|
|||
KÁRPÁTALJA
ÜZENETE ZICHERMAN
SÁNDOR KIÁLLÍTÁSA |
|||
Balassagyarmaton, a Magyar Nemzeti Múzeum
Palóc Múzeumában Zicherman Sándor olajfestményei,
grafikái és érmei tekinthetők meg 2018. április 3-ig. |
|||
Zicherman
Sándor (Ungvár, 1935)
kárpátaljai zsidó, valamint erdélyi magyar nemesi család gyermeke.
Nemzetközileg elismert festő-, szobrász-, éremművész és grafikus. Tagja
az Orosz Művészek Szövetségének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek
Szövetsége Érem Szakosztályának, valamint a FIDEM-nek
(Nemzetközi Éremművészeti Szövetség). |
|||
|
|||
|
|||
|
|||
Lengyel Ágnes igazgató köszöntője |
|||
|
|||
A
kiállítás megnyitóján, 2018. február 21-én, Lengyel Ágnes, az MNM Palóc Múzeumának
igazgatója köszöntötte a művészt, a közreműködőket és az érdeklődőket. Csábi István Madách-díjas előadóművész Zicherman Sándor kedvenc költeményét (Ady
Endre: Góg és
Magóg fia vagyok én) adta elő. |
|||
|
|||
Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput,
falat S mégis megkérdem
tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok
alatt? Verecke híres útján
jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal
rivall, Szabad-e Dévénynél
betörnöm Új időknek új dalaival? Fülembe forró ólmot
öntsetek, Legyek az új, az énekes
Vazul, Ne halljam az élet új
dalait, Tiporjatok reám durván,
gazul. De addig sírva, kínban,
mit se várva Mégiscsak száll új
szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor
Pusztaszer, Mégis győztes, mégis új
és magyar. |
Két csokor (1986) |
||
|
|||
|
|||
|
Csábi István |
Lovas Ilona |
|
|
|||
|
|||
Lovas Ilona, a Panoráma Világklub Nógrád Megyei
Társklub elnöke nyitotta meg a kiállítást és ajánlotta a műveket a közönség
figyelmébe. |
|||
|
|||
"Zicherman Sándorral
néhány évvel ezelőtt Beregszászon ismerkedtem meg. Egy konferenciát
szerveztünk a kis zsinagógában, azon vett részt ő is. Félrehúzódva ült és
figyelt. A magam kotnyeles módján megszólítottam, és persze beszélgetni
kezdtünk. Meglehetősen szkeptikusan szólt konferenciánk lehetséges
eredményéről. (Zárójelben, az eredmény természetesen nem maradt el.) Aztán
folytattuk a beszélgetést a Konzulátuson, majd a következő években
kiállításokat szerveztem több kárpátaljai városban a művei bemutatására. Ezek
újabb alkalmat adtak a találkozásra. Órákat beszélgettünk, helyesebben mondva
ő beszélt, én általában hallgattam. Mert ahogy ő mindig mondja: ha nem fest,
akkor egyszerűen nem tudja befogni a száját, ül és mesél.
Egy gazdag, rendkívül tevékeny életutat ismertem meg az évek alatt.
Nem hiszem, hogy bármikor is unatkozott volna, de azt sem, hogy fölösleges
dolgokra pazarolta volna az idejét. Célja volt mindig, a siker érdekében
keményen és sokat dolgozott.
Ifjú korában eredményes sportoló volt. Egy sérülés miatt azonban
kénytelen volt lemondani a birkózásról.
22 évesen vett részt először kiállításon. 23 évesen Lembergbe került,
ahol az Iparművészeti Főiskola monumentális festészeti szakán tanult. Egy
évvel később átiratkozott a szentpétervári "Muchina"
Iparművészeti Főiskola monumentális festészeti szakára.
1964-ben a főiskola elvégzése után az Urálba, Perm városába utazott, a
Képzőművészeti Alap megbízásából állami megrendeléseken dolgozott, mint monumentalista szakember. Több freskót, mozaikot, sgrafittót és kerámia domborművet, valamint nagyméretű
gobelint készített megrendelésre. Több, építészettel kapcsolatos munkán kívül
sokat dolgozott a televíziónak és a színháznak is. 1975-ben
lett a Szovjet Képzőművészek Szövetségében rendes tag.
