Folytatódó palóc összefogás - ezúttal Maconkán

2016. március 11.

Balassagyarmaton, az egykori Vármegyeháza dísztermében 2016. január 22-én bontott zászlót - a szó valódi és jelképes értelmében - a Palócföld településeit megszólító, a Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány által elindított civil szerveződés.

Alig két hónappal később, pedig már egy újabb, a palóc összefogást célzó ünnepi eseményre érkezett meghívás. Nógrád keleti végében Maconka fogadta új címeres zászlóját az 1848/49 évi forradalomra és szabadságharcra való megemlékezés keretében, e település középkori templomának történetét művészettörténész, Palócföld népzenei, irodalmi értékeit, jeleseit előadóművész, zenész, énekesek idézték fel.

*

A zászlóavatás és az ünnepi események a Szent István Emlékparkban kezdődtek, ahol Bátonyterenye településének vezetői és a házigazda, Dancsó János maconkai asztalosmester, az emlékpark létrehozója köszöntötték a résztvevőket, köztük a megyei közgyűlés elnökét, Skuczi Nándort, a térség országgyűlési képviselőjét Becsó Zsoltot.

A városi ranggal 1989 óta rendelkező Bátonyterenyét az egykor önálló Kisterenye, Nagybátony, Szúpatak, Maconka településrészek alkotják, amelyeket 1984-ig a szocializmus építésének dicsőségére egyesítettek. Azonban a településrészek földrajzilag elkülönülnek egymástól, ráadásul Maconka jól megőrizte régi falusias jellegét. Identitásának, palóc lelkületének ápolásáról pedig elkötelezett helyi lokálpatrióták is igyekeznek gondoskodni, mint Dancsó János, aki Európa legnagyobb keresztjét, a tátrai óriásfenyőből ácsolt 15 méteres kettőskeresztet tervezte és állíttatta fel 2011-ben, amely köré kopjafa emlékpark létesült.

Dancsó János asztalos a műhelyében nemcsak alkot, hanem oktat is, sok száz tanítványnak, szakmunkásnak adja át tudását - köztük autistáknak is -, sikerrel felkészítve őket különböző hazai és nemzetközi szakmai versenyekre.

Először a város vezetői, Nagy-Majdon József polgármester és Letovai Zoltán alpolgármester osztották meg ünnepi gondolataikat, majd Pécsi L. Dániel jelképművész ismertette Palócföld és Maconka új jelképeinek részleteit.

A mérnök végzettségű Dani vitéz - ahogyan barátai, ismerősei szólítják - a jelek, jelképek, címerek szakavatott ismerőjévé vált, a rendszerváltozás óta a történelmi Nagy-Magyarország számos településének jelképét, címerét tervezte meg, történetüket, történelmüket alaposan kutatva.

Balról Nagy-Majdon József, mellette Pécsi L. Dániel Dancsó János

Az általa most tervezett címerben Maconka címerpajzsának formája megegyezik a régi és jelenlegi Nógrád címerpajzsáéval, a hármashalom a Mátrát jelképezi, a stilizált tölgyfa a megye erdőségeit mutatja, de az itt élő népek szívósságára is utal.

A középső halom feletti rész Szent István kézjegyét szimbolizálja, amely a pannonhalmi apátság alapítólevélen maradt fenn, a két sarokban aranyaló naparcot és növekvő holdarcot láthatunk, az alsó címermezőben egy helyi, XVIII. századi viaszpecsét lenyomatban szereplő, az adóadó szerelem és szeretet jelképeire utaló ábrázolás található, majd az asztalos szakma eszközeit és a bányász jelvényt láthatjuk, az 1297-es évszám pedig a település első írásos említésére, 2016 az idei avatásra utal.

A címeres zászlót Csonka Csaba plébános és Zahar Béla a településrész korábbi lelkipásztora áldotta meg, Dancsó Jánosné zászlóanya felkötötte az emlékszalagot, férje pedig két hazafias verset szavalt.

A Közösségi Házban Dr. Prokopp Mária nyitotta meg a Címerekkel írt történelem c. kiállítást, amellyel Pécsi L. Dániel heraldikus, jelképművész készítette címereket ajánlotta figyelmünkbe, kiemelve, hogy a jelképek, zászlók a magyarság lelki összefogásának erősítésére szolgálnak.

Dr. Prokopp Mária, Pécsi L. Dániel

Az ünnepi programokat támogató Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány részéről Karaba Tamás kurátor mondott köszöntőt, hangsúlyozva, hogy a maconkai rendezvény is újabb lépcső kell, hogy legyen a palócok összefogásban.

A programok a Szent István Emlékpark mellett álló, XIII. században épült egyhajós románkori templomban fejeződtek be, amelynek különlegességét az épen maradt stílusjegyeken túl, a falain látható pompás freskók jelentik.

Dr. Prokopp Mária művészettörténész szakavatott előadásában az alkotások elkészítésének, történetének számos részletét ismerhettük meg.

Bár a monumentálisnak is nevezhető szentképek teljes feltárása, restaurálása még hátra van, de a köpönyeges Szűz Mária, Szent Péter és Szent Pál kettőse, az apostolok, a fájdalmas Krisztus megjelenítése jelenlegi állapotukban is azt mutatják, hogy az alkotó korának jelentős művésze volt. Prokopp Mária álláspontja szerint az alkotó, magától a királyi udvartól, a nádortól kapta a megbízást, a művész pedig feltehetően Itáliából érkezett, bizonyítva hogy a Magyar Királyság Európa egyik legnagyobb befolyású hatalma volt, a nádor pedig a messzi birtokán is ugyanazt a kultúrát kívánta terjeszteni, láttatni, ami a királyi udvarnál megszokott volt.

A képzőművészet után Palócföldi irodalmi és zenei kapcsolódások következtek. Dr. Szabó András Madách,- és Kazinczy-díjas előadóművész Balassi Bálint, Rimay János, Zsélyi Nagy Lajos verseiből idézett, a műveket prózában irodalomtörténeti, történelmi utalásokkal bőségesen kiegészítve, Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekes, és a maconkai Haraszti ikerleányok népdalokat énekeltek, őket Csörsz Rumen István, a magyar régizene reprezentánsa kísérte kobzon.

Szvorák Katalin Haraszti ikrek

Dr. Szabó András Csörsz Rumen István

2016. március

Összeállította és fotók: Nagy László