|
Végső búcsú Réti Zoltántól 2018.
február 17.
fotó:
Nagy László Családtagjai, rokonai, barátai,
tanítványai, tisztelői vettek végső búcsút a balassagyarmati temetőben Réti
Zoltántól, aki életének 94. évében 2018. február 12-én hunyt el. Reneszánsz
művész – joggal nevezték így búcsúztatói, de kollégái,
tanítványai is tisztelettel tekinthettek rá, hiszen a zene, a képzőművészet,
zeneirodalom, zenetudomány terén egyaránt maradandót alkotott. Diákok
ezreinek pedig, akiket a gazdag tanári életpálya évei során az ének, zene, a
művészetek elméleti, gyakorlati rejtelmei vezetett be, mindörökre Zoli bácsi
marad. Egykori tanítványként, ma is úgy tekintek rá, akinek a respekt kivívásához nem kellett sokat tennie, lényéből
sugárzó szeretet kemény fegyelmezettséggel, következetességgel párosult, ezt
gyorsan megértette, megérezte felnőtt, diák. A hosszú életpálya, úgy tűnik
csak sikereket, elismeréseket jelentettek számára, hiszen Nógrád megye,
Balassagyarmat, Nagyoroszi, Érsekvadkert, Kétbodony, Patvarc díszpolgári
címei, Madách-díj és számos állami kitüntetés kísérték életútját. Pedig sem
gyerekkora, sem a világháború végi évek nem voltak könnyűek számára, az 1945
utáni idők nehézségeit, pedig csak a zene, művészetek szeretete, sikeres
művelése oldhatták fel. Megtiszteltetés volt hogy
életéről, világlátásáról 2009-ben egy hosszabb interjú révén beszélhettem Vele, amely a Portrék Balassagyarmaton innen és túl
c. kötetben
2013-ban jelent meg. *
fotó:
Sümegi Tamás, forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Balassagyarmat A gyászszertartáson Réti
Zoltánra, Zoli bácsira először Medvácz Lajos
polgármester emlékezett, felidézve egy jó pár évvel ezelőtti őszinte, kitárulkozó beszélgetést,
amikor a Madách-liget közelében cserélték ki gondolataikat városról,
művészetekről, életútról. Ott és akkor
lelkem egy darabja lett, amelyet sohasem fogok elfelejteni. Most, amikor
búcsút veszünk Tőled, azt kérdezhetné valaki, vajon hová tűnik el az a
szellemi érték, amit az életedben összegyűjtöttél. Hová tűnik el jóságod,
szereteted, hová tűnnek el mindennapi beszéded fordulatai? Mi tudjuk a választ Zoli bácsi és ez a
rengeteg ember, aki ma eljött, mind tudja. Mindazt, amit összegyűjtöttél,
királyi örökségként hagytad ránk, mindent odaadtál nekünk és
családtagjaidnak, rokonaidnak. Mi visszük tovább, hiszen egy kicsit mi magunk
is ebből épülünk tovább. A Te gondolataidból, eszméidből, türelmedből,
szeretetedből, amelyet nekünk adtál és amelyek
hozzánk nőttek, részünkké lettek. A hosszú és tartalmas életút
állomásainak felsorolása után, összegzésként joggal állapíthatta meg a város
polgármestere: Zoli bácsi élete a
kitartóan és következetesen elvégzett munka dicsőségéről szól
és erre tanít minket. Csábi
István, mint tanítvány és kolléga köszönt el tőle, hiszen a
közelmúltban vette át annak a zeneiskolának vezetését, amelynek
létrehozásáért még a 60-as években éppen Réti Zoltán küzdött.
fotó:
Sümegi Tamás, forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Balassagyarmat Először Nádor Tamás: Búcsú a
világ véneitől c. versét idézte fel, amelynek nemcsak ezek a sorai, Elmennek sorra nagyok, a hitelesek, /Az összefogók, az egybemarkolók... Elmennek a jeltűzőrzők, /A jeladók, akiknek nép
s nemzet/Nem volt még avas fogalom hanem valamennyi gondolata vonatkoztatható lenne
Tanár Úr személyére is. A következőkben felidézzük a
búcsúbeszéd teljes tartalmát: Nádor
Tamás: Búcsú a világ véneitől c. versével kezdem gondolataimat miközben szomorú szívvel állok itt e ravatal mellett.
