TISZTELET A MESTERNEK

Száz éve született Farkas András rajztanár, festőművész

CSEGEZI TAMÁSNÉ

A balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnáziumban 1965-ben kezdtem meg tanulmányaimat és 1969-ben érettségiztem.

Kiváló tanáraim közül Farkas András művészettörténetet és ipari rajzot (ma talán műszaki rajznak neveznénk) tanított nekem. Küldetéstudattal rendelkező tanár volt, olyan, akire azt mondjuk: ízig-vérig TANÁR, akinek az óráin a komoly dolgok mellett megfért a vidámság is. Magával ragadó személyisége és az órákon az általa teremtett helyzetkomikumokban megnyilvánuló humorérzéke határtalan élet- és emberszeretetéből fakadt. A háborús élményeiről, a sebesüléséről is úgy tudott mesélni, hogy nem a keserűség, vagy a szomorúság, hanem a derű töltötte be az osztályteremet.

A szó nemes és jó értelmében kettős énje volt, hiszen tanári léte mellett ízig-vérig volt képzőművész is! Művész és mester, akinek az alkotásaiból sugárzó mondanivaló, melyet szavak helyett ecsettel fogalmazott meg, a vizuális kommunikáció útján, lelkünk mélyén érzésekké, majd általunk kimondott szavakká alakult. Tanított így is!

Megtanított az egyszerű ember tiszteletére, a kétkezi munka megbecsülésére és rámutatott annak értékére. A legszegényebbek közül választott modelljein keresztül, a nehéz sorsú emberek felemelésével világított rá az igazi emberi értékekre, a nógrádi táj szépségére. Festményeiről a tisztelet, a szeretet és az őszinteség sugárzik.

Művészi pályára készült, de az élet másképp akarta, megélhetési okokból, később pedig hivatástudatból, nagy szerencsémre tanár lett! TANÁR, akinek nem az volt fontos, hogy leadja a tananyagot, hanem az, hogy a tanítványa megtanulja és tudja. Ő a tanítványai tudására volt büszke! Úgy tanított, olyan vonzóvá tette a tantárgyat, annyira felkeltette az érdeklődésünket, hogy az ember észrevétlenül, önmagát ösztönözve tanult. Köszönet érte ezúton is!

Az életben nem kerültem képzőművész pályára, mégis több mint harminc esztendőn keresztül képzőművészettel, ezen belül főleg kisgrafikával foglalkoztam. A hazai bélyegkibocsátás terén munkatársként, majd vezetőként közel kétezer postabélyeg születésénél bábáskodtam, több mint 100 grafikussal dolgoztam együtt. Hazai és külhoni elismerések igazolták, hogy tanáraimnak, közülük elsősorban Farkas András tanár úrnak köszönhetően jó munícióval léptem ki a nagybetűs életbe.

2009-ben Magyar Termék Nagydíjas lett az egyedi technológiával és hőre színváltó festék alkalmazásával gyártott „50 éves a Budapesti Kutatóreaktor” bélyegblokk. 2010-ben a Gömböc egyedi mozgását leíró „mozgó” bélyegfüzet, 2011-ben pedig az új Alaptörvény tiszteletére kiadott, aranyfóliával és dombornyomással készült Szent Korona bélyegblokk.

Amire a Magyar Posta történetében eddig nem volt példa, 2008 és 2010 között három egymást követő esztendőben, "Európa legszebb bélyegének” a Magyar Posta kiadásában megjelent magyar bélyegeket választotta a nemzetközi zsűri.

Biztos vagyok benne, hogy az égi mezőkön is büszke a tanítványára, aki a tőle kapott emberi és művészeti értékek szeretete nélkül a különböző postai elismeréseken kívül sohasem kapott volna munkásságáért Kreatív-alkotó kategóriában Golden Brain díjat, vagy a magyar tervezőgrafikáért tett kiemelkedő erőfeszítéséért Aranyrajzszög díjat.

Drága Tanár Úr!

A tőled kapott értékek viszonzása lehetetlen volt és ma is az! Mégis arra kérlek, hogy hálám és egyfajta köszönetem jeleként fogadd el a Magyar Posta termékén, egy elsőnapi borítékon 2010-ben új életre keltett „A Mennyekben” című alkotásodat, ott fenn a Mennyekben!

150 éves Madách Imre Az ember tragédiája című műve

Elsőnapi boríték

Magyar Posta | 2010

Bélyegeken: Réti Zoltán, Zichy Mihály, Réti Zoltán, Kass János grafikái

150 éves Madách Imre Az ember tragédiája című műve

Elsőnapi boríték

Magyar Posta | 2010

Részlet ‒ Farkas András: A Mennyekben

Nagy Angela 2020