FARKAS ANDRÁS TRAGÉDIA-ILLUSZTRÁCIÓI KIÁLLÍTÁS AZ ORSZÁGOS IDEGENNYELVŰ KÖNYVTÁRBAN
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár a Családi Olvasás Hete alkalmából 2010. október 5-én Farkas András festő- és grafikusművész kiállításának megnyitójára hívta közönségét. A kiállításon Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez készült három sorozat illusztrációt lehetett megtekinteni. A kiállítás megnyitója után elhangzott T. Pataki László: Lidércláng című monodrámája Patakiné Kerner Edit előadóművész tolmácsolásában.
FARKAS András (Abaújszina, 1920. nov. 30. - Balassagyarmat, 1991. márc. 22.) 1939-1944 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója. A háború után előbb Nagykállón, majd 1950-től Balassagyarmaton volt gimnáziumi tanár. 1973-ban részt vett a katowicei nemzetközi művésztelep munkájában. Festményeinek, grafikáinak tárgyául a nógrádi falvak és lakóinak életét választotta. Mély átéléssel készült munkáinak előadásmódja közvetlen, színhasználata választékos. Festészeti munkássága mellett készített irodalmi művekhez illusztrációkat, melyekből több albumban is megjelent válogatás. Különösen Madách Imre Az ember tragédiája című munkája foglalkoztatta, melyhez 1949 és 1980 között hét - stílusban és megfogalmazásban is eltérő - sorozatot készített. Munkásságát több díjjal is elismerték, többek között 1952-ben az Országos Illusztrációs Pályázat III. díját kapta, 1963-ban az Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás díjazta, de kapott Mikszáth-, Madách- és Balassi-díjat, 1975-ben a salgótarjáni Derkovits Galéria emlékplakettet adományozott neki, 1981-ben Pro Urbe-díjat kapott, és 1990-ben Balassagyarmat díszpolgárává választották.
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár kiállítótermébe igyekvőket a Tragédia megannyi magyar és idegennyelvű kiadása fogadta tárlókba rendezve. Sármezeyné Tibay Klára a vendégek üdvözlése után bevezetőjében megemlékezett arról, hogy Madách Imre 146 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg, majd így folytatta: Pontosan két héttel ezelőtt, szeptember 21-én is tiszteleghettünk volna a magyar irodalom kiemelkedő művének, Az ember tragédiájának szerzője előtt. Ez a nap ugyanis a Magyar Dráma Napja. Az ember tragédiájának ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt, s száz évvel később, ugyanezen a napon a Nemzeti Színház színre vitte Madách méltán világhírű drámáját. Ekkor született a döntés: ez a nap legyen a Magyar Dráma Napja. Az Országos Családi Könyvtári Napok keretén belül, a Nemzeti Kulturális Alap és az Informatikai Könyvtári Szövetség támogatásával könyvtárunk szeretne méltóképpen emlékezni Madách Imrére! Mai programunk: Farkas András balassagyarmati grafikus és festőművész kiállításának megnyitója. A kiállítást megnyitja Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság elnöke, ezután T. Pataki László: Lidércláng című monodrámája hangzik el Patakiné Kerner Edit előadóművész tolmácsolásában. Szép, élményekben gazdag délutánt kívánok mindenkinek! Felkérem Andor Csaba Urat, nyissa meg a kiállítást!
Farkas András Tragédia-illusztrációinak kiállítását Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság elnöke nyitotta meg: Madách életműve szinte egy időben ihlette meg a színházi rendezőket és a képzőművészeket. Még a szerző életében, 1863-ban híradás jelent meg az újságokban arról, hogy Molnár György, a Budai Népszínház igazgatója rövidesen színre viszi a Tragédiát. Ugyancsak 1863-ban készült el az első képzőművészeti alkotás is, Than Mór olajképe, amely jelenleg az OSZK egyik folyosóján látható. A színpadi terv ugyan nem vált valóra, ám a festmény több ízben is a Tragédia-kiadások kötéstábláját díszítette. 1883-ban aztán Paulay Ede színre vitte a művet, amelynek sikere nyomán az Athenaeum Kiadó előkészületeket tett egy illusztrált kiadás megjelentetésére. Választásuk Zichy Mihályra esett. Madách sikerét és hírnevét fele részben a látványnak köszönhette. Igen, erről az irodalmárok nem szoktak beszélni, csupán - attól függően, hogy ki melyik erényét kívánja hangsúlyozni - a mű gondolatiságáról, filozofikusságáról, költőiségéről, drámaiságáról. Pedig egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a Tragédia vált a magyar irodalomtörténetben (sőt, mint látni fogjuk, annak határain túl is) a legtöbb képzőművészeti alkotás ihletőjévé. Miként az sem, hogy maga Madách is számos rajzot készített, sőt, fiatal korában az olajfestés technikáját is elsajátította. Nem hiányzott belőle a képzőművészeti hajlam, bár az igazi tehetségnek híján volt. Főművének mind a 15 színe hosszú szerzői instrukciókkal kezdődik, amelyek olvastán mindannyian magunk előtt látjuk a jelenetet, s a későbbiekben is nagyon érzékletesen írja le, hogy miféle látványt kell elképzelnünk. El is képzeljük, ki így, ki úgy. A művész pedig közvetíteni is tudja mindannyiunk felé azt, amit Madách írása nyomán elképzel. Egyébként a színpadi sikerekben sem csak a színészeknek volt szerepük, s ezt már Paulay Ede is jól tudta, ezért aztán a jelmez- és díszlettervezőknek is sok munkát adott. Valóban: a közönséget ugyanúgy megragadta a látvány, mint a színészi játék. Zichy Mihály olyan tekintélynek örvendett a maga korában, hogy sokáig senki sem mert újabb illusztrációkat készíteni a Tragédiához. Negyven évvel később azonban megtört a jég, és a két világháború között sorra jelentek meg az újabb illusztráció-sorozatok: Haranghy Jenőtől, Fáy Dezsőtől, Buday Györgytől és másoktól. Madách szűkebb szülőföldjén, Nógrád megyében azonban még később vált műalkotások ihletőjévé a Tragédia. Farkas András tette meg az első, máig meghatározó lépéseket, akinek életét végigkísérték a Tragédiához készített rajzok. A legtöbben egyszeri megoldandó feladatot láttak Madáchban. Farkas András ezzel szemben újra és újra visszatérő alkalmat az önkifejezésre, s ami külön érdekessége a művészetének, az eltérő technikák nyújtotta lehetőségek bemutatására. Vannak, akik tehetségük mellett annak köszönhetik életművüket, hogy szerencsés korba születtek. Vannak, akik éppen fordítva, semmi jóval sem kecsegtető korszakban élik le az életüket, mégis kiemelkedő műveket alkotnak. Nemcsak Madách Imre tartozott közéjük, hanem Farkas András is, aki Trianon évében született Abaújszinán, a határ túloldalán, egy akkor frissen alakult, de ma már nem létező országban, Csehszlovákiában. S bár kiemelkedő tehetségének köszönhetően képzőművészeti tanulmányait Budapesten folytathatta, a pályakezdés évei helyett a világháború évei következtek, majd orosz hadifogság várt rá.
Hiába tartották őt a legnagyobb tehetségek között számon már fiatal korában, mert amikor végre valóban a hivatásának élhetett volna, a háború és a hadifogság embertelen évei után, addigra a politikai rendszer nem tűrte meg azokat, akik másként gondolkodtak, de még azokat sem, akik másként láttak, másként rajzoltak, másként festettek, mint ahogyan azt a kultúrpolitika irányítói elvárták. Farkas András különösen kényes témához nyúlt, amikor Az ember tragédiájához kezdett el illusztrációkat készíteni. Igaz, amikor az első sorozattal 1949-ben elkészült, akkor még éppen egy olyan rövid átmeneti korszak volt, amely ezt is megengedte, de ez az időszak 1950-re lezárult. Neki ettől kezdve azzal kellett szembenéznie, hogy Madách főművének lapjai közé iktatva sohasem láthatja viszont a rajzait, pedig egy-egy illusztrációsorozat közreadásának ez lett volna az autentikus módja. Ám hosszú ideig még kiállításokon sem ismerkedhetett meg azokkal a műértő közönség. Könnyű lenne mindent a korabeli politikai rendszerrel magyarázni, az igazság azonban az, hogy az elmúlt húsz év sem volt kegyes azokhoz a művészekhez, akik a Tragédiát illusztrálták. Buday György fametszetei már 1936-ban az akkori svéd fordítást díszítették, tíz éve pedig egy angol fordítást, Fáy Dezső illusztrációi egy olasz kiadásban láttak napvilágot. Farkas András egy-egy illusztráció-sorozata pedig a jiddis és a galego nyelvű Tragédia-kötetekben jelent meg 8-10 éve. Pedig Madách főművét napjainkban is szinte évente kiadják magyarul. A kiadók azonban, ugyanúgy, mint fél évszázaddal ezelőtt, szinte rettegnek mindentől, ami új. Csak az okok változtak. A politikai félelmek helyébe az anyagi félelmek léptek. Zichy rajzaival sokszor sikerült eladni a Tragédiát, így aztán a biztosnak látszó üzlet reményében, leggyakrabban ma is az ő alkotásaival teszik közzé Madách drámai költeményét. S még örülhetünk annak, hogy Farkas András életműve jó kezekben van, ami reményt ad: egyszer talán megtörik a jég, és végre a magyar kiadók is felfedezik ezt a különleges életművet. Kondor Bélával például nem történhet meg ez a csoda: életműve szétszóródott, és a művészettörténészek még arra sem tudnak választ adni, hogy vajon elkészült-e a teljes illusztráció-sorozattal, amelynek 8-10 darabját különböző helyeken évtizedekkel ezelőtt közzé tették. Farkas András sorozatai, amelyek nagyon eltérő technikával készültek, hiszen a megszokott ceruza- és tusrajzok mellett egy szénrajzsorozatot is készített, egyszer talán még díszíthetik Madách főművét. De miért ne lennénk optimisták: díszíthetik többször is! A kiadóknak van még tíz évük a centenáriumig, Farkas András születésének 100. évfordulójáig. Bízzunk benne, hogy most már valóban felismerik ennek a művészi életpályának a különleges értékeit, amely éppen sokrétűségénél fogva lehetőséget ad a válogatásra. Több kiadó is megtalálhatja a saját elgondolásaihoz és nyomdatechnikájához leginkább illő sorozatot. Nem mintha szükség volna ilyen hosszú várakozásra. Hiszen ma, október 5-én, illik emlékeznünk rá, hogy Madách Imre 146 évvel ezelőtt éppen ezen a napon hunyt el, ami azt jelenti, hogy négy év múlva kerek évforduló következik. Biztosak lehetünk benne, hogy 2014-ben, Madách halálának 150. évfordulóján több kiadó is megjelenteti majd Az ember tragédiáját, és az akkori kulturális kormányzat nem térhet majd ki egy-két kiadás támogatása elől sem. Azt sem nehéz megjósolni, hogy éppen az ünnepi év alkalmából igényes kiállítású, illusztrációkat is tartalmazó Madách-kötetek is megjelennek majd. Reméljük, hogy végre Farkas András rajzait is viszont láthatja valamelyik kötetben a magyar olvasó. Addig is egy 1992-ben megjelent könyv, két Tragédia-fordítás és nem utolsó sorban a jelen kiállítás tanúsítja, hogy egy figyelemre méltó életmű született a XX. században, amely felfedezésre és közreadásra vár.
T. Pataki László Lidércláng című monodrámája, melyben Fráter Erzsi tragikus sorsát dolgozta fel a szerző, Patakiné Kerner Edit előadóművész megrázó tolmácsolásában hangzott el. A 1992-ben megjelent, Farkas Andrásnak a Tragédiához készült illusztrációit bemutató albumról a Könyvajánlóban olvasható rövid ismertető. Közreadta: Nagy Angela