Szomorú szívvel, mert alig pár hónapos vezetői ténykedésem ideje alatt már
sokadik alkalom, hogy itt kell állnom és egykori kollégától, munkatárstól
kellett búcsút venni, most pedig a Zeneiskola alapító igazgatójától Réti
Zoltántól búcsúzunk. Szomorúság
van a szívemben azért is, mert sok-sok szállal kötődőm Zoli bácsihoz. Ő
mindig szívesen emlékezett vissza Patvarcon eltöltött éveire és magam is patvarci lévén, az ottani alsó tagozatos évek alatt
kezdhettem foglalkozni a zenével a kihelyezett tagozaton. Mindezt
most hálásan köszönöm. Ez az óra nem csak a búcsú órája, hanem az emlékezés és elmélkedés
órája is, amikor a lét múlandóságán, az emberi élet céljain merengve magunk
is kérdéseket teszünk fel és összegezni igyekszünk mindazt, hogy miért is
élünk. Elfelejtenek
minket? Vagy nem? Min múlik ez?
Teszünk-e vajon olyan dolgokat az életünkben, amiről azt gondoljuk, ha már
nem vagyunk, talán maradunk jó emlékezetében mindenkinek, aki ismert
minket. Születtek és születnek ilyen
emberek? Igen, születnek és születtek. Zoli bácsi is ilyen ember volt.
Köztiszteletben álló, közismert, kinek jelenléte közöttünk eddig annyira
állandónak tűnt, mint egy-egy utcakép, vagy épület, mely a múltat a jövővel
összekötő jelenünk állandó, folytonos tartozéka: hídja. Reneszánsz ember a
XX. században. Tanár, muzsikus, festő, író, szárnyaló lélek, de hűséges a
hazához, a nógrádi tájhoz és a Palócföldhöz. És akit Rózsavölgyi, Bihari és
Lavotta, Bartók és Kodály, és a volt pályatársak várnak egy kiteljesedő
MAGYAR SZIMFÓNIA megszólaltatásához, amely csak ott, a Mindenható ölelésében
szólalhat meg, oly magasztosan, amelyre nincsenek már szavak, s amelyben
nekünk élőknek is egyszer talán része lesz. Drága
Zoli bácsi! Az
életedet lezáró tanévvégi ünnepély van most. Köszönjük neked mindazt a szépet
és jót, amelyben részesítettél bennünket. A Rózsavölgyi Márk Alapfokú
Művészeti Iskola minden dolgozója és tanuló ifjúsága nevében ígérem, hogy
emlékedet szívünkbe zárjuk és megőrizzük, mert oda kerülsz szívünk, lelkünk,
megbecsülésünk, tiszteletünk Pantheonjába. Pál
apostol szavaival búcsúzom, aki így írt a Timóteushoz írt második levelében,
s amely sorok a Te életedre oly igazak: "A
jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon
megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak,
akik örömmel várják eljövetelét." Drága
Zoli bácsi! Nyugodjál békében! Ember
Csaba, aki a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola
igazgatói posztját 2017-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be, rövid megemlékezését
a zenéhez kötötte, vezényletével a Balassagyarmati Dalegylet tagjai
énekeltek, közösen búcsúzva egykori karnagyuktól.
fotó:
Sümegi Tamás, forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Balassagyarmat Németh
Árpád, Réti Zoltán tanítványa, személyes hangú búcsúbeszédben
köszönt el tanárától, akinek nemcsak azért mondhatott köszönetet, hogy a
képzőművészet, festészet felé irányította. Kiemelte a szakmai igényességet,
pontosságot, minden apró részletre figyelő és ezek tiszteletét megkövetelő
pedagógus példamutatását, amelyre valamennyi diákja támaszkodhatott, így maga
is ezt a szemléletet követhette.
fotó:
Sümegi Tamás, forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Balassagyarmat (Németh Árpád 2018. januárban
vehette át Balassagyarmaton a Horváth Endre-díjat.) Az evangélikus szertartást Bartha István lelkész celebrálta,
Réti Zoltán hamvait az Il Silenzio
trombitahangjaira, amelyet Tóth Miklós
szólaltatott meg, több száznyi tisztelő, emlékező jelenlétében helyezték örök
nyugalomba.
fotó:
Sümegi Tamás, forrás:
Helytörténeti Gyűjtemény, Balassagyarmat 2018.
február Összeállította:
Nagy László |
