Rózsavölgyi
Márk született Balassagyarmaton Rosenthal Marcusként, 1789-ben, meghalt Pesten, 1848. január 23.-án.
Zeneszerző, hegedűművész, a csárdás műzenéjének atyja.
Az
alábbiakban Réti Zoltán írását közöljük, melyet a helyi Rózsavölgyi
Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény honlapjáról vettünk át, Ember
Csaba Igazgató Úr szíves engedélyével:
Balassagyarmaton (Nógrád
megyében) születtem 1789-ben becsületes, de szegény szülőktől…. Így kezdi önéletrajzát
Rózsavölgyi Márk, a klasszikus verbunkos muzsika utolsó nagy reprezentánsa, a Csárdás atyja, az Első Magyar Társas Táncz gyönyörű dallamainak megálmodója, az ezernyolcszázas
évek első felének híres zeneszerzője.
Nyolc
éves korától hegedülni tanul egy helybéli iskolamestertől, tizenkét éves,
amikor otthagyja a szülői házat. Nyitrára, Pozsonyba,
végül Prágába kerül, ahol megtanulja a kalligráfiát. Szépírás-órákat adott, s
az így szerzett pénzen magasabb fokú zenei tanulmányait folytathatta.
1808-ban
már Pesten él, ahol egy nagykereskedőnél könyvelő lett, de rövidesen felfedezik
kiváló zenei képességeit, virtuóz hegedűtudását, s meghívják a Magyar
Színházhoz hegedűsnek, az előadások zenei irányítójának.
1812-ben
az Angyal Bandi bemutatójának plakátján már zeneszerzőként olvashatjuk a nevét.
1813-ban
nagy hangversenykörútra indul, melynek célja Oroszország, a XIX. század
előadóművészeinek az ígéret földje.
El is indultam, de mikor
Bajára, Bács megyébe kerültem, s ott a legnagyobb
sikerrel két hangversenyt adtam, beleszerettem egy ottani nagyon csinos
kislányba, s el is vettem feleségül.
Ezt
olvashatjuk önéletrajzában. A csinos
kislányt Szlovák Henriette-nek hívták, aki igen
magas kort ért el, 104 éves korában halt meg Ószivácon
(ma Stari Sivac, Szerbia).
A
házasságot 1814-ben megkötötték, Baja jónéhány
esztendőre otthont adott Rózsavölgyinek. Híre egyre jobban terjed, Dunántúl
városai, a magyar zenét támogató mecénások jóvoltából megismerhetik műveit és
hegedűvirtuózi képességeit Pécsett, Székesfehérváron, Veszprémben,
Balatonfüreden. Sikeres hangversenyei révén, meg a bajai támogatók segítségével
anyagilag megerősödött. Megelégedetten és boldogan élt Baján.
Ám
olvassuk tovább az önéletrajzot:
A mai napig ebből a
házasságból egy kislány és két fiú született. Szeretett feleségemmel alig hat
esztendeje éltem boldogan és megelégedetten Baján, amikor 1819. április utóján
éjjel a tűzvészben minden vagyonomat elvesztettem, 11-től 1-ig ugyanis 375 ház
égett le.
Ismét
hangversenykörutak következtek, majd a sikerek hatására a temesvári színház
szerződtette. Itt töltött két évet. 1821-ben ismét Bajára költözött, ahol zene-
és szépírás órákat adott, s Baja városának zeneigazgatója lett.
1822-ben
született Gyula fia, a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó cég későbbi alapítója.
Az 1850-ben létrejött cég nagy szolgálatot tett a magyar zenei életnek Erkel,
Liszt, Mosonyi, Volkmann,
majd később Bartók, Kodály, Lajtha, Dohnányi, Weiner és számtalan más
zeneszerző műveinek kiadásával, terjesztésével itthon és szerte az egész
világon.
Gyula
sajnos korai halála miatt csak 11 éven át vezethette a
céget. A másik fiú, Lipót Ószivácon (Stari Sivac, Szerbia) orvos volt,
1904-ben, 86 éves korában halt meg. Babetta nagyon
fiatalon hunyt el.
Hogy
a család 1821-ben ismét Baján lakott, bizonyítja egy levél, melyet a zeneszerző
Balassagyarmatra írt a rokonaihoz 1821. október 21-én.
Vannak
olyan feltevések, melyek szerint Rózsavölgyi Márk apja, Mordhele
Rosenthal egy ideig a bonyhádi klezmerek
(zsidó zenekar) vezetője lett volna.
Ez
a feltételezés nem bizonyítható írásos dokumentummal, de az sem, hogy a Rosenthal család az Alföldről került volna
Balassagyarmatra.
