bocsátotta a "kedves Balassagyarmatomnak", hogy "szeresse, őrizze, terjessze" ezt a könyvet.

Sajnálatos, hogy a könyvek számtalan gépelési hibát, értelemzavaró elírást tartalmaznak, magánkiadása miatt szerkesztése sem történt meg.

De annál is sajnálatosabb, hogy az önéletrajzi kötetek szélesebb nyilvánosságra sohasem kerülhettek, pedig az olvasó tanulságos keresztmetszetet kap a XX. századi vidéki Magyarország életéről, hányattatásáról, hitről, hűségről, csalódásokról, örökös újrakezdésekről.

Így valóban önbeteljesítő a szerző címadása: Egy észrevétlen emberélet.