HÍDAVATÁS AZ IPOLYON

RÁRÓSPUSZTA - RÁRÓS

2011. OKTÓBER 11.

Ünnepélyes külsőségek között átadták a Ráróspuszta (Nógrád megye) és Rárós (Besztercebánya Kerület) között felépült Ipoly hidat, mely a közelmúlt legnagyobb beruházása az Ipoly mentén.

A híd az Európai Unió - Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával épült a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretén belül. A Partnerséget építünk c. projektben Vezető Partner a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., a Projekt Partner a Besztercebányai Önkormányzati Kerület (Banskobystrický Samosprávny kraj) volt.

A hídra felvezető út a magyarországi oldalon a Ráróspuszta MÁV megállóhely melletti új közúti csomóponttól indul, átszeli a völgyet, majd az Ipoly fölött átívelő új hídról levezetve, a volt kaszárnya mellett köt be a szlovákiai közútba. A beruházás részletes leírása itt olvasható.

Aki nem ismeri az Ipolyt, hogy milyen intenzív és szélsőséges vízjárású, az a hídavatáskor II. Józseffel elmondhatta: "Uraim vagy kevesebb hidat, vagy több vizet!" A tényekhez hozzátartozik, az építkezést egy évvel késleltette az, hogy a terület ősszel és tavasszal is víz alatt állt. Most a folyó szelíd csermelyként csörgedezett meder alján, fölötte a gigantikusnak tűnő műtárggyal.

RÁRÓSPUSZTA MÁV MEGÁLLÓHELY - FORRÁSFOGLALÁS A KÖZÚTI RÉZSŰBEN

A MAGYARORSZÁGI ÉS A SZLOVÁKIAI KÖZÚTI CSATLAKOZÁS

A Budáról Vácon keresztül Kassára vezető országút a térség legfontosabb főközlekedési útvonala volt, mely háromszor: Hugyagon, Pöstyénpusztánál és Rárósnál keresztezte az Ipolyt a jelenlegi magyarországi szakaszon. Az országban egyedüliként még ma is áll az egykori postakocsi állomás Nógrádszakálban. A rárósi kőhidat, mint fontos átjárót már az I. katonai felmérés (1782-84) is jelöli. A híd romlott állapotáról szóló közgyűlési határozat 1792-ből való. 1824-től rendszeresek voltak a híd karbantartását igazoló iratok, számlák. Feljegyzések szerint 1824-ben Pollack Mihály is szakvéleményt adott a híd állapotáról. A híd megtalálható a II. katonai felmérés (1840-55) és a III. katonai felmérés (1872-84) térképein is. Az 1900-as évek elején nagyfokú állagromlása miatt, nagy viták közepette az öreg kőhidat elbontották és 1904-ben acélhíd készült a helyére. 1920-ban határhíd lett, majd 1938-ban Magyarországhoz került. 1944-ben a visszavonuló német csapatok a hidat felrobbantották. A roncsokat fokozatosan kiemelték, a hídfőket a folyó szabályzásakor elbontották. 2007-ig a szlovákiai oldali töltéscsonkon állt az egykor aranyozott Nepomuki Szent János öntöttvas szobra, amelyet felújítva az új híd mellvédjére, a folyó sodorvonalában, az országhatár vonalára állítottak fel. Már 1990 táján civil szervezetek alakultak, akik zászlójukra tűzték az Ipoly-mente környezetvédelmét, infrastrukturális megújítását. Az Ipoly Unió/Ipelské Únia, az Ipoly Eurorégió, önkormányzatok tanulmányokat készítettek, konferenciákat szerveztek az Ipoly hidak újjáépítésével kapcsolatban is. A politikai akaratra még másfél évtizedig várni kellett. 2004-ben megalakult az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás, határon átnyúló együttműködés és akkor valami elindult. Sok-sok munka, buktató és harc árán, szakszerű hozzáállással elérték, hogy ne csak a sóhajok hídjai és papírhidak épüljenek, hanem kőből, acélból is íveljenek már a két ország között ezek a hidak, kössék össze, ami összetartozik. A schengeni határ lehetővé tette egyszerű, fából készült gyalogosátkelők építését. A rárósi kis fahidat elvitte ugyan az árvíz, de már áll az új, masszív, a 19. századi kőhídra emlékeztető Ipoly híd.
Hrubik Béla: Adjátok vissza hidaimat Fut a víz, ülök az idő partján. Örökös, egyhangú csendben mozdul hanggá egy-két csobbanás, egyik a másik után úszik tova, mint a percek, órák és évek, mind színeit hordozzák egy tündöklő, halk zenének, a forrásszületésnek. S a víz csak folyik konok hűséggel, simítja partjait egy csonka hazának, s az idő partján a hídcsonkok vigyázban állnak várva, Virágvasárnapok teremtő sokasága után a Feltámadásra, ülök az idő partján én is, dacosan csitítom lelkemben dúló örök harcaimat, őrzők közt, őrzőbb leszek ha kiáltom: Adjátok vissza a hidaimat! Az idő partjait nem kötik össze évek, a semmi szélén, a semmire várva, valamit sincs mihez mérjek, nyugtalan, szakadár a lélek, s mint öreg halász, ki hálóját veti újra és újra, s minden mozdulata új remény a borúra, fut a víz s viszi csendben csillagokban gyújtott fáklyáimat, őrtüzek gyújtói az égen: Adjátok vissza a hidaimat!	A RÁRÓSI KŐHÍD A 19. SZÁZADBAN BEVONULÁS A FELDÍSZÍTETT RÁRÓSI VASHÍDON – 1938
2004	RÁRÓSI GYALOGOS ÁTKELŐ A ÁRVÍZ UTÁN - 2009
A ÚJ RÁRÓSI HÍD - 2011

