Párizsi vendég a volt Balassisok baráti összejövetelén
Néha-néha a jelen honlap szerkesztőjének is jut sikerélmény, az élet a kétségeket alkalmanként pozitívan cáfolja, vajh' olvassák-e a megjelenteket, sikerül-e kapcsolatokat, volt ismeretségeket létrehozni, megújítani a nagy virtualitásban.
Terman Béla, az 1957-ben érettségizett Balassis osztályból éppen honlapunkon szörfözve tapasztalta, hogy tanárukról, Nyéki Lajosról nem készült nekrológ, amit azután egy tartalmas anyaggal pótolt. Májusban pedig sikerült kapcsolatfelvétele Nyéki Lajos leányával és özvegyével, Máriával, kérésére örömmel adtam át neki a család elektronikus levélcímét. A modern technika és a szerencse révén pár nappal a levélváltás után, május 28-án este Nyéki Mária már együtt beszélgethetett férje volt tanítványaival az Építészek Ötpacsírta utcai hangulatos éttermében. Mária aznap érkezett Párizsból Ferihegyre, a találkozón pedig már meghatottan hallhatta Argay Gyula felolvasásában azt a levelet, amelyet Nyéki Lajos 1957-ben Párizsból küldött tanítványainak.
Balról-jobbra: Antal József, Dr. Berecz Margit,
A május végi összejövetel azonban nem rendkívüli volt az 1954-57-es Balassis osztály tanulóinak életében, hosszú évek óta rendszeresen találkoznak, évente legalább kétszer, az őszi lesz immáron a huszadik alkalom. Kedves meghívásukra, tiszteletbeli vendégként, Deák Ottó barátommal együtt örömmel vettem részt ezen a különleges találkozón.
A közösségük szemmel láthatóan erős, a találkozókon rendszeresen résztvevők száma is magas, bár volt, akit a történelmi/politikai kényszerűség az Óceánon túlra sodort, sőt négyen örökre eltávoztak közülük, de remélhetőleg bőven lesz még alkalom mindannyiuknak újabb jubileumi találkozási évfordulókat ünnepelniük.
2010. május 28.
Lejegyezte: