TISZTELET A MESTERNEK

Száz éve született Farkas András rajztanár, festőművész

MÓZER GYÖRGY

(1939-2009)

Apám 1957-ben végzett a balassagyarmati Állami Tanító- és Tanítónőképzőben, ahol Farkas Bandi bácsi volt a tanára, aki későbbi pályaválasztására is hatott, hiszen földrajz-rajz szakos tanár lett.

Gyerekkoromban természetes volt, hogy otthon a falakat festmények borították, amelyeket apám készített. Ezek elsősorban tájképek voltak, folyópartok, lankás dombok, alagúttá összeboruló fák, árterek és csendéletek.

Egyik tanítványa (Majoros Valéria) mondta, hogy először nálunk látott festményeket a falon és talán ez az élmény vezérelte őt is később a művészetek felé, most művészettörténész – képzőművész.

Apám Szandán, Rimócon és hosszabb ideig, nyugdíjazásáig, Drégelypalánkon tanított és haláláig ott is élt. Drégelypalánkon sajnos nem taníthatott rajzot, napközis tanár volt, de a napköziben a gyerekekkel a rajzolás mellett mindig folyt valamilyen érdekes kreatív tevékenység, repülőmakett vagy terepasztal készítése, alumínium lap domborítása. A napközi hosszú falát mesefigurákkal dekoráltuk, amelyet apám velünk, gyerekekkel együtt vázolt fel. Asztalok tetejéről festettük a falat, a magasabbak a felső részt, a kicsik az alsó részt. Jó szórakozás volt, még azok is részt vettek a munkában, akik nem voltak olyan ügyesek.

Sok rajzpályázatra is küldtünk munkát. Ilyen volt a nemzetközi moszkvai rajzverseny, a „Hogyan utaznád be a világot?” című pályázat. Többen is készítettek rajzokat az iskolából, s Apám engem is biztatott, ötletekkel és festészeti tanácsokkal látott el, amelynek eredménye, hogy rajzom a „Szelek szárnyán” negyedik helyezést ért el. A Mezőgazdasági Múzeum pályázata is emlékezetes, amikor hosszú papírtekercsre festettünk egy vízi világot. Lázas munka folyt, amelyet Apám irányított, hogyan feszítsük ki a papírt, milyen technikákat alkalmazzunk.

Apám mindig azt hangoztatta, „Nem az a fontos, hogy nyerj a versenyen, hanem, az hogy részt vegyél és készíts valamit, amiben örömöd leled”. A gyerekekkel mindig jól szót értett, felismerte a tehetségeket és jól tudta terelgetni őket.

1982-ben hosszabb időt töltött egy művészi alkotótáborban Csornán, ahol kiemelték tehetségét. Nyugdíjazása után több ideje volt festészettel foglalkozni, kiállításai is voltak és sokan vásároltak tőle. Témája a környező táj volt, amelyet akvarellel vagy olajfestékkel festett meg.

Mózer Erzsébet

grafikai restaurátor- és grafikusművész

Budapest, 2020. április 23.

Erdei út

olaj, farost | 45 x 30 cm | 1990 körül

Táj

olaj, vászon | 50 x 70 cm | 1990 körül

Nagy Angela 2020