A hídavatási ünnepség műsorában elsőként a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Szécsényi Tagozatának énekesei, a Cs. Szerémy Andrea vezette FÉBÉ csoport lépett a színpadra. A vendégek köszöntése után a jelenlévők egy perces néma gyásszal adóztak Molnár Katalin emlékének, az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökének, aki oly sokat és eredményesen dolgozott az ügyért, és aki már nem érhette meg az átadási ünnepséget. Elhangzott a szlovák és a magyar himnusz, melyet egy emberként énekelt az ünneplő közönség. Madar Gyula, a kivitelező Ipoly A-H 2009 Konzorcium (Konzorcium vezető: A-Híd Építő Zrt., tag: Hídépítő Zrt.) részéről jelentette Orosz Ferencnek, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. képviselőjének, hogy a Ráróspuszta - Rárós közötti Ipoly híd szerződés szerint, határidőre elkészült. Orosz Ferenc, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. részéről Dr. Völner Pálnak jelentette, hogy a sikeres műszaki átadás megtörtént és a mű elkészült. Dr. Völner Pál, a Magyar Kormány Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának az infrastruktúráért felelős államtitkára és Érsek Árpád, a Szlovákia Kormányának közlekedésügyi államtitkára az elkészült beruházást átvették és késznek nyilvánították. DR. VÖLNER PÁL ÉS ÉRSEK ÁRPÁD - HELYBÉLIEK, A TÖRTÉNELEM TANÚI
Dr. Völner Pál (Fidesz) az infrastruktúráért felelős államtitkár ünnepi beszédében kiemelte, hogy milyen jeles nap ez a mai az Ipoly mentén. Emlékeztetett arra, hogy pontosan tíz éve adták át az Esztergom - Párkány közötti Mária Valéria hidat, mely ismét összeköti a Duna két partján élőket és felmutatta az akkori hídavatásra készült emléktárgyat, melyet Nagy Andor országgyűlési képviselőtől kapott. Akkor is ilyen ragyogó, szép nap volt. Günter Verheugen, az EU biztosa, ott jelentette be, hogy mindkét ország az uniós tagok sorába léphet. 2005 októberében írt alá szándéknyilatkozatot a két állam az Ipoly hidak építéséről. Hat év telt el a szándéktól az átadásig. Ez a nap az építőket dicséri, akik a hídépítés nehéz munkáját véghezvitték, nekik, a szakembereknek tartozunk köszönettel. Kívánom, álljon itt évszázadokig ez a híd, mely több mint egy alkotás; a két ország összekötésének kifejezője. További Ipoly és Duna hidak építése van előkészítés alatt és számtalan közúti összeköttetés is épül a két ország között. Minden kapcsolat előre visz bennünket. Fontosak a szellemi és a kulturális kapcsolatok is, melyek összekötik a két országot. Jó úton járunk. Jövő hónapban átadjuk a Pöstyénpuszta - Pető között épült hidat is. Kívánom magunknak, hogy ez csak egy lépcsőfok legyen és jöjjenek a többiek! Érsek Árpád (Híd-Most), közlekedésügyi államtitkár saját beszédét fordítva, tolmács nélkül szólt az egybegyűltekhez. Emlékeztetett arra, hogy az alapkőletételnél jelen volt Szili Katalin és Bugár Béla. Megköszönte az építőknek, hogy ilyen szépet alkottak. Ezek a hidak is hozzásegítenek ahhoz, hogy közeledjünk, minél többet tudjunk meg egymásról. Bejelentette, hogy Nyitra megyében két új híd épül az Ipolyon. Kell törekedni arra, hogy ami megvalósítható, azt próbáljuk elérni!
Az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás képviselői az államtitkároknak ajándékot nyújtottak át. Ezután következett a hídszentelés és Nepomuki Szent János szobrának megszentelése. A szertartást két szlovákiai és egy magyarországi rk. esperes tartotta.