1824-ben
Rózsavölgyi kapcsolatba került a Veszprémvármegyei
Zenetársasággal. E társaság azzal a céllal alakult, hogy összegyűjtse és a
Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből c. sorozatban
nyomtatásban is közkinccsé tegye a magyar nemzeti muzsika értékeit. A tizenöt
fogásban közölt Magyar Nóták nem a mai értelemben vett "magyar
nóták". 1800 tájának énekelt magyar műveit magyar áriának hangszeres táncdarabjait, verbunkos zenéjét magyar nótának nevezték. A sorozatot a
veszprémi székeskáptalani kitűnő muzsikus, Ruzitska Ignác gondozta. Nem tévesztendő össze Ruzitska Györggyel (a kolozsvári konzervatórium
igazgatójával) és Ruzitska Józseffel (a Béla futása
c. opera szerzőjével). A 136 magyar táncot tartalmazó füzetben (fogásban) Rózsavölgyinek 18 műve látott
napvilágot. Talán ezzel magyarázható, hogy Rózsavölgyit sokan veszprémi
származásúnak vélték. A Pallas Nagy Lexikon is
Veszprémbe helyezi születését.
A
magyar zenetörténet szempontjából nézve a Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből c.
sorozat igen jelentős. Veszprém megye különösen alkalmas volt ilyen nagyszabású
mozgalom életrehívására. A megyében népszerű volt a
magyar muzsika, de a kor nemzetközi művészi muzsikája is. A megyei uraknak volt
pénzük a mozgalom támogatására, de mindenekelőtt szellemi igényük is a magyar
muzsika megörökítésére.
Rózsavölgyi
és a Veszprémvármegyei Zenetársaság kapcsolata a független
polgári muzsikus-típus magyarországi kialakulásának történetéhez ad értékes
dokumentumot. Rózsavölgyi egyike a Veszprémvármegyei
Nóták első olyan munkatársainak, akik hangversenyeik és kompozícióik
bevételeiből éltek, anélkül, hogy állandó alkalmazásban álltak volna, anélkül,
hogy főúri mecénást tudhattak volna hátuk mögött.
1824.
június 4-én mutatkozott be Rózsavölgyi a Veszprémvármegyei
Zenetársaságnak, de őt eddig Rosenthalnak hívták. A
tiszteletére rendezett hangverseny és lakoma végén, nagy lelkesedés közepette
ekkor nevezi őt el a Zenetársaság Sebestyén Gábor javaslatára Rózsavölgyire. A
bemutatkozásról készült jegyzőkönyvben már Rózsavölgyi név szerepelt. Ez a
névmagyarosítás sok öröm és nem kevés gond forrása lett életében.
Baja városa 1826-ban kiállított egy nagyon szép
bizonyítványt Rózsavölgyi munkásságáról, mely azt bizonyítja, hogy nagyon
megbecsülték. Mégis az országos hírnév, a nagyobb művészi ambíciók
kielégítése arra ösztönözte, hogy Pestre költözzék. Ehhez nyilván kapott
Pestről is bátorítást, a pesti sajtó tüstént pártfogásába vette. A Pesten egyre
erősödő nemzeti kultúra iránti igény mágneses erővel vonzza a költészet és
irodalom, színjátszás, a képzőművészet, a muzsika és a tánc jeles művelőit és
mestereit. Rózsavölgyi is enged e vonzásnak és
családostól Pestre költözik. 1833. június 20-án a Honművész így üdvözli:
Rózsavölgyi
Márk úr a magyar Árion, s Bácskának volt Orpheusa,
elhagyván Bács vármegyében helyezett több esztendei
lakhelyét, Pestre költözött által. Ezen igéző muzsikai tehetségű hangászunk 's
felséges magyar nóták szerzője, bájoló hegedűjén szinte 25 év előtt ismerteté meg magát a pesti közönség előtt.. Reméljük, hogy Pestre jövén
lakni, kellemes újabb munkáival lependi meg az őtet hallani vágyókat.
Ekkor
már Ruzitska Ignác halott, az elődök is elmentek: Lavotta (1820), Csermák (1822), Bihari (1827). A klasszikus
verbunkos mesterei kidőltek a sorból, egy korszak véget ért. Rózsavölgyi
életének legtermékenyebb évei ezután következnek, egy évtizeden keresztül ő az
ország leghíresebb, legnépszerűbb hegedűvirtuóz-zeneszerzője.
A
korabeli sajtó ismeretében azt gondolhatnánk, hogy a pesti letelepedés simán
ment. Hiszen híveinek szemében ő volt a nemzeti függetlenségi törekvések zenei
szimbóluma. A hivatal, a bürokrácia gépezete azonban Rózsavölgyiben nem a nagy
magyar muzsikust látta, hanem a jött-ment idegent. Rózsavölgyi nevének
használatát eltiltják, s 1833. november 30-án Pest városából kitiltják. Mivel egyik helyről a másikra menve
hegedűjátékával tartotta fenn magát, és sem saját vagyonnal, sem bevett
foglalkozással nem bír, ennek következtében bizonyára a város terhére lesz;... így azonnal ki kell utasítani.
