|
„A 7832-es
számú rab” - a
balassagyarmati BV Intézet fogvatartottjainak előadása Esterházy János mártír
politikus börtönéveiről
Esterházy mellszobra Kassán 2021.
márciusban 14-én lesz gróf galántai Esterházy János felvidéki magyar mártír politikus
születésének 120. évfordulója. A
II. világháború alatt a szlovák parlament magyar képviselőjeként nem szavazta
meg a zsidóság kitelepítéséről szóló törvényt, ami akkor nagyon bátor tettnek
minősült, de egyes politikai szerepvállalásai máig viták tárgyai. Háború
utáni sorsa tragikusan alakult, a moszkvai Lubjankában
tartották fogva, tíz év kényszermunkát szabtak ki rá. A szovjetek 1949-ben
kiadták a csehszlovák hatóságoknak, életfogytiglanra, majd 25 év börtönre
ítélték, 1957. március 8-án a morvaországi Mírov
börtönben halt meg. Földi
maradványait 2017. szeptember 16-án az alsóbodoki Szent
Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra. A
Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának
megindítását, 2019. március 25-én megkezdődött boldoggá avatási pere. * A felvidek.ma
hírportál 2021. január 14-én tudósított arról, hogy Esterházy János
születésének évfordulójához közeledve a balassagyarmati büntetés-végrehajtási intézetben, a fogvatartottak a mártír politikus
börtönéveit feldolgozó színdarabot adtak elő „A 7832-es számú rab” címmel. A darab rendezője az egyik fogvatartott Tóth István „Kígyó” volt. Az intézmény lakói maguk írták és maguk is adták elő a drámát, saját
zenei kísérettel. A járvány miatt zártkörű volt a bemutató, de amint a pandémia elmúlik, nyilvánosan is előadják majd. A rendező a hírportálnak elmondta, 2019-ben Szent Adorján (a büntetés-végrehajtás védőszentje) életéről készítettek egy darabot, melyet a József Attila Színházban adtak elő, ennek sikeren felbuzdulva kerestek új témát. (a darabot Balassagyarmaton, a Vármegyeházán is bemutatták, erről itt írtunk.) Esterházy életét az Intézet parancsnoka, Dr. Budai István révén ismerhették meg, így született meg „A 7832-es számú rab” című darab. A műben igyekeztek Esterházy János élettörténetéhez hűek maradni, „hisz élete, erős hite példa lehet mindenki számára.”
„Mi, fogvatartottak kevés pozitív szállal
csatlakozunk a társadalmi normákhoz, gazdasági és fizikai értelemben is
bántottuk az embereket. Egy idő után le is mondunk arról, hogy a hasznos
világ részei lehessünk, mint ahogyan a világ is lemondott rólunk. A bv-ben szervezett kulturális és művészeti foglalkozások
számunkra egy teljesen új dimenziót nyitnak: meg kell tanulni a szöveget, a
sikeres előadás kedvéért össze kell fognunk, közönség előtt be kell
mutatnunk, amit tanultunk, és ezután jön a teljesen valószínűtlen
végkifejlet: megtapsolnak. Állok én, az elítélt az egész estét betöltő priuszommal a József Attila Színház színpadán. Előadás vége. Vastaps. Ki tapsol? A könnyes szemű nevelőnk, a börtönlelkész, a parancsnok úr, a minket őrző morcos bevetéses fekete ruhások. Ki jön személyesen gratulálni? A büntetés-végrehajtás országos parancsnokának helyettese, aztán Nemcsák Károly színművész, igazgató és ott állok egy színpadon a Kormorános Szűts Pistával, valamint az azóta Liszt-díjas zongoraművésszel, Várnagy Andival. Ahogy ott állok, megáll az idő és lepereg előttem az életem. Sok, nagyon sok benne a szemét. Elfog a szégyen. Aztán tisztul a kép, hallom a tapsot, szaladnak a színpadra a gyerekek és Böjte Csaba atya, szintén gratulálni. Andi a zongorához ül és mi, a gyarmati sittesek együtt énekelünk a dévai árvákkal… soha többet nem lehetek ilyen emberek terhére, nem bánthatom őket, nem bűnözhetek.” * Forrás:
felvidek.ma Összeállította:
Nagy László 2021. január |
