Balassagyarmaton át (is) épül a magyar-szlovák gázvezeték

"Teljesen kizárt a robbanás. Aki ezt mondja, az rémhírt terjeszt."

Természetesen freud-i elszólás lehetett a címben szereplő idézet, amely Dr. Pap Géza, az Olajterv Zrt elnökétől hangzott el, a magyar-szlovák gázvezeték építése kapcsán, 2013. június 27-én tartott balassagyarmati közmeghallgatáson. A lakossági fórum jegyzőkönyvét majd egy hónapos késéssel tette közzé a város honlapja, de a részletes jegyzőkönyvből jól érzékelhető, hogy van információhiány és félelem is, ami a gázvezeték gyarmati nyomvonalának ügyét övezi.

Félelem ide, vagy oda, a gázvezeték hónapok óta lendületesen épül, a kiadott építési engedélyek alapján a Magyar Gáz Tranzit Zrt. fővállalkozója folyamatosan végzi a kivitelezési munkálatokat. Megkezdődött az Ipoly folyó alatti irányított fúrás is, a kivitelező cég 2013 augusztus elején húzza át a csővezetéket a meder alatt, így összekötve a magyar és szlovák területet.

Az összesen 111 km hosszú, kétirányú, 75 bar nyomású csővezeték magyarországi szakasza 92 km hosszú lesz, két végpontja Vecsés és Balassagyarmat. A kivitelezés során az átlagosan 18 méter hosszú, 800 milliméter átmérőjű csőszálakat a nyomvonal mentén, a terepi viszonyoknak megfelelően hajlítják, összehegesztik és árokba fektetik, majd a nyomáspróba után betakarják.

A magyar-szlovák gázvezeték a tervezett uniós szintű észak-déli gázfolyosó elemeként összeköttetést biztosít a nemzeti földgázvezeték rendszerek között Lengyelországtól Horvátországig, némileg függetlenedve így az orosz gáztól. A gázfolyosó révén új gázforrások (horvát és lengyelországi cseppfolyós földgáz, illetve palagáz) is elérhetővé válnak a régió számára.

A vezeték nyomvonala Balassagyarmat keleti részén húzódik, jobbára a Szűgyi út, Patvarci út ingatlanjai, tulajdonosai érintettek közvetlenül, közel félszázan. A vezeték az Ipoly alatt 22 méter mélyen halad át, a szakemberek szerint ez minden helyzetet lemodellezve biztonságos mélység.

Az érintett tulajdonosok bizonyára döbbenten és csapásként élték meg hogy földjükön gázvezeték húzódik majd át, erős használati és értékvesztést okozva, amelyet a kártérítés némileg enyhíthet csak. A kisajátítás elleni fellebezésnék nemcsak a költsége elrettentő, de értelmetlen is, hiszen, a nyomvonalon csak a tervezés legelső fázisában lehetett volna bármit is változtatni.

Szőke Zsuzsanna ill. Ivanics Mária, a Horizont-FÉK Közhasznú Egyesület elnöke nemcsak a környezetvédelemmel kapcsolatos észrevételeket fogalmaztak meg a közmeghallgatáson, hanem a közjogi eljárások menetét is kifogásolták.

Ezeket továbbgondolva, aki átolvassa a közmeghallgatás jegyzőkönyvének sorait, bizonyára kérdések sokaságát teszi fel, hogyan is működik nálunk az ilyen jellegű beruházások kapcsán a polgárok joga, ki, mikor és milyen előzetes tájékoztatást köteles nyújtani, az állampolgár kaphat-e érdemi vagy csak formai beleszólási lehetőséget, meddig terjed az önkormányzatiság, hogyan és meddig képviselheti az adott település az ilyen helyzetekben saját lakosságának érdekeit?

Törvényeink, rendeleteink, mennyire tekinthetők demokratikusnak, ha akkor zajlik közmeghallgatás, amikor immár mindenki kész tényekkel szembesül. Ez demokrácia vagy áldemokrácia?

Hogy valami tényleg nincs rendben, azt Lombos István, volt polgármester hozzászólásának szavai is bizonyítják:

A szakértőknek mondanám, hogy én is azon a szinten vagyok az információk tekintetében, mint az itt ülő lakók.... Tudomásul vettük, hogy meg lesz építve, ha tetszik, ha nem.

Arról már ne is beszéljünk, hogy kinek, mi róható fel jobban, a döntéshozóknak, hatóságoknak, a tájékoztatási-, eljárási hiányosságok vagy éppen egy volt városvezetőnek, volt országgyűlési képviselőnek egy ilyen nagy volumenű beruházás ügyében az időbeni tájékozódás elmaradása.

2013. július

Összeállította: Nagy László