Csikász István

Madách-díjas költő, előadóművész

Csikász István 1933. június 13-án született a Zala megyei Kehida községben.

Keszthelyen érettségizett 1952-ben, majd az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, ahol kiváló mesterek, Borsos Miklós, Vén Emil és Domanovszky Endre ismertetik meg a szakma rejtelmeivel a művészetek irány már akkor fogékony fiatalembert.

Diákévei során a művészeti ágak mind szélesebb körének megismerésére törekedett.

A képzőművészetek mellett a Básti Lajos vezett színi magániskola hallgatójaként hangképzést, versmondást és színi mesterséget tanult, s ezzel egyidőben Asehr Oszkár színházi társulatához, mint segédszínész szerződött.

Múzeumi restaurátori végzettséget szerezve a Palóc Múzeum munkatársa lett 1958-ban. Ettől a naptól kezdve élete összeforrott a város életével. Bekapcsolódott Balassagyarmat és Nógrád megye kulturális életébe, s azonnal a sok évtizedes hagyományokkal rendelkező amatőr színjátszás megújításába fog. Több lelkes társával együtt megalakítják a Madách Imre Irodalmi Színpadot, létrehozza a középiskolásokból álló Szabó Lőrinc Irodalmi Színpadot, "Pitypang" elnevezéssel gyermekszínházat is működtet, majd nem sokkal később a volt tanítványok kezdeményezésére létrehozza az EX LIBRIS együttest.

A Színművészeti Főiskolán "A" kategóriás rendezői működési engedélyt szerez, s ekkotról az általa vezetett amatőr színjátszó csoportban, mint rendező és művészeti vezető tevékenykedik. Emlékezetes előadások, elismerések, szakmai díjak fémjelzik ezt az időszakot.

1974 júniusától megbízták a Családi Ünnepeket Rendező Iroda vezetésével. A város összes politikai, hazafias és nemzeti ünnepeinek az állandó rendezője, szervezője és közreműködője. Balassagyarmaton szinte nincs család, kikkel Csikász István valamilyen családi esemény miatt ne került volna kapcsolatba.

1982-ben alapítja meg a napjainkban is működő VARIETAS Pódium Színházat. Csikász Istvány kis színi együttesével missziós munkát végzett Szlovákia magyarlakta területein is. A magyar nyelv és kultúra követeként, Komáromtól-Királyhelmecig a legkisebb községben is tartott előadásokat.

Színpadi munkájával szervesen kapcsolódott össze párhuzamos tevékenysége az irodalom és a költészet. Megyénkben 1958-tól publikált, a Palócföld folyóirat alapító tagja. 1991-ben jelent meg első önálló verseskötete, "VALLATÁS" címmel. 1998-ban pedig a Költészet Napjára "LEVELEK BÁLINT ÚRHOZ" című kötete országos feltűnést keltve elnyerte a Jobbágy Károly Alapítvány támogatását is. Egyéni hangvételű, humanista versei mély hazaszeretetről tanúskodnak.

És még van egy terület, amelyről eddig nem esett szó, s ez a képzőművészet. Számtalan kiállítása, s önálló tárlata volt országon belül, de határainkon túl is. Képzőművészeti munkája elismeréseként 1992-ben megkapta a Horváth Endre díjat.

Tevékenységéről művészi körökben így vélekednek: "amit nem volt képes megrajzolni, megfesteni, azt megírta, amit nem tudott megírni, azt megrendezte, elmondta, amit nem tudott színpadra vinni látványban, képben teremtette meg."

1998-ban városunk PRO URBE díjjal tüntett ki, és 2000 januárjában - úgy érezzük, hogy méltánytalanul későn - megkapta a Madách-díjat, és ugyanebben az esztendőben teljesült régi vágya: a Magyar Írók Szövetsége tagjai közé választotta. Balassagyarmat társadalmi, kulturális és művészeti életében végzett színvonalas tevékenységének elismeréseként a város, 2000-ben a Civitas Fortissima ünnepen a Balassagyarmat Díszpolgára kitűntető címet adományozta számára.