|
CIVITAS
FORTISSIMA VERS- ÉS ESSZÉÍRÓ PÁLYÁZAT 2019.
február 22. A Balassi Bálint Gimnázium a Civitas Fortissima Emlékév
kapcsán vers- és esszéíró pályázatot hirdetett a diákoknak. Az
eredményhirdetésre 2019. február 22-én került sor. Az alábbiakban a
gimnáziumtól kapott anyagok alapján közöljük a pályázati összefoglalót és
két-két diák nyertes anyagát. * "Mert hősnek lenni nem
azt jelenti, hogy mindenben a hírnevet
keresni, hanem hogy mindenen át küzdeni, míg világ a világ." (Pauer Csilla - 10.D) Ezek
a sorok mutatják, hogy - bár a határidő már lejárt - még most is hatással van
a feladat a diákokra. - 10
vers és 4 esszé érkezett - az
értékelő bizottság: Dr. Gréczi-Zsoldos
Enikő -- a Palócföld főszerkesztője, elnök Kacsári Eleonóra - a
Balassagyarmati Tankerületi Központ munkatársa Majdán Béla
- Civitas Fortissima
emlékérmes helytörténész Köszönjük
a munkájukat. Az
értékelésben kiemelték: - változatos színvonalú pályamunkák - a szerzőket megérintették a korabeli harcok
tényei, és tudatosult mindannyiukban, hogy a helyi,
Ipoly menti események nem csak lokális, hanem országos hatással bíró
történések voltak - ill. minden egyes szerzőnek voltak olyan
lírai kifejezései, költői képei, amelyek arra vallanak, hogy egyesek a
későbbiekben akár komolyabb versek íróivá is válhatnak Az
eredmények: ESSZÉ
kategóriában: I. Sándor Réka - 12.B
és II. Gordos
Fanni - 12.B Különdíj: Kisztner
Boglárka - 10.C VERS kategória: Általános
iskolai korosztály: I. Paróczi
Réka - Dózsa II. Ember Lili - BBBG III. Oláh Mercédesz -
Dózsa Középiskolás
korosztály: I. Janzsó
Lili - 10.C II. Dudok Dorina és Nemes Réka - 12.B III. Batta Eszter - 12.B Megzenésítésre
javasoljuk Paróczi Réka és Janzsó Lili versét. Gratulálunk
és további sok sikert kívánunk. * Janzsó Lili verse: Bátorság
a városban Fussunk gyorsan, hajrá
lábam. Apa, miért vagy még
ágyban? Talán előlem
rejtőzködsz? Megtalállak, tőlem nem
szöksz! Az ágyadnak hűlt a
helye. Anyának, csak sír a
szeme. Baj van. Én voltam
rossz talán? Ekkor kopogott a
halál. Jegesek a fán az ágak. Elönt mindenkit a
bánat. Hol van az apukám,
merre? Anya nézz rám, nézz
erre! Apa nincs itt, már nem
is lesz. Nem értem, miért
történik ez? Ott fenn van a
csillagokban, Vigyáz mindenkire
sorban. Vigyáz a kertben a
fákra, S vigyáz a családjára. Vigyáz rám, vigyáz a
házra, S vigyáz a hazájára. Már értem, már értek
mindent. Tudom, miért távozott
innen. Azért, hogy nekem jobb
legyen, Hogy örökre legyen
helyem. Hogy mindig magyar
lehessek, Ne kallódjak, el ne
vesszek. Ő, ott akkor értem
harcolt. Rettenthetetlen, bátor
volt. S ő az életét adta, Cserébe, a reményt
kapta. Hogy mi magyarok
maradunk, A hazánkról le nem
mondunk. De nem csak ő távozott
el, Vele, még sokan mentek
fel. Fel a mennybe, hisz
hősök ők, Miattuk szebbek a
temetők. A hősöktől borulnak
virágba a sírok, Csak ezért oly sokat
már nem sírok. Mert az apukám miatt
itt élhetek, És Balassagyarmaton,
magyar lehetek! Paróczi Réka verse: SZÁZ ÉVE MÁR... Januári napok, didergő emberek, Csípősek a fagyok, hidegek a
kezek... Mégis összefognak, mint száz éve
régen Egy kicsi városban, magyar
határszélen. Száz éve is ilyen zord idő
lehetett, Mikor meglátták a megszálló
sereget. Mégis összefogtak: nem veszhet
el Gyarmat! Miénk ez a város, tartsuk meg
magyarnak! Nem tudhatják nevünk, nem
hallhatják szavunk: A legbátrabb város gyermekei
vagyunk! Másnak csak egy város, pár
ismeretlen név, Csak pár ezer ember, és százéves
emlék... Szemünkben csillogjon a hűség
sugara! Ha elmennénk, szívünk kötélen
húz haza. A honvágy erejét te sem győzheted
le, Mert csakis itthon vár az otthon
melege! Piros pozsgás arcok, ünneplő
emberek, Ami régen harc volt, nekünk
mindent jelent: Nem veszett el, mert nem
veszhetett el Gyarmat, Megmaradt szabadnak, megmaradt
MAGYARNAK! |
|
|