Molnár Péter esperes, plébános hídavató beszéde: TISZTELT JELENLÉVŐK, KEDVES TESTVÉREIM! Az ókori Rómában a Pontifex maximus a legfelsőbb papi cím, a római vallás legmagasztosabb beosztása volt. A katolicizmusban Nagy Szent Gergely pápa nevéhez fűződik a Pontifex Maximus pápai cím felvétele, amit azóta a római katolikus egyház a pápa latin megnevezéseként használt. A pontifex - szó szerint hídépítőt (pons + facere) jelent; a Maximus pedig hatalmas, legnagyobb. Valószínűleg ezt szó szerint értették, mivel a hídépítés valóban nagyon fontos feladat volt Rómában, ahol a szent folyó, a Tiberis felett nagy hidakat emeltek, és csak vallási vezetők voltak hivatottak megzavarni a szent Tiberis folyását. Emellett szimbolikus jelentése is van: a pontifexek - hídépítők építik a hidat Isten és az emberek között. MINDENHATÓ ISTENÜNK! Könyörögve kérünk: Áldd meg és szenteld meg ezt a hidat, és add, hogy Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak védőszentjének közbejárására - mindazokat, akik e hídon áthaladnak, - a becsületes munka, a jó szándék, valamint a boldog nemzetek közötti békesség és szeretet, az egymás iránti tisztelet, és a jól végzett munka kösse össze, - a Te nagyobb dicsőségedre! A Mindenható isten áldása szálljon a hídra, maradjon rajta és velünk - az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében!
Ezután dr. Völner Pál és Érsek Árpád ünnepélyesen átvágták a szalagot. A résztvevők emlékül magukkal vihettek egy-egy felirattal ellátott darabkát. Majd a hordógurítás következett. Varga Balázs és Krizsán Szabolcs kivitelezők kapták azt a megtisztelő megbízatást, hogy gurítsák át a hordót a hídon.		A munkában segítőjük is akadt. Dr. Völner Pál és Érsek Árpád államtitkárok is nagy kedvvel kapcsolódtak be a gurításba. A hordógurítás hagyománya abból a hiedelemből ered, hogy aki elsőként megy át a hídon, azt balszerencse éri. Hát ezt a hordót is balszerencse érte, mert a híd feljáratánál csapra verték.
Felénk úgy látszik nem ünnep az ünnep, ha egy kis keserűség nem vegyül a dologba. Szokás szerint egyetlen szó sem esett a tervezőkről. A terveket a Reformút Kft. a Pont-Terv Zrt.-vel együttműködve készítette. A sok tanulmányterv, a két ország eltérő szabályozásainak figyelembevétele, megannyi megoldandó műszaki kérdés kibogozása, és nem is sorolom tovább, mind-mind a tervezők munkáját dicsérik. Elismerés illeti természetesen a beruházó és a kivitelezők munkáját is, akiknek a nevét az utókor tájékoztatására két nyelven, márványtáblán örökítették meg a mellvédbe építve. Még nem késő, pótolni lehet a mulasztást, hiszen ezzel az átadással csak a gyalogosok számára nyílt meg a híd hivatalosan. És itt a következő furcsaság. Az átadási ünnepségen ugyan megjelentek az országok nagykövetei is, meg sok messziről jött vendég, de hiányoztak a helyiek, a környékbeliek. Aki nem értesült a hídavatásról az előző nap kiadott hírből, az nem is tudott eljönni; csak néhányan voltak jelen. Egyszerűen nem kaptak meghívást azok a civil szervezetek sem, akik éltették az ügyet annyi éven át. Értesülésem szerint szűk körben, egymás között ünnepeltek délután. De nem jelentek meg Nógrád megye és Besztercebánya Kerület vezetői sem a saját területükön lévő beruházás átadásán. Ennek az lehetett az oka, hogy a szlovákiai oldalon a közúti engedélyek még nem készültek el, így a hidat sem lehetett a közúti forgalomnak ünnepélyesen átadni. Feltételezhetően hamarosan elhárul ez az akadály is. Ez a kis idő már semmi ahhoz képest, hogy a hídra 66 évet kellett várni, ahogyan Lőrincz Mária, az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnöke fogalmazott az egyik, vele készült interjúban.
Az ünnepség végén halk énekszóra lehettünk figyelmesek. Bussaiak, más felvidékiek és a köréjük gyülekező ünneplők kis csoportja dallal emlékezett (Kéknefelejcs, kéknefelejcs...) még egyszer utoljára az Ipoly hidak újjáépítésének lelkére, motorjára, Molnár Katalinra, aki kistérségi politikusként, civilként, szakemberként szívügyének tartotta e sokat próbált Ipoly-táji haza sorsának jobbrafordulását. Szívszorító gesztus volt, az emlékezés virágait pedig elvitte a víz az újabb Ipoly hidak felé. A BUSSAIAK PRIVÁT GYÁSZA, ÜNNEPE Összeállította, fotók: Nagy Angela