Mindezek ellenére Rózsavölgyi élete végéig Pesten lakott, s a Rózsavölgyi nevet
is tovább használta. Megelégelte a megaláztatásokat, újabb kérelmeket nem adott
be. Hogy ezt megtehette, azzal lehet magyarázni, hogy egyre több pártolója
akadt a városi tanács testületében, akik ezt a kérdést nem bolygatták. Élete
vége felé mind a letelepedéshez, mind a névváltoztatáshoz a hivatalos
engedélyeket megkapta, de már akkor nem sokat törődött ilyen ügyekkel.
Hiába
az intrika, a közvélemény benne látja a magyar zene, a magyar tánc éltetőjét.
Ereje teljében volt, nem véletlen, hogy a verbunkostól a csárdásig vivő
stiláris fejlődés épp az ő nevével függött össze. A nemzeti öntudat harcol a
magyar színpad megteremtéséért, sokan a magyar tánc felé igyekeznek a
közfigyelmet terelni. Nemzeti ügy lett abból, hogy a báltermekbe bekerüljön a
magyar tánc. Strauss, Lanner
parancsolnak lábainkkal... - panaszkodik a
Rajzolatok pozsonyi tudósítója - mi csak
vonó s szeszély által kormányzott bábok vagyunk.
Rózsavölgyi
járja az országot. 1834-ben Nagyváradon találkozik Ábrányi Kornéllal, 1835-ben Pozsonyban az országgyűlési közönség előtt játszik,
közben átrándul Bécsbe, ahol az udvari dalszínházban két ízben is
szerepelhetett. Nagy jelentősége van az 1835-ben megjelent Rózsavölgyi lassu csárdás-ának. A csárdás, mint zenei műfaj,
nyomtatott kottalapon ezidőtájt jelenik meg először.
A verbunkos friss részei kibővülnek, majd önállóvá válnak. Szabolcsi Bence
szerint:
Rózsavölgyi igaz
történeti jelentősége formaösztönében s formáló művészetében áll. E művészi
kézség révén verhet hidat Rózsavölgyi, a tánckomponista a negyvenes évek
tánczenéjétől a hatvanas évek magyar műzenéjéhez.
Major Ervin a
Zenei Lexikonban így ír róla:
...széles
mívelésű dallamvonalai, finom és ízléses
harmonizálása révén messze felülemelkednek a 19. sz. 30-40-es éveinek átlagos
magyar korstílusán.
1835-ben
Frankenburg Adolf ír egri szerepléséről a
Honművészben, majd arról olvashatunk, hogy Rózsavölgyi legújabb műveit Nógrád
megye főispánjának és hitvesének ajánlja. 1836-ban, a megyei tisztújító
közgyűlésre Emlékhangok Magyar nemzeti nótákban címmel küldi szerzeményét a
Tekintetes Nemes Nógrád Vármegye T.T. Karainak és Rendeinek mély tisztelettel. Nógrád megyét országos sikerei
közepette sem felejti el. Egy nagyon finoman formált vonósnégyesének a címe:
Nógrádi emlék. De van Emlék Nógrádra c. műve is. Az idősebb korában
vonósnégyesre feldolgozott művei főleg az első hegedűstől igényelnek komoly
felkészültséget. 1836-ban ismét Nagyváradon járt, majd Kolozsvár, Debrecen
következett. Itt több hangversenyt adott, többek között vezényelte a cath. egyház hangászkarát, V. Ferdinánd
születésnapján, április 19-én. Novemberben Kassán találjuk, 1837. januárjában
az eperjesi evangélikus kollégium kebelén belül működő nyelvművelő társaság
hangversenyén lépett fel. Itt ismerkedett meg Vahot
Imrével, aki később Petőfivel együtt sokszor megvédte Rózsavölgyit.
1837. augusztus 22-én nyílt meg a Pesti Magyar
Színház. Nemzeti öröm hangok a pesti
magyar színház megnyitásának emlékére c. művét ekkor mutatják be. A
műsorban szerepelt egy tánc is, melynek zenéjét szintén Rózsavölgyi szerezte.
Egyben ő volt a zenekar koncertmestere. Nem sokáig, mert 1838. januárjában
Erkel átvette a zenekar irányítását és már február 11-én Rózsavölgyinek
felmondott. Pontosan nem lehet tudni az okot, a fiatal, erőskezű dirigens (28
éves) és az ötvenedik életévéhez közeledő hegedűs nem tudott együtt dolgozni.
Bár Erkel eljárását többen helytelenítették (Bónis
Ferenc), Rózsavölgyi ismét hangversenyezési körutakat tesz.
