Hősiesség és bátorság

Mindszenty Dominika - 12.B

A magyar történelem során számos olyan időszak volt, amikor a magyar állampolgárok bebizonyították hazafiaságukat. Több példázatot is hozhatunk, mint például a honfoglalás, az egri veszedelem, amikor az egri nők is teljes mellbedobással védték a várat vagy az 1919. január 29-én a magyar polgárok és vasutasok felszabadították Balassagyarmatot az idegen uralom alól.

Esszémben a balassagyarmati Civitas Fortissima eseményeit és véleményemet szeretném kifejteni. Szeretett szülővárosomban folyt ez, amelyben dédnagyapám is részt vett. A történet ránk vonatkozó része 1919. január 3-án kezdődött, amikor is a csehszlovákok bevonultak Losoncra, egy héttel rá pedig megszállták a szomszédos Hont vármegye székhelyét, Ipolyságot. 1919. január 15-én több ponton átlépve az Ipolyt, elfoglalták a folyó déli partján fekvő vasútvonalat és többek között Drégelypalánkot is. Ezt követően az alig 40 fős különítmény bevonult Balassagyarmatra. Elfoglalták a vasutat, postát és a laktanyát, a város vasúton túli részét és száz méteres sávban a Sivító-telepet. Ezt követően az itt állomásozó hivatásos magyar csapatok távoztak a városból. Balassagyarmaton még az ideérkező cseh csapatok előtt tárgyalások kezdődtek, hogyan tudnák megvédeni a város északi területét. A csehszlovákok számára nagy jelentőségű lett volna a fontosabb vasútvonalak megszerzése. Továbbá fontos volt számukra Salgótarján közelsége, ahol megmaradt Magyarország egyik legjelentősebb szénmezője. A csehszlovák elképzelés szerint a határ Nógrád megyében Vác fölött, Püspökhatvan irányába húzódott volna. Az ideérkező cseh vezetők hamarosan érzékeltették a város lakosságával, hogy Nógrád megyét a Csehszlovák Köztársaság részének tekintik. A vasútállomásról hamarosan lekerült a magyar nyelvű tábla, a fővárosba pedig csak Szügyből indultak vonatok. Január 25-én megjelent a városban Bazovszky zsupán a prágai kormány megbízottja, hogy átvegye a közigazgatás irányítását. Ez a lépés megindította a városi polgárokban az ellenállást mivel a magyarok döntő többsége nem akart egy idegen állam fennhatósága alá kerülni. A losonci és ipolysági események, mind nagyobb számban érkező menekültek elmondásai a balassagyarmati vasutasokkal is megértették, hogy a megszállás nemcsak érzelmeiket sérti, hanem a saját és hozzátartozóik megélhetését is veszélyezteti, mivel a csehszlovákok a győzelmet követően le akarták cserélni a személyzetet saját állampolgáruk embereire. Január 27-én történelmi gyűlésre került sor a vármegyeházán. Itt lehettünk tanúi egy jelképes erejű kézfogásnak, miszerint Pongrácz György vármegyei főjegyző és a szociáldemokrata Schuch István mozdonyvezető kézfogása, ekkor összefogtak, hogy megvédjék városukat. Másnap a vasutasok küldöttséget menesztettek Magyarnándorba és segítséget kértek a megszállók kiveréséhez. 1919. január 29-én Bajatz és Vizy századosok csapatai és a magyar vasutasok hajnali 4 órakor megtámadták a csehszlovák csapatokat. A laktanya elleni támadás sikeresnek bizonyult, sikerült feljutniuk a laktanya emeletére. A 16-os honvédek különítménye Vizy Zsigmond vezetésével a főbejárat felől rohamozott. A magyar csapatok megadásra szólították fel a cseheket, akik ki is tették a fehér zászlót.

A polgári és a katonai, csehszlovák és magyar áldozatok a balassagyarmati katona temetőben nyugszanak. Balassagyarmat a kezdetektől őrzi a hősi vállalkozás emlékét. A Civitas Fortissima téren áll a 16-os honvéd szobor, amelynek jelentőségét korábban említettem. A városháza falán 1922. október 29-én elhelyezték a ma is ott díszelgő emléktáblát, Horthy Miklós kormányzó szavaival kísérve: „Akiről e tábla szólani fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták.” 1998-ban városunk képviselőtestülete január 29-ét ünnepnappá nyilvánította és döntött arról, hogy a Civitas Fortissima feliratot a címerébe és a városháza homlokzatába is beleírják. 2005-ben Urbán Árpád felterjesztette az országgyűlésbe, ahol megerősítést kapott.

Mi Balassagyarmatiak büszkék lehetünk arra mit őseink véghez vittek. Sokunkból mára már kihalt a hazaszeretet és a hazafiasság, hiszen jobb élet reményében inkább külföldre vándorolunk, szerencse, hogy őseink abban az időben még nem így gondolkodtak. Hiszen akkor mi Nógrád megyeiek most szlovák nyelvet beszélnénk, elveszett volna a több évszázadon át felgyűlt magyar történelem. Nem őrizhettük volna tovább a magyar kultúrát és olyan elnyomásban élnénk mi is ahogy székely testvéreink. 1919-ben polgáraink nem gondolkodtak arról, hogy lehet, hogy meghalnak majd a csata folyamán, hanem cselekedtek a hazáért, mert nem akartak a Csehszlovák Köztársaság részévé válni és nem akarták, hogy unokáik ne a magyar földhöz tartozzanak.

Esszémet végül egy Kárpátia dal részlettel szeretném zárni: "Hogy mi lett volna, ha követőkre talál és minden város bátran sarkára áll. Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket, hegyeket mozdít el a hazaszeretet." Tartsuk meg hazaszeretetünket, mert büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk.