„A 7832-es számú rab”

 

- a balassagyarmati BV Intézet fogvatartottjainak előadása Esterházy János mártír politikus börtönéveiről

 

 

Esterházy mellszobra Kassán

 

2021. márciusban 14-én lesz gróf galántai Esterházy János felvidéki magyar mártír politikus születésének 120. évfordulója.

 

A II. világháború alatt a szlovák parlament magyar képviselőjeként nem szavazta meg a zsidóság kitelepítéséről szóló törvényt, ami akkor nagyon bátor tettnek minősült, de egyes politikai szerepvállalásai máig viták tárgyai.

 

Háború utáni sorsa tragikusan alakult, a moszkvai Lubjankában tartották fogva, tíz év kényszermunkát szabtak ki rá. A szovjetek 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak, életfogytiglanra, majd 25 év börtönre ítélték, 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg.

 

Földi maradványait 2017. szeptember 16-án az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra.

 

A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, 2019. március 25-én megkezdődött boldoggá avatási pere.

 

 

*

 

A felvidek.ma hírportál 2021. január 14-én tudósított arról, hogy Esterházy János születésének évfordulójához közeledve a balassagyarmati büntetés-végrehajtási intézetben, a fogvatartottak a mártír politikus börtönéveit feldolgozó színdarabot adtak elő „A 7832-es számú rab” címmel.

 

A darab rendezője az egyik fogvatartott Tóth István „Kígyó” volt. Az intézmény lakói maguk írták és maguk is adták elő a drámát, saját zenei kísérettel. A járvány miatt zártkörű volt a bemutató, de amint a pandémia elmúlik, nyilvánosan is előadják majd.

 

A rendező a hírportálnak elmondta, 2019-ben Szent Adorján (a büntetés-végrehajtás védőszentje) életéről készítettek egy darabot, melyet a József Attila Színházban adtak elő, ennek sikeren felbuzdulva kerestek új témát. (a darabot Balassagyarmaton, a Vármegyeházán is bemutatták, erről itt írtunk.)

 

Esterházy életét az Intézet parancsnoka, Dr. Budai István révén ismerhették meg, így született meg „A 7832-es számú rab” című darab. A műben igyekeztek Esterházy János élettörténetéhez hűek maradni, „hisz élete, erős hite példa lehet mindenki számára.”


A híranyag idéz egy elítélttől, aki szereplőként részt vett a József Attila Színházban bemutatott darabban:

 

Mi, fogvatartottak kevés pozitív szállal csatlakozunk a társadalmi normákhoz, gazdasági és fizikai értelemben is bántottuk az embereket. Egy idő után le is mondunk arról, hogy a hasznos világ részei lehessünk, mint ahogyan a világ is lemondott rólunk. A bv-ben szervezett kulturális és művészeti foglalkozások számunkra egy teljesen új dimenziót nyitnak: meg kell tanulni a szöveget, a sikeres előadás kedvéért össze kell fognunk, közönség előtt be kell mutatnunk, amit tanultunk, és ezután jön a teljesen valószínűtlen végkifejlet: megtapsolnak.

 

Állok én, az elítélt az egész estét betöltő priuszommal a József Attila Színház színpadán. Előadás vége. Vastaps. Ki tapsol? A könnyes szemű nevelőnk, a börtönlelkész, a parancsnok úr, a minket őrző morcos bevetéses fekete ruhások. Ki jön személyesen gratulálni? A büntetés-végrehajtás országos parancsnokának helyettese, aztán Nemcsák Károly színművész, igazgató és ott állok egy színpadon a Kormorános Szűts Pistával, valamint az azóta Liszt-díjas zongoraművésszel, Várnagy Andival. Ahogy ott állok, megáll az idő és lepereg előttem az életem. Sok, nagyon sok benne a szemét. Elfog a szégyen. Aztán tisztul a kép, hallom a tapsot, szaladnak a színpadra a gyerekek és Böjte Csaba atya, szintén gratulálni. Andi a zongorához ül és mi, a gyarmati sittesek együtt énekelünk a dévai árvákkal… soha többet nem lehetek ilyen emberek terhére, nem bánthatom őket, nem bűnözhetek.”

 

 

*

 

 

Forrás: felvidek.ma

Összeállította: Nagy László

2021. január