Úgy látszik, harag nélkül távozott a zenekarból,
mert később egy művet (Halljuk) írt Erkel tiszteletére, amit a címzett a Pesti
Divatlap hasábjain meg is köszönt Rózsavölgyinek. - Volt még találkozása
Rózsavölgyinek a Pesti Magyar Színházzal. 1839-ben egyetlen daljátékát, a
Visegrádi kincskeresőket bemutatták, teljes kudarccal. Ennek több oka volt,
közrejátszott a szöveg meglehetősen primitív volta is. Kétségtelen, hogy a
daljáték nem tartozik Rózsavölgyi sikeres művei közé, bár két magyaros részlete
már Erkel útját készítette elő. 1839-ben Pápán hangversenyezett, Cseresznyés
doktor ekkor mentette meg a szemét, de tökéletes látását nem nyerte már vissza.
Másik pápai esemény, hogy a pápai casino
tiszteletbeli tagjává választotta. Közben a báli híradásokban egyre
szenvedélyesebbé válik a sajtó hangja a magyar tánc védelmében. A magyar
társastáncért folytatott küzdelem egyik megnyilvánulása a magyar társadalom
függetlenségre irányuló politikai törekvéseinek. A magyar tánccal szembeni
ellenállást az u.n. szabályozott magyar töri meg, lehetővé téve ezzel a csárdás térhódítását. (Szentpál Olga). Az a szabályozott magyar, mely szinte egycsapásra eldöntötte a küzdelmet, Szőllősi
Szabó Lajos koreográfiájára és Rózsavölgyi Márk zenéjére készült Első magyar
társastánc. 1842. január 8-án a regélő Pesti Divatlap arról számol be, hogy
táncmulatság soha nem aratott akkora sikert, mint az országházban bemutatott
Első magyar társastánc. A társastánc Rózsavölgyi zenéje nélkül aligha aratott
volna ilyen sikert.
Tervszerű hangnemi
felépítése, a kezdet és befejezés azonossága, s vele a szerzemény zárt egysége
ezt a ciklust avatja Rózsavölgyi legérettebb formavívmányává (Szabolcsi).
Ennél
nagyobb társadalmi megbecsülést aligha kapott addig alacsony sorból
feltörekedett muzsikus Magyarhonban. 1844-ben egy Rózsavölgyit ért támadással
szemben Petőfi Sándor ír cikket a zeneszerző védelmében. A cikk a Pesti
Divatlapban jelenik meg, melynek szerkesztője Vahot
Imre. Vahot visszaemlékezésében arról ír, hogy
Petőfinek legkedvesebb zeneszerzője a társaságuk kedves Márkus bácsija.
Megdöbbentő,
hogy amikor Rózsavölgyi szerzeményeinek száma egyre szaporodik, műveire a
magyar táncművészek hazánkban és külföldön nagy sikerrel táncolnak, az öregedő
zeneszerzőnek anyagi helyzete aggasztóvá válik. 1844.
december 1-én jelenik meg Vahot
Imre tollából Rózsavölgyi Márk életrajza Barabás Miklós Rózsavölgyit ábrázoló
kőrajzával. A cikk végén Vahot megrázó szavakkal
hívja fel a közfigyelmet Rózsavölgyi sötét anyagi helyzetére. 1845. február
25-én Rózsavölgyi Márk búcsúhangversenye volt a Nemzeti Színházban. Egészsége
hanyatlik, de kénytelen tovább hangversenyezni. Olvashatunk arról, hogy Egerben
a kispapok milyen nyájassággal fogadták. Sorra jelennek meg a tudósítások
zeneszerzői tevékenységéről is. Dallamait Liszt Ferenc is felhasználta több
rapszódiájában (I., II., VI., XII., XIII.). 1846.
októberében ismét elhagyta Pestet. Baján rosszul lett. Ágynak esett, betegsége
alatt csupán néhány tisztelője támogatta. 1848. január 23-án szíve megszűnt
dobogni. Szinte minden folyóirat megrendülten búcsúzik az öreg muzsikustól. A
Jókai Mór által szerkesztett Életképek így ír:
Rózsavölgyi meghalt!
Édes bús szelleme, örökszépségű dalai szívvelbeszélő
hangjaiban élni fog. E szép dalokért neki a haza eddig semmit nem adott; most
már legalább nyugodni fog, jutalmúl - a' miért fáradott.
1848.
február 20-án jelent meg Petőfi költeménye az Életképekben Rózsavölgyi halálára
címmel. Ezzel a híres költeménnyel búcsúzott el Petőfi Sándor öreg barátjától,
Rózsavölgyi Márktól
Réti Zoltán Rózsavölgyiről írott
könyvéről rövid ismertető és Petőfi Sándornak, a zeneszerzőről szóló verse könyvajánlónkban olvasható.