Balassagyarmaton is bemutatták a Túrmezei Erzsébet emlékkönyvet

2012. november 22.

100 éve, 1912-ben született Túrmezei Erzsébet diakonissza nővér, költő, az Úr szolgálólánya.

Ancilla Domini, vagyis az Úr szolgálólánya, ezt a címet tartalmazza az a könyv, amelyet a balassagyarmati Helytörténeti Gyűjteményben mutatott be Radosné Lengyel Anna, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője, az egyház országosfelügyelő-helyettese és Kőháti Dorottya, az Evangélikus Egyház lelkésze, újságíró, a könyv szerkesztője.

Túrmezei Erzsébet szolgálata, élete Balassagyarmathoz erősen kötődik, az egyházi rendek feloszlatása után 1951-ben került a városba, 25 év szolgálat után azonban azt elhagyni kényszerült. Balassagyarmat a rendszerváltozást követően, 1996-ban díszpolgári címmel tüntette ki.

Először, a költő Túrmezei Erzsébet műveivel ismerkedhettünk meg Csábi István szokásosan

ihletett tolmácsolásában, a zenei kiegészítést hozzá gitárjátékával Fogarasi Béla nyújtotta, majd a későbbiekben Hrubiák Laura, a Szent Imre Keresztény Gimnázium tanulója mondott el egy Túrmezei Erzsébet verset.

Lengyel Anna - maga is balassagyarmati, a város Pro Urbe díjasa -, az emlékkönyv összeállításának kezdeményezője emlékezett meg Túrmezei Erzsébetről, arról az életútról, amelynek minden pillanata a szolgálatról, Istenhitről, szeretetről, az egyház szolgálatáról szólt.

De megemlékezett saját gyarmati gyermekkoráról is, arról hogy hajdanán a Csillagház oldalában szánkózott, az akkor még Kapás utcai szülői házról, a balassagyarmatiságról, amely mindig is érdeklődést, kulturális sokszínűséget jelentett, a mai érdeklődés azt mutatja, azért létezik még balassagyarmatiság.

Számomra - vallotta Lengyel Anna -, az evangélikus közösség volt az oázis, mert tudjuk minden sivatagban van oázis. Gyermekként nem tudtam, hogy Túrmezei Erzsébet nem végezhetett volna büntetlenül egyházi munkát, de őt nem érdekelték az esetleges szankciók, tette a dolgát, írt, tanított, nevelt, felnőttet, gyereket, prédikált a templomban, pedig ez neki tilos volt.

Erzsébet testvér vezette a balassagyarmati szeretetotthont is, látogatta a betegeket a kórházban, a családokat otthonukban. Számára töretlen hite adta az erőt.

Már rádióriporterként készíthettem vele interjút, ekkor beszélt 1956-ról, a megcsillant szabadságról és a november 4-e utáni véres megtorlásról.

Verseit kézzel sokszorosították, ezek akkortájt még egyházi kiadásban sem jelenhettek meg. Talán féltek a soraitól.

Versei egyházi versek, egy felelősen gondolkozó ember, egy mélyen hívó diakonissza művei ezek. - mondta Lengyel Anna.

Kőháti Dorottya, a könyv szerkesztője emlékezett a könyv, a különböző fejezetek összeállításának szakaszaira.

Elmondta, milyen örömtelien sok dokumentumot, fényképet kaptak Túrmezei Erzsébet életútjának állomáshelyeiről, így Balassagyarmatról is. Számos interjút, visszaemlékezést készíthettek az őt ismerőkkel, amelyek a könyvben mind megtalálhatók. Külön kiemelte Túrmezei Erzsébet kiterjedt levelezését, levelei sohasem formálisak voltak, részletesen, mindenre kiterjedően írt, a megtörtént kisebb-nagyobb jelentőségű eseményekre pedig pontosan, évekre visszamenőleg is emlékezett.

Felsorolta a könyv összeállítását segítő balassagyarmatiak neveit, így Nagy Angeláét is, aki írásokkal, fotókkal járult hozzá a szerkesztő munkájához.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a szerkesztője lehettem a könyvnek - zárta beszédét Kőháti Dorottya.

2012. november

Összeállította, fotók: Nagy László