Több, szovjetunióbeli nagyvárosban dolgozott, 1972-ben Togliatti város
vezetősége meghívta, hogy szervezze meg az akkor már 750 000 lakosú
nagyváros kulturális életét. Ottléte alatt megalakította a Képzőművészeti
Alapot, majd a Képzőművészek Szövetségét. Kezdeményezésére a város 12
nagyméretű műtermet építtetett, valamint az ő közreműködésével alakult meg a
város művészeti múzeuma és egy nyolcosztályos (ezzel akkor egyedülálló)
művészeti szakközépiskola is. A diákok ebben az iskolában rajzot,
festészetet, szobrászatot, grafikát, dekoratív kompozíciót, kompozíciót,
kerámiát, éremművészetet, gobelinszövést, fafaragást, és művész-fotót,
színjátszást, táncot, zenét tanultak. Közben további monumentális munkákat
készített Moszkvában, Elistában, Togliattiban,
Izsevszkben. 1987-ben megszervezte az I. Orosz Kőfaragó Szobrász Szimpóziumot
Togliattiban, tíz szobrász részvételével (Moszkvából, Leningrádból), melynek
eredményeképpen a város kapott ajándékba tíz nagy méretű gránitszobrot. Élete
fő művének tekinti a Togliattiban elvégzett munkát.
Rendkívül sokoldalú művész: festmények, grafikák, érmek, szobrok,
gobelinek és kerámiák dicsérik művészetét. Mozaikjai, sgraffitói
és köztéri emlékművei ma is több orosz városban megtalálhatók.
1989-ben családjával visszatelepült Magyarországra, azóta Budapesten
él és alkot. Több mint hatvan önálló és kollektív kiállításon szerepelt
Budapesten, vidéken, valamint több európai országban, mint például
Németországban, Franciaországban, Dániában, Belgiumban, Oroszországban,
Ausztriában, Portugáliában, Romániában, az Amerikai Egyesült Államokban,
Ukrajnában. Felsorolni hosszú lenne a közgyűjteményeket, ahol fellelhetők a
művei. Csak néhány hely: szentpétervári Ermitázs, szamarai Képzőművészeti
Múzeum, szamarai Színházi Múzeum, Togliatti Városi Képzőművészeti Múzeum,
Kárpátaljai Boksai József Képzőművészeti Múzeum, lembergi Vallástörténeti
Múzeum, wroclawi Éremművészeti Múzeum, budapesti
Petőfi Irodalmi Múzeum, budapesti Hadtörténeti Múzeum.
Művei megtalálhatók számos európai ország, valamint Kanada, Japán,
Dél-Afrika és az Amerikai Egyesült Államok több magángyűjteményében is.
Számos kitüntetésben részesült.
Sokfelé járt, dolgozott, alkotott Sándor, sokféle embert ismert meg,
sokszor kellett új helyzetben feltalálni magát, és helytállni. Nyilván voltak
a pályáján buktatók. Magyarként neki mindent nagyon jól kellett csinálni ahhoz, hogy sikeres legyen. Ezzel a nagy
akarattal megszerzett tudása magabiztossá tette. Így válhatott elismert
művésszé a kis város, Beregszász szülötte. Nagyon örülök, hogy most
Balassagyarmaton is bemutathatja műveit. A balassagyarmatiak láthatják a
kárpátaljai tájat, a volt Szovjetunió és a most is hatalmas Oroszország
néhány szemet gyönyörködtető helyét. A szemlélő annak a gazdag életútnak az
illusztrációját láthatja, amit kicsit talán sikerült az előzőekben
bemutatnom.
Erőt, egészséget kívánok Zicherman Sándornak
további munkájához!" |
|||
|
|||
|
|||
|
|||
Ember Péter Trió |
|||
|
|||
A megnyitón közreműködött
az Ember Péter Trió jazz formáció
és Rédey Renáta (ének). |
|||
|
|||
Zicherman
Sándor és Majdán Béla |
|||
|
|||
A
balassagyarmatiak már találkoztak a művésszel a Kertész István Alapítvány jubileumi rendezvényén, a Palócföldi
Zsidó-Keresztény Szabadegyetem
legutóbbi szemináriumán, ahol Zicherman Sándorral
Majdán Béla művelődéstörténész
beszélgetett. Ott született meg a kiállítás gondolata. Majdán
Béla felidézte a művésszel
folytatott beszélgetést. Életútjának újabb, érdekes epizódjait osztotta meg a
hallgatósággal Zicherman Sándor. |
|||
|
|||
A művész az Ipoly TV-nek nyilatkozott |
|||
|
|||
Apám (1957), István fiam (2000),
Önarckép (1973) |
|||
|
|||
Orosz templom (1991), Itt a tél (2006) |
|||
|
|||
Holló (1999), Cím nélkül (1999), Kakas
(1997) |
|||
|
|||
Zaya
Pandita (2002), Dózsa György (1964), Masaccio (2000) |
|||
|
|||
Gitáros (2000) Dekoratív kompozíciók (2001) |
|||
|
|||
Kék mozgás vörös térben (1992) |
|||
|
|||
Köszönjük a művésznek, hogy
engedélyezte alkotásai reprodukcióinak felhasználását illusztrációként. |
|||
A
rendezvényt támogatta Balassagyarmat Város Önkormányzata és a Magyarországi
Zsidó Örökség Közalapítvány. |
|||
Nagy
Angela 2018.
március |
|||