Kína építész szemmel

 

 

Nagy Angela beszámolója egykori, hosszú Távol-Keleti utazásáról

 

 

 

 

Keveseknek adott meg, hogy Pekinget és Kínát akkor és úgy lássák, amikor még szépségeit, építészeti remekeit, de magát a kínai hétköznapokat nem változtatta meg, nem rejtette el a modernitás, vagy éppen a főváros sok városrészét nem gyalulta le a hiper gyorsasággal fejlődő megapolisz.

Mára Peking és Kína nagyvárosai, a régebben meglátogatói számára szinte felismerhetetlenné váltak, aki építész szemmel tekinti a változásokat, annak a szembesülés még döbbenetesebb.

 

A Magyar Urbanisztikai Társaságnál 2015. december 7-én, Budapesten tartott előadásával Nagy Angela, honlapunk szerkesztője még a robbanásszerű fejlődés előtti Kínába vitte el az érdeklődőket vetítettképes előadása, fotói segítségével. Utóbbiak a fotografika révén "átalakításra" kerültek, immár az új idők stílusában (alkalmi kiállításának anyaga részben már látható volt Balassagyarmaton a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban, 2014-ben).

 

 

 

De hogyan jut el 1986-ban Kínába egy magyar építészmérnök?

 

A nagy kalandot nem csak a hosszú, közel két hónapos pekingi tartózkodás jelentette, hanem bemelegítésül az utazás is. Budapestről repülőgéppel vezetett az út Moszkváig, onnan azonban már a Transz-Szibériai Expressz vitte Angelát Pekingbe, nem kevesebb, mint öt és fél napos úton. Kazany, Irkutszk, Bajkál-tó, Góbi sivatag, Szibéria, Mongólia, tavasz-tél-tavasz, napsütés, hó, erdők, hatalmas pusztaságok kísérték a vonat útját, ahol a főbb települések közötti távolságokat nem órákban, hanem napokban mérték.

 

Peking óriási méretei lenyűgözők voltak, de forgalma természetesen meg sem közelítette a mait, minden szinte emberléptékű volt. Így a nevezetességekhez való eljutás, a városi utazás sem állította lehetetlen feladat elé hősünket.

 

A beszámoló során elhangzott építészeti emlékek, látnivalók felsorolása lehetetlen ezen írás keretében. De rögzíthetjük, Angela részéről nem maradt el a Ming, Csing és más dinasztiák idején létrehozott építészeti remekek, a Tiltott Város, a Tienanmen tér, a különböző városkapuk, templomok, pagodák, parkok, hidak, díszkertek sorának, az egyszerű és tehetős kínaiak lakóépületeinek megtekintése, különlegességeinek dokumentálása sem.

 

 

Megtudhattuk a mázas cseréptetők jellegzetességeit, szimbolikájukat és azt is, szürke cseréptetejű ház a köznépnek dukált, sárga színűt a császári udvar használhatott, és az sem volt mindegy, milyen irányban és hány sárkányszobor őriz egy épületet.

 

A Nagy Fal sem maradt ki a túrákból, de az előkelőségek temetkezési helyei, sírjai sem, ahogyan a pekingi sikátorokba való bemerészkedés sem, néhány fotó erejéig.

 

 

Sok építészeti különlegességből, látnivalóból a hétköznapokba való visszatérést Angela számára akkor a kínai TV híre szolgáltatta, amely a csernobili reaktorban történt robbanásról szólt. Ott nem késlekedtek sokat a tragédia közzétételével, a rossz hírből való felocsúdás levegővétele sem okozott túl nagy akadályt, nem úgy, mint napjainkban, amikor Peking napi rendszerességgel fuldoklik és küzd a környezetszennyeződés minden bajával.

 

 

2015. december

Összeállította: Nagy László