TISZTELET A MESTERNEK

Száz éve született Farkas András rajztanár, festőművész

GÁSPÁR ALADÁR

Farkas András tanár Úr emlékezete

Az emlékezés kitágítja az emberi létezés határait, a múlt és a jövő felé is.

Akinek van miért és miről, annak emléket állítanak az utódok, múltja megelevenül, és a személye mindaddig felejthetetlen marad, amíg lesznek rá emlékezők.

Farkas András tanár Úrra, festőművészre van miért emlékezni, és szép számmal vannak azok is, akik szívesen megidézik alakját, emberi arculatát, az élményeket, amikben tanítványaként részesültek. Én is közéjük tartozom.

Művei pedig megidézik szellemiségét, lelkülete múlhatatlan lenyomataként beszélnek róla.

Hogyan is kerültem én Farkas András közelébe?

Szülőfalum, Ságújfalu kicsi iskolájában sohasem volt rajztanár. A rajzot tanítóim azonban úgy ítélték meg, hogy „ügyes kezű”, tehetséges gyerek vagyok. Ezek miatt gondolhatták ők és drága szüleim is, hogy egy olyan középiskolában kellene továbbtanulnom, ahol hozzáértő szakember foglalkozna velem. Úgy hallották, hogy Gyarmaton van egy jó nevű művésztanár, Farkas András festőművész, akinek a kezei között kibontakozhat az én feltételezett rajzoló tehetségem. Így lettem én 1960-ban Balassis diák, ahol aztán Bandi bácsi volt a rajztanárom.

Nagyon jók voltak a tanár Úr rajzórái, mindig izgatottan vártam, hogy találkozhassak vele. Sudár alakjával, klasszikusan szép férfifejével és kackiásan pödrött bajszával valóságos jelenség volt. Kellemes orgánuma, melegszívű, emberséges tanári bánásmódja pedig szeretni valóvá tette. Derűjéről, ízes beszédéről, humoráról nem is beszélve. Egy-egy diák rajzát a kezébe vette, és kifogása, vagy elismerése jeléül először csak annyit mondott róla, hogy „ezt mind te rajzoltad félkézzel?” S aztán jött a rajz tényleges korrekciója.

A tanrendben a rajzóra nagyon kevés volt, ezért vállalta, hogy némelykor otthon is foglalkozik velem. Ezeken az egyszemélyes foglalkozásokon aztán egy kicsit még közelebb kerülhettünk egymáshoz.

Sajnos, egy komoly betegség miatt, az első év után el kellett jönnöm az én szeretett Gyarmatomról, és kedves rajztanárom közeléből is. De a sorsom iránya ez alatt a röpke év alatt is eldöntetett. Lehet, hogy ha akkor nem kerülök Farkas tanár Úr keze alá, akár még el is kallódik az én istenadta tehetségem. Módszeresen foglalkozott velem, s ennek hatására valóban sokat fejlődött az eredetileg nem túl káprázatos „rajzkészségem”. S a hitem is megerősödött, hogy tehetséges vagyok és érdemes, és kell is ezt gyarapítanom. Tarjánban a Madáchba jártam, ahol tovább bővült a rajztudásom, s előbb Egerben rajztanár aztán a Képzőművészeti Főiskolán festőművész lett belőlem. Több évtizedes alkotói pályafutásom során tagja lettem különböző szakmai szervezeteknek. Sok egyén kiállításom volt itthon és külföldön is, valamint rendszeresen részt vettem országos és regionális csoportos kiállításokon. Művészi pályámon voltak ugyan nehezebb időszakok, de ez a titokzatos tevékenység mindig boldoggá tett.

Indíttatásomat később azzal hálálhattam meg első rajztanáromnak, majdan kollégámnak, hogy a Bolyai Gimnázium rajztanáraként 1990-ben egy nagyon szép kiállítást rendeztem a műveiből iskolánk galériájában. Tárlatát Réti Zoltán tanár Úr nyitotta meg. Hosszú idő után ez volt az első és egyben utolsó, felejthetetlen találkozásom is Bandi bácsival. Nem sokkal később elment közülünk. Mélyebben én ekkor ismertem meg az ő művészetét. Festői képeit, azok pasztellesen finom színeit, egyszerű kompozícióit és motívumai könnyed rajzolatát, éppen olyan finomnak, lélekben gazdagoknak és lírainak láttam, mint őt magát.

Egyik szép, lovas rajzát ma is relikviaként őrzöm lakásunk falán.

Gáspár Aladár

képzőművész, ny. rajztanár

Dunaújváros, 2020. május 25.

Börtönöm börtönöd

farost, vegyes technika | 70 x 70 cm | 2004

Kozmikus faldarab

farost, vegyes térkollázs | 76 x 98 cm | 2014

Képsor(s)-kereszt

farost, vegyes technika | 90 x 90 cm | 2015/16

Lelet 1-2-3

fa, farost, vegyes technika | 50 x 50 cm / db | 2007

Gáspár Aladár további alkotásai a képtárban tekinthetők meg.

Nagy